Nem, nem és nem. Nem megy a fiúknak. Rosszul hazudnak. 12 év után is. Manipuláció-szakmai hibákat vétenek. Orbán helyében Habony nevét még a népesség-nyilvántartóból is kihúzatnám. A helyzet új Finkelsteinért kiált.
Van ugye ez az 1996 óta érvényes előzőt leváltó, hosszú huzavona után tavaly szeptemberben megkötött, októbertől érvényes, 15 éves futamidejű, új magyar-orosz gázszerződés. Orbánnak volt pár évtizede, hogy rájöjjön, mivel a megállapodás „titkos”, azt hazudik róla, amit akar. Aztán amikor – számos szakértői figyelmeztetés ellenére – új megállapodást kötöttek, elérkezett az idő és beindult a kormányzati bullshit-zápor. Hogy ez a szerződés minden korábbinál nagyszerűbb, olcsóbb, jobb. Bezzeg az előző, a komcsi, na az borzasztó volt. Úgyhogy most az új, Orbán-Putyin-fémjelezte szerződés biztosítja a magyar rezsicsökkentés fenntartását. Mégpedig Szijjártó Péter tavaly októberi szavai szerint a gáztőzsdétől teljesen függetlenül. Aztán amikor azt kérdezték a független újságírók a láthatólag még mindig saját hatásuk alatt álló politikusoktól, hogy mondjanak már valami konkrétumot, bármit, ami ezt az öntömjénezést kicsit is alátámasztja, elkomolyodva széttárták a kezüket: hova gondolnak, a szerződés titkos! „Sehol a világon” nem hozzák nyilvánosságra ezeket az adatokat – közölte például Gulyás Gergely kancelláriaminiszter. Ez egyébként nem igaz: Moldova, Beloarusz és az orosz támadás előtt Ukrajna is közzétette a havi árat. A német behozatali érték szintén könnyen számolható, amiként az Eurostat alapján nagyon pontos becslések adhatók a többi tagállam havi orosz gázátlagárára is. Az áprilisi parlamenti választásokig terjedő időszak aztán ebben is igencsak elvadult. A novemberi Fidesz-kongresszuson Orbán, Brüsszelt gyepálva úgy fogalmazott, mi itt nem fogunk megfagyni télen, ők ott meg szülhetnek férfiként.
Igen ám, de lapunk január vége óta a KSH külkereskedelmi nyilvántartása alapján havonta a három hónappal korábbi orosz gázárunkra vonatkozó becsléseket közöl. A számítás pofonegyszerű: elosztjuk az Oroszországból behozott gáz ellenértékét a mennyiséggel. Az orosz gázár és az irányadó, holland, TTF-nek nevezett európai gáztőzsde rajzolatának összevetésével gyerekjáték volt arra is rájönni, hogy az orosz gázár gyakorlatilag a két hónappal korábbi TTF-en alapul. Ráadásul Putyin gáza az irányadó tőzsdei árnál átlag 7 százalékkal drágább.
Kérdeztük a kormányt, mi a véleményük, hol látnak hibát vagy kívánnak-e bármilyen megjegyzést fűzni becsléseinkhez, de nem válaszoltak. Sőt, miután Vlagyimir Putyin Orbán február eleji, moszkvai „békemissziója” során azt találta állítani, hogy Magyarország a piaci ár ötödéért kapja tőlük a gázt, ebből széles körben terjesztett fideszes politikai hirdetés készült. Bár Gulyás Gergely utólag hevesen tiltakozott ama vád ellen, hogy ők ilyet állítottak volna, cáfolataikat is hiába keresnénk. Sőt, minden politikai reklám arról szólt, hogy lám, Orbán Viktor ezt is elintézte népének. Februárban még csak tamáskodhattunk Putyin szavahihetőségét illetően. A három hónapos eltolódás miatt csak a választások után, májusban nyílhatott alkalmunk konkrét számokkal cáfolni az orosz elnököt.
