Egy lakosztályban megszállva az ember könnyen úgy érezheti magát, akár egy elnök, egy arisztokrata vagy egy híres filmcsillag. Ilyen különleges élményben volt része öt írónak, akiket Dudás Ildikó, a budapesti Kempinski Hotel PR-igazgatója kért fel, töltsenek egy éjszakát a szálloda Corvinus Art Collection (Corvinus Műgyűjtemény) lakosztályaiban, majd az azokban látható festményektől ihletve írjanak egy-egy novellát. A feladat írói szempontból inspiratív, hisz már az alapszituáció is regénybe illő – gondoljunk csak arra, hány, de hány történetben jelent fordulópontot, mikor a főhős egy szállodába érkezve végre elbújhat a külvilág zajától, és a belső világában elmerül.
Életre keltett képalakok
A felkért írók történeteit persze bűn volna előre elmesélni, annyit mégis elárulhatunk, hogy azok főszereplői mind melankolikus vagy nosztalgikus hangulatba kerülnek. Totth Benedek történetében egy házaspár száll meg egy hotelben, ahol a nő elhatározza, meg kell látogatnia valakit, hogy végleg lezárja múltját. Terék Anna elbeszélője a nagyanyjával kapcsolatos emlékeit idézi fel, Bartók Imre bohóca szürreális (belső) utazásra invitál, Mécs Anna férfialakja egy tavaszi reggelen sétára indul kutyájával, míg Halász Rita mesélője a saját életének pillanatait idézi fel. Az egyes történetekben a műalkotások is életre kelnek, mint Pap Géza városképe, Müller Árpád pepita ruhás alakja vagy a Herend Lakosztályban függő, ismeretlen művész festette hölgyportré.
Az ihlet persze az írókat más-más időpontban fogta el. Totth Benedek már az ittléte során kitalálta történetét, de azt csak hetekkel később írta meg, Halász Rita az orosz–ukrán háború hirtelen kitörése, majd a várandóssága miatt hónapokkal később jegyezte le gondolatait, míg Bartók Imre már a hotelben elkészült kézirata első változatával. – Nekem ez a feladat testhezálló volt, hisz több könyvemben felbukkant már az ekfrázis nevű műfaj, amelynek lényege, hogy a szerző egy létező vagy fiktív műalkotást ír le érzékletesen. Ezt mindig érdekesnek találtam – mondta az író, hozzátéve, noha egy ilyen felkérés teljes szabadságot ad számára, a novella szövetében „felbukkanó” mű végül erős hivatkozási pontja lesz a szövegnek.
Gyarapodó gyűjtemény
Kevés szálloda mondhatja el magáról, hogy tereiben különleges műkincsek láthatók, a budapesti Kempinski azonban már közel ezerötszáz darabos gyűjteménnyel büszkélkedhet, melyben olyan festők szerepelnek mint Barabás Miklós, Ziffer Sándor, Müller Árpád és Gábor Áron, a szobrászok közül Farkas Ádám, Jecza Péter, Amerigo Tot vagy Rajcsók Attila, a kollekciót pedig grafikusok is gazdagítják, mint Orosz István vagy Tettamanti Béla. – Már az alapításnál a hotel koncepcióját képezte, hogy ne csak dekorációs céllal vásároljon műalkotásokat, hanem a helyi kulturális értékek mellett elköteleződve gyűjteményt is építsen, amelynek fókuszában inkább a kortárs művészet áll – mondta Kosinsky Richárd művészettörténész, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány művészeti igazgatója, hozzátéve, minden nagyobb szállodáról elmondható, hogy vásárol bizonyos számú műalkotást, de legjobb tudomása szerint nem olyan céllal, se nem olyan koncepciózusan, mint a Kempinski.
– A gyűjtemény bővítésekor a műveket több szempont szerint választjuk ki. Egyrészt fontos, hogy illeszkedjenek a kollekció egészébe, vagyis össze tudjuk azokat párosítani más művekkel, ha netán kiállítást rendeznénk, másrészt lényeges, hogy passzoljanak a hotel és a szobák arculatához – mondta Kosinsky, hozzátéve, az alkotások egy részét a hotel vendégei és látogatói is láthatják többek közt az épület bejáratánál, a lounge-ban, a promenádon, a liftek váróinál, a folyosókon, illetve a szobákban és a lakosztályokban.– A képek magukkal ragadják a látogatókat, olykor visszajelzéseket is kapunk. Fehér Lászlónak a kávézóban elhelyezett New York-i SMS című festményét például hetente el tudnánk adni, olyan sok érdeklődő van rá – teszi hozzá Dudás Ildikó. A földszinten, az Ar2day Galériával közösen a hotel pedig évente háromszor kiállítást rendez egy-egy magyar művésznek, majd azt követően egy hazai divattervező kollekciójának tartanak bemutatót a hallban. Egy alkalommal még e cikk szerzője is nyitott meg itt tárlatot. A Kempinski galériájában összegyűlt lelkes közönség, a falakon sorakozó nem mindennapi képek és a pezsgőtől emelkedett hangulat a rendezvényt nem puszta eseménnyé, de kellemes emlékké varázsolták.
