„Nem az a fontos, ki mekkora koszorút tud vásárolni, hanem az, hogyan éljük meg és fejezzük ki a gyászunkat”

Lehetnek ugyan, akik anyagi okok miatt elhalasztják a távoli vidéken lévő temető meglátogatását, de a gyászt a gazdasági nehézségek nem befolyásolják még akkor sem, ha utóbbi okozhat „veszteségélményeket” – mondják a lapunknak nyilatkozó szakemberek.

Az olyan típusú, nagy hagyományokkal bíró, személyes családi esemény, amilyen a mindenszentek vagy a halottak napja, annyira más dimenzióban mozog, hogy arra a gazdasági és politikai helyzetből fakadó problémáknak (a rezsiköltségek emelkedése, infláció, létbizonytalanság, a szomszédos Ukrajnában zajló háború keltette feszültség) nincs közvetlenül hatása – mondta lapunknak Síklaki István szociálpszichológus.

A gazdasági válságnak annyiban lehet következménye, hogy esetleg takarékosabban kell megoldani a gyászünnepet. Szokás ilyenkor, hogy a család elutazik abba a temetőbe, ahol az elhunyt hozzátartozók nyugszanak. Síklaki István elképzelhetőnek tartja, hogy lesznek, akik anyagi okok miatt elhalasztják a távoli vidéken lévő temető meglátogatását. Szellemiségében, hangulatában, a hozzá kapcsolódó érzelmek tekintetében azonban a halottainkról való megemlékezést nem befolyásolják az egyéb negatív körülmények – hangsúlyozta a szociálpszichológus.

Széllné Kovács Ibolya gyásszal foglalkozó szakember úgy tapasztalja, hogy

Az idősek számára nagyon fontos, hogy halottak napja közeledtével kimenjenek a temetőbe, rendbe tegyék a hozzátartozóik sírjait, elhelyezzenek azokon koszorút, sírcsokrot, mécsest vagy gyertyát.

A mostani gazdasági helyzetben mindenki megfontoltabban vásárolja a koszorút, de a megemlékezés gyertyáját mindenképpen meggyújtják otthonaikban vagy a temetőben. Mindenkinek van közelebbi vagy távolabbi hozzátartozója, szerette, akit elveszített, akihez valamilyen érzelmi kapcsolat fűzte. Ebben az időszakban ez az érzés felerősödik – mondta Széllné Kovács Ibolya. Különösképpen azoknak nehéz, akik minden ünnepből, megemlékezésből az elsőt élik át.

A rezsiszámla, vagy az a kérdés, hogy mivel fűtsük lakásainkat, a társadalom nagy részét foglalkoztatja. A gyász egyetemes, ugyanakkor egyedi is. Intenzív érzelmekkel jár és melankolikus hangulatot kelthet akkor is, ha valakinek nincsenek anyagi gondjai. Szorongást vált ki az is, ha nem tudjuk kifizetni a gázszámlánkat, de az másfajta érzés. Síklaki Istvánhoz hasonlóan Széllné Kovács Ibolya is állította, hogy a gazdasági helyzet független a személyes gyásztól, azonban okozhat különböző veszteségélményeket az egyén életében. Egyébként pedig

Magyarországon is egyre terjed, elsősorban a fiatalok között, az angolszász országokból érkező halloween (és annak elmaradhatatlan kelléke, a kifaragott töklámpás), amely viszont vidám hangulatú ünnep. Széllné Kovács Ibolya nem szeretne változtatni a régről gyökerező magyarországi szokásokon. Minden népnek megvan a maga kultúrája, a halotti kultusza – nekünk is. Ugyanakkor a gyászban, az emlékezésben az összes kultúrkör tartalmaz közös elemeket. Ilyen a fény, a gyertya szerepe és a családi együttlét fontossága a megemlékezésnél. Csak a külső megjelenési formákban vannak különbségek. A kérdés itt az, hogy mi az, ami az embert megnyugtatja, elfogadóbbá, elfogadhatóbbá teszi.

Külön kérdés – folytatta –, hogyan segítsük feldolgozni a gyászt, a veszteséget a gyerekeknél. Széllné Kovács Ibolya elmondása szerint lényeges, hogy ne feledjük, a veszteségekhez való viszonyulást, a megküzdés mintáit a gyermek leginkább a közvetlen környezetéből veszi – éppen ezért meghatározó, hogy a felnőtt hogyan megy keresztül a gyászfolyamaton, és közben hogyan képes segíteni a gondjaira bízott gyermeket.