Demeter Szilárd: egy olyan válság rúgta ránk az ajtót, amely már nagyon régóta érlelődött, csak mi nem vettük komolyan

A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója lebontandó intézményrendszerrel, csapból folyó Petőfivel, Marvel-hősök helyett magyar hősökkel, kínai szappan helyett hazai szappannal, életszagú irodalommal és nem létező jobboldali életmód-válaszokkal élné túl a mostani válságot.

Fenntarthatatlan és túlburjánzó kulturális intézményrendszerünk van, amit mindenféleképpen racionalizálni kell. Meg kell nézni, mire érdemes közpénzt áldozni, és mi az, ami működjön piaci alapon; ezzel a nézettel sokáig egyedül házaltam, aztán most az élet kényszeríti rá a döntéshozókat, hogy meghozzanak nehéz döntéseket – jelentette ki az állami hirado.hu-n pénteken közzétett interjújában a kialakult válsághelyzetről Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Szerinte „nem biztos, hogy minden településen kulturális intézményhálózatot kell fenntartani. A kultúra nem azon múlik, hogy van-e egy konkrét épület. Nem intézményekben, hanem szolgáltatásokban kell gondolkodni.

– vélekedett.

A főigazgató szerint „egy olyan válság rúgta ránk az ajtót, amely már nagyon régóta érlelődött, csak mi nem vettük komolyan”. Hozzátette, ez a válság a fogyasztói attitűdöt építi le, mert az embereknek vagy nem lesz pénzük megvenni azt, amire nincs is szükségük, vagy nem lehet kapni az adott terméket. Az általa vezetett múzeum, mint ismertette, például „értelmes nyitvatartási idővel” számol, és majd a kiállítótermek akkor lesznek nyitva, amikor „van valós érdeklődés”. A válságban azonban nem csak bontani, leépíteni, bezárni, megszüntetni, és korlátozni akar a NER kultúrpolitikusaként is fellépő Demeter, hanem korábbi példák alapján ötletei is vannak:

– Látok egy nagy lehetőséget a könyvkultúrában is: kis túlzással az olvasáshoz nem kell sem fűtés, sem áram - emelte ki Demeter Szilárd, akinek határozottan állítja: az emberek kevesebb pénzt lesznek hajlandóak könyvre áldozni, de azt olyan művekre fogják költeni, amelyik róluk szól vagy fogódzót nyújt a nehéz időkben. Ezért azt reméli, hogy „életszagúbbá fog válni az irodalom”. A mai tizen-, és huszonéves generációt pedig a későbbiekben „visszacsábítaná” a TikTok-sztároktól, influenszerektől, a Mancs őrjárattól vagy a Marvel-hősöktől, mégpedig nem másokkal, mint magyar hősökkel, akikkel egy hatalmas, tízezer négyzetméteres csarnokot töltene meg a Hajógyári-szigeten kialakítandó fedett játszótéren, de csak a válság után, mert most nincs rá pénz. Sőt a YouTube videómegosztó helyett magyar digitális platformot hozna létre a meglévő, de a nyilvánosságtól eddig elzárt digitalizált kulturális adatvagyonnal.

Petőfi Sándor születésének 2023-as évfordulójáról elmondta, hogy „még a csapból is Petőfi folyik majd”, s bár az ünnepségekre a forrás a kormány jóvoltából a Nemzeti Kulturális Alapban rendelkezésre állt, szerinte folyamatosan újratervezik, csökkentik a tartalmakat, hogy „az alapeszme ne sérüljön”. Lesz itt passzázs a Magyar Nemzeti Múzeumtól az Egyetem térig, új Petőfi kiállítás szilveszteri nyitással, vándorbusz, a kiskőrösi szülőház felújítása, és gyerekprogramok is, a csaknem ötmilliárdos költségvetésű Rákay Philip-féle Petőfi-film most nem került szóba.

Végül a Fidesz nevét ki nem mondva némi önkritikát is gyakorolt, mert szerinte rendszerszerűen „két nagy mulasztás róható fel az elmúlt tizenkét évből”:

Példákat is mondott Demeter Szilárd, aki a magyar egység megteremtéséhez is megosztott néhány ötletet, így: „lehet a aggódni a közösségi médiában az Amazonas őserdeiért, írhatsz dühös posztokat a Kínában gyártott, tengeren ideszállított eszközeiden, de egy lépéssel többet tehetünk, ha kimegyünk a Tisza-partra szemetet gyűjteni”. Arról is értekezett még, hogy „mostanság több ellenzéki portál is elkezdte a hazai túraútvonalakra felhívni a figyelmet”, aminek azért örül, mert „a jobboldali ember a valahol szabadságában élve eleve szereti a szülőföldjét, van érzelmi kötődése a Kárpát-medencéhez és most a bárhol szabadságában lebegők is kapnak egy impulzust, és így előbb vagy utóbb összeterelődünk a saját valóságunkban”.