Köbli Norbert forgatókönyvíró, kreatív producer eddigi életműve számos történelmi időszakot érintett, de a kor eseményei, politikai és hatalmi viszonyai mindig csak aláfestések voltak a zsánerszabályon nyugvó kalandfilmeknek. Az, hogy az 1990-es taxisblokád eseményeihez és szereplőihez nyúlt, merész lépés, mert a rendszerváltás évei a mai napig feldolgozatlanok, szereplői azonban lassan kikopnak a köztudatból.
Így az, hogy Antall Józsefre fókuszál a Blokád, tulajdonképpen vakmerő lépés volt. Egyrészt szinte életveszélyes közelségbe került történelmi szempontból, ugyanakkor most nem képzeletbeli karaktereket látunk, hanem magát a rendszerváltás utáni első magyar miniszterelnököt. Szívesen mondanám, hogy mekkora húzás, hogy azért dolgozza fel a taxisblokádot, mert így nem kell az antalli életutat teljes egészében feldolgoznia, hiszen akkor a politikus fizikailag akadályoztatott volt, hiszen épp nyirokrákkal műtötték a Kútvölgyiben. Amikor cselekvőképes Antall, akkor afféle zseniális nemzetszolgának és vezetőnek mutatkozik, akit csomó olyan ember vesz körül a kormányban, mint a labilis Horváth Balázs (Görög László szórakoztató alakításában) és társai. Az események pedig úgy hozzák, hogy legnagyobb barátja lesz az ellenség: Göncz Árpád köztársasági elnök.
A korinterpretáció itt csúszik el a szélsőségesbe, mivel Köbli Norbert – és a forgatást lebonyolító elsőfilmes Tősér Ádám rendező – Göncz Árpád amúgy valós megnyilvánulásai mögé egyfajta puccs előkészületeit vetíti. A néhai köztársasági elnök a filmben egyértelműen hazaárulásra készül, más jelenetekben pedig egy fóbiák miatt szenvedő, bomlott elméjű művész paródiája. A mögötte álló párt pedig egyfajta nemzetietlen sötét erő sugallatában áll – Gáspár Tibor enigmatikus és hisztérikusságot felerősítő alakítása pedig még inkább zavarba ejtő képet alakít ki Göncz Árpádról a nézőben. Tulajdonképpen ő itt az igazi antagonista, a klasszikus amerikai filmes gonosz, akiknek a szeme sem áll jól és innen kezdve karakterisztikussá válik. Minden sárrmja ellenére afféle sötét erő, akitől a világot félteni kell. Persze egy fikciós filmen nem fair számon kérni a valóságot, de a Blokád alkotóinak interpretációja szerint Göncz Árpád egy káros paprikajancsi volt.
De nem, a Blokád csak részben szól az erősen átszínezett „Árpi bácsiról”, a hős természetesen Antall József, akinek egy történelmi válságot kell megoldania egy kórházi ágyból és ez persze sikerül neki – mint egy B-kategóriás dramatikus katasztrófafilmben: előhúzza a nemzeti kártyát és a Nyugat lelkiismeret furdalását (akkoriban még tényleg volt 1956 miatt). Ezzel párhuzamosan megismerjük ifjú titánként is, amikor még nem volt eltiltva a tanítástól és részt vett a forradalomban. Ifjabb Vidnyánszky Attila és Seress Zoltán külön-külön markáns alakítást nyújt, de őket kettőjüket teljesen más erők mozgatják, így nehéz elhinni, hogy egy és ugyanaz a személyt alakítanak csak néhány évtized különbséggel. Ami megmaradt közös halmazként: a bölcselkedés a konzervativizmus. Abban pedig még így is sikeres a Blokád, hogy elhintse a gondolatot, hogy ha Antall nem megy el idő előtt, ma egy másik Magyarországon élünk már, mert egyszerűen nincs más olyan karizmájú és tartású politikus, aki hasznos akarna lenni, semmi más. (Nem, Orbán Viktor még említés szintjén sem jelenik meg a filmben, ellentétben a szexi Deutsch Tamással, de ezt fogjuk fel fekete humornak.)
Blokád. Bemutatja az InterCom. Október 20-tól a mozikban.
Nem lehet elmenni szó nélkül a karhatalmi Oscar-nevezés ellen. A film témája – egy blokád – senkinek sem lesz igazán érdekes a tengerentúlon, mivel nem egyedi esemény a világon. A versenyben való esélyeinket az sem erősíti, hogy vizuális világa igencsak tévés, az 1990-es blokád eseményei többnyire archív felvételek, ez pedig 2022-ben igencsak diszkont és ódivatú megoldás. A jelenetek nagy része egy-egy szobában játszódik, néhány Parlament előtt játszódó jelenettől eltekintve, így olyan, mintha olcsó kommersz művel próbálkoznánk. Hogy ez itthon mire lesz elég, azt meg majd meglátjuk.
