A település mindhárom boltját végigjártuk csütörtökön. Volt, aki azt mondta: a számlák a könyvelőnél vannak, külön időpontot kell kérnie, most azt sem tudja, mennyiért adta szeptemberben a tojást és a krumplit. A helyi Coop üzletben 97 forintért árulták a tojást, 450-ért a piros, 540-ért a sárga héjú krumplit.
Itt utóbbiakról azt állították, ez volt az áruk már szeptember 30-án is, a tojás pedig dobozonként csak 50 forinttal lett olcsóbb. Egyenként átárazniuk amúgy nem kellett, csak az új cédulát tették ki eléjük a pulton. A másik kisboltban 95 forint volt a tojás, krumplit viszont nem tartottak. Az üzletvezető azt mondta, a korábbi zöldségszállító a magas benzinárak miatt lehúzta a rolót, így ő sem kínál többé ilyen árut. A harmadik helyen 115 forint volt egy tojás, burgonyát itt sem találtunk. A tulajdonos egyelőre értelmezi a kormányinfón elhangzottakat,
böngészi a Magyar Közlönyt, abban ugyanis szerinte az van, hogy tojást és burgonyát is kötelező lesz tartania. Márpedig ezek is abba a kategóriába tartoznak, amelyek veszteséget, és nem nyereséget hoznak a boltnak. Emiatt cukor például már régóta nincsen nála.
– Röhej, hogy a nagykerben 540-600 forintért kellene megvennem egy kiló cukrot, amit itt 260 forintos hatósági áron kellene adnom. A multik is csak azért bírják, mert korábban feltöltötték a raktárkészletüket. De nekem nincs egy talpalatnyi helyem se a betárazásra. Ugyanúgy kibabrált velünk a kormány, mint a kis benzinkutakkal. Miért nem a nagyker árat limitálják? Miért nekem, egy kicsi bolt tulajdonosának kell lenyelnem ezt a tetemes veszteséget? – dühöngött az asszony. Elmondta, egy közeli ismerőse a másik faluban lévő, egy magyar üzletlánchoz tartozó boltban, és nekik az év eleje óta már 15 millió forint veszteségük keletkezett a hatósági áras termékeken. Nem véletlen, hogy ezen a településen sem találtunk ugyanennek a hálózatnak a helyi üzletében hatósági áras cukrot, olajat, és finomlisztet. Az egyik ottani eladó elárulta: reggel nyitáskor kitesznek néhány zacskó cukrot, lisztet, de legfeljebb 4-4 kilót. Aki kapja, marja alapon az viszi, aki a legkorábban megy be a boltba. Itt azt is felajánlották: felírnak egy listára, és jelzik, ha sorra kerülök a „cukrok rendszerében”.
„Nem kellene ekkora poklot csinálniuk” – csak kapkodják a fejüket a boltosok az új árstop miattVolt olyan boltos, aki szerint hamarosan hiánycikk lesz nemcsak a cukor, az étolaj és a liszt, de a tojás és a burgonya is. Szerinte épp ezért teljesen elhibázott a kormány intézkedése az ársapkákról. Teljesen értelmezhetetlen, miért a boltokkal akarják „elvitetni a balhét”, ahelyett, hogy elengednék például az élelmiszerek áfáját, vagy csökkentenék a vállalkozók adóterheit, netán a rezsiköltségekhez kapnának támogatást. Más arról mesélt:
már nincs mivel kompenzálni a hatósági áras termékeken keletkező veszteséget, hiszen a többi árucikk nagykereskedelmi ára olyan mértékben drágul, hogy csak kapkodják a fejüket.
A múlt héten például még 3300 forint volt a közeli feldolgozóüzemből származó füstölt kolbász kilója, tegnap már 4490 forintért lehetett megvásárolni. – Amióta ebben a szakmában dolgozom, lassan negyedszázada, még soha nem volt ilyen siralmas a helyzet. Régen kívülről tudtuk, de már nincs értelme megjegyezni semminek sem az árát, mert a jövő héten úgyis emelkedik. Kedvelt áruk tűntek el a polcokról. Lassan kezdünk úgy kinézni, mint a szocializmusban, amikor alig volt választék. Ha épp jött, akkor kilométeres sorok álltak a banánért. Csak most nem az egzotikus gyümölcsért fogunk ácsingózni, hanem krumpliért és cukorért.
- Egy újabb szög a koporsónkba – vélekedett az egyik somogyi település kisboltjának munkatársa. – Eddig is sokat buktunk az árstopos termékeken, mostantól még rosszabb lesz a helyzet. A reggeli nyitás előtt kitették az új árcédulákat és a kötelező tájékoztató szöveget. Nem számítanak olyan rohamra, mint egy nagyobb településen, hiszen sokaknak van kertje, ahol megtermelik maguknak a burgonyát. Akadnak, akik baromfit is tartanak, így a tojás is biztosított. – Milyen alapon hárítják ránk a beszerzési ár és a hatósági ár közötti különbséget, vagyis a veszteséget? - veti fel.
– Állítólag lesz majd valami kompenzáció, de ismerve a magyar bürokráciát, mire a pénz ideér, mi már lehúztuk a rolót.
A hatósági ár mellett az elszállt energiaárakat is ki kellene gazdálkodnunk, de lehetetlenség. A vevők persze örülnek az árstopnak. Azt hiszik, spórolnak. De kénytelenek vagyunk a szabadáras termékek árát emelni, hogy legalább valamennyire kompenzáljunk. Csak éppen mi nem multi vagyunk, sokezer termékkel, amelyek között jobban eloszlik az áremelés. Nálunk látványosabb a drágulás. És persze ezek után a multihoz megy a vevő. Oda-vissza 50 kilométer Kaposvár, 2500 forint üzemanyagból megfordul, és ennél egy komolyabb bevásárlásnál többet spórol.
A kisbolt, hogy veszteségeit csökkentse, kevesebbet rendel az árstopos termékekből. Így például nem minden nap kapható náluk cukor vagy étolaj. Ami van, azt azonnal elkapkodják, tízszer ennyit is el tudnának adni. Úgy vannak vele az emberek, mint a szocializmusban a banánnal: nem akkor veszik, amikor kell, hanem amikor kapható, és bespájzolnak. De a kereskedő közel 600 forintért tudja beszerezni a cukrot, és a felét sem kérheti érte, így minden kilón több, mint 300 forintot bukik. A beszerzés is nehézkesebb, mert a kisebb tételt igénylő kisboltok a sor végére kerültek a nagykereskedőknél. Időnként szintén napokig nem kap a bolt hatósági áras UHT-tejet sem, várhatóan a tojás és a krumpli esetében is így lesz. - A termelőket nem érdekli a hatósági ár, ők annyiért adják el a terméküket, hogy megérje nekik – vélekedett a bolt munkatársa. – Ahogy a cukrot, úgy a tojást is remekül el lehet adni külföldön, csak szervezés kérdése. Ismerve a termelőket, meg fogják tudni oldani. Onnantól nem drága lesz a tojás, hanem nem lesz.