E szerint februárban nemhogy ötödáron, de éppenséggel (a két hónapos csúsztatást most nem számolva) az azonos időszak piaci szintjénél 30 százalékkal még drágábban is vettük az orosz gázt. A ránk szabott tarifa a valójában irányadó, két hónappal korábbi TTF-átlaggal pedig szinte megegyezett. Február végén aztán az oroszok lerohanták Ukrajnát. Orbán Viktor, néhány nappal április eleji, újabb választási tarolásuk utáni nemzetközi sajtótájékoztatóján egy, az orosz gázárunkról szóló kacsára válaszul megerősítette, hogy az igenis a tőzsdét követi. Egyszersmind viszont akkor már egyáltalán nem tekintette szempontnak a rezsicsökkentés fenntartását vagy bármiféle pénzügyi sikert. Csak azt, hogy legyen gáz.
Maradt az orosz felár
Az adatok azt sem támasztják alá, hogy az új magyar-orosz gázszerződés átütően jobb lenne az előzőnél. (Megjegyzendő, az „előző” képlet alakítgatásáért, legalábbis 2013-tól, amióta a magyar-orosz gázszerződés az állami MVM-re szállt, szintén az Orbán-kabinet felelt.) Bár az irányadó tőzsdei árhoz képest a tavalyi év novembere és decembere is átütő, 21 és 36 százalékos kedvezményt hozott, ebben az időszakban éppenséggel alig érkezett hozzánk orosz gáz. Így ezek az értékek leginkább jelképesnek tekinthetők. Az oroszoktól azóta is az azt megelőző időszakra jellemző, 7 százalék körüli felárral kapjuk a gázt. Ráadásul, míg a korábbi szerződés szerinti gázár legalább részben az olajárat követte, az új szerződést már tisztán a gáztőzsdéhez igazítják. Míg azóta az olajár nagyjából szinten maradt, a gázé „természetesen” meghússzorozódott.
Az év hátralévő részében szorgalmasan közöltük a havi gázárbecsléseket, amire sokáig semmiféle hivatalos kormányreakció nem érkezett. Ugyanakkor a szakértők egy része – hivatkozással vagy anélkül – az általunk feltárt árakat szép lassan beépítette az elfogadott tények közé. (Más szakértők – így egyes médiumok – a statisztika és a valóság közötti lehetséges különbségekre utaló, alaptalan érvekkel próbálták hitelteleníteni számításaink helyességét.) Végigkövethettük, amint – nem Frans Timmermans és nem a szankciók, hanem Vlagyimir Putyin miatt – az egekbe szökött a viszonylag kis forgalma miatt könnyen manipulálható TTF, és így a mi orosz gázárunk is. Igen ám, de Orbánék a választások előtt és után is azt ígérték a választóknak, hogy amíg ők kormányoznak, addig „rezsicsökkentés” is lesz; magyarán maradnak a 2014-es lakossági tarifák. Erre először pénzügyi elemzők csilingeltek, mondván: azután, hogy a lakossági értékesítést – Orbánnak a külföldi befektetőkkel folytatott évtizedes idegjátéka „eredményeként” – az orosz gáz vásárlását is végző, állami MVM „megnyerte”, az immár többszöröződő beszerzési és a 2014-es szinten maradó eladási árai között egyre nagyobb, immár több ezermilliárd forintos hiány tátong, amit az állami cég semmiféle trükkel nem lesz képes elfedni. Ezt a méretes lyukat az állami költségvetésnek kell az adófizetők pénzéből betömni. Erre jött először a tavaly év végén még megsegített kis- és középvállalkozások trükkös kiszorítása a rezsicsökkentett körből, majd az önkormányzatokat, sőt magukat az állami intézményeket is kizárták a hatósági árra jogosultak közül. Amikor ez lényegében semmire nem bizonyult elegendőnek, rezsialapot képeztek bizonyos cégekre kivetett „extraprofit-adóból”. De még ennek 700 milliárdosra tervezett kerete sem közelítette meg a piaci gázár további emelkedésével tényleg több ezermilliárdosra duzzadó állami terhet. Nem volt hát mit tenni: júliusban, egy hétpontos „energia-veszélyhelyzeti intézkedési terv” hetedik pontjaként, mintegy mellékesen megemlítették, hogy augusztustól, bizonyos (szerintük átlagos) fogyasztási szint felett a gáz árát hétszeresére, az áramét pedig kétszeresére emelik. A jelek szerint ugyanakkor az ebből származó többletbevétel sem elegendő az időközben már akár 8 ezermilliárd forint fölé is becsült éves energiaszámlánk kifizetésére. Így Orbán szerint most „minden pénzt” idecsatornáznak. (Például a szerencsejáték-függők gyógyítására szolgáló alapot.)
Aztán egyszer csak megjött a kormány hangja: Szijjártó Péter szeptember elején az ATV kérdéseire lapunk számításait „nonszensznek” nevezte, foglalkoztatási kérdésnek tekintve, hogy „fönntartanak embereket teljesen értelmetlen becslések készítésére”. Indulatos kirohanását semmivel nem támasztotta alá.
Sajnáljuk, de Szijjártó Péter nem jól látjaAztán eljött október eleje, amikor az MVM egy szokás szerint ködös közleményben arról tájékoztatott, hogy az orosz Gazpromnál sikerült fizetési átütemezést elérniük. A témában aznap Nagy Márton „háttérbeszélgetést” tartott, melyre lapunkat nem hívták meg, és amelyen a gazdaságfejlesztési miniszter gátlás nélkül elárulta, hogy Magyarország a tőzsdei árat egy hónappal követi le. Ez az állítás némiképp felborította éppen aznap készülő újabb árbecslésünket. Az egy hónapos elcsúsztatás ugyanis a kettőhöz képest a magyar kormányt jóval kedvezőbb színben feltüntető arányokat eredményez. További egy hónap vizsgálódás után ugyanakkor arra jutottunk, hogy Nagy Márton egyszerűen nem állított igazat. Pontosabban, ami alatt a miniszter egy hónapos csúsztatást ért, az a KSH-nál két hónaposként jelenik meg.
De Nagy Mártont nem is menesztették a korábban szigorú üzleti titokként tálalt adat kikotyogásáért.
Azt az árszintet egyébként, amely fölé érve az MVM később fizethet, éppenséggel Nagy Márton nevezte üzleti titoknak, amit aztán néhány napra rá Gulyás Gergely árult el: megawattóránként 150 euró. A Gazprom ennek nyomán sem panaszkodott a szerződéses részletek közzétételére, és még a kancelláriaminiszter is a helyén ül. A jelek szerint Orbánék azt minősítik üzleti titoknak, amit épp nem akarnak elárulni. Azóta egyébként többen is pert indítottak az MVM ellen a gázbehozatali árak kiadásáért.
Mostanáig a szeptemberi helyzetet ismerjük, mely szerint az MVM, egyetlen hónap alatt 56 százalékos drágulást elszenvedve, 756 forintot fizethetett a gáz köbméteréért. Ez a rezsicsökkentett tarifában nyilvántartott gázártétel több mint 15-szöröse. De számításunk szerint 37 százalékkal az augusztusban megemelt „lakossági piaci áron” belüli gázártételt is meghaladja. És itt sincs megállás: augusztusban ugyanis a holland tőzsde további 37 százalékot ugrott. Így két hónapra rá, októberben az MVM kiadásai köbméterenként ezer forint fölé, bevételei több mint hússzorosára is ugorhattak. Bár azóta a totálisan megőrült európai gázpiac némiképp hűlt, a téli tartalékolási hajrá miatt az év tizedik hónapja általában beszállítási csúcsot hoz.
Mindezek eredőjeként most itt állunk egy hajthatatlan kormányfővel, egy, az utasításait zokszó nélkül végrehajtó államszervezettel, az olajmonarchiákat idéző, „rezsi-csökkentett” energiadíjak pedig mára teljesen romba döntötték az állami költségvetést. De ne legyenek illúzióink: az Orbán-kormány a szakmai felvetésekre ezután is süketen folytatja a néphülyítést.
Több mint ezermilliárdos veszteség
Számításaink szerint az MVM január és szeptember között átlag 433 forintot fizethetett a gáz köbméteréért. A 101 forintos, rezsi-csökkentett tarifán keresztül változatlanul mindössze 50 forintot kap ugyanezért. Augusztus óta – a kormány szerint a forgalom negyedét kitevő –, most 767 forintos díjból számításunk szerint 550 forint körüli összeg jut az MVM-re, ami augusztus óta némiképp mérsékli a veszteségeket. Ugyanakkor számításunk szerint az MVM csak idén az árkülönbségen legalább ezermilliárdos veszteséget szenvedett el.
