Múlt vasárnap jelentették be, hogy Áli Hamanei az iszlám forradalom 44. évfordulójának alkalmából folyok tízezreinek hirdettet amnesztiát, köztük az ősszel országszerte elharapózott, de mostanra nagyrészt már elfojtott fejkendőellenes tiltakozások résztvevőinek. A kegyelem azonban az állami média közlése szerint nem vonatkozik a kettős állampolgárokra, „Isten ellenségeire” (értesülések szerint ez volt a fő vádpont az eddig született 19 halálos ítéletben), de azokra sem, akiket kémkedésért, bizonyos csoportokhoz tartozásért, külföldi hírszerzőkkel való kapcsolattartásért, fegyveres akcióért, gyilkosságért, sérülés okozásáért vagy köztulajdon rongálásáért ítéltek el.
Márpedig ezek a vádpontok gyakran szerepelnek a tüntetők kirakatpereiben, amelyek célja az Amnesty International szerint „az Iránt megrengető népfelkelés résztvevőinek megfélemlítése". Ha például valaki egy tüntetésről készült videót oszt meg a közösségi médiában, azt a hírszerzés és a Forradalmi Gárda titkosszolgálatai könnyen külföldi ellenséggel való együttműködésnek bélyegzik, és számos esetben előfordult már, hogy kémkedés bizonyítékaként használták fel. Emellett az enyhébb bűncselekménnyel vádoltak is csak akkor kaphatnak amnesztiát, ha megbánást tanúsítanak, és írásban vállalják, hogy tetteiket nem ismétlik meg.
Az Iran International TV szerint a bejelentésből nem derült ki, hogy kik részesülhetnek kegyelemben. Az utcai demonstrációkról elhurcolt több ezer fiatal és tizenéves mellett a hatóságok több száz politikai aktivistát, újságírót és írót vagy művészt is őrizetbe vettek. Hadi Gaemi, az Iráni Emberi Jogi Központ igazgatója szerint inkább propagandafogásról van szó. "Iránban körülbelül 10 ezer politikai fogoly van. Amíg ők börtönben vannak, az amnesztiák nem érdemlegesek" – idézi szavait a New York Times. Gaemi szerint az igazságügyi szervek célja az lehet, hogy megszabaduljanak a kisebb ügyektől, és a fontosabbakra összpontosíthassanak.
A tüntetések – amelyek azután söpörtek végig az országon, hogy szeptemberben meghalt egy a fejkendőviselési szabályok megsértése miatt őrizetbe vett fiatal kurd nő, Mahsa Amini – az 1979-es forradalom óta egyik legbátrabb kiállást jelentették az iszlám köztársasággal szemben. A HRANA aktivista hírügynökség szerint közel 20 ezer embert tartóztattak le a tüntetésekkel kapcsolatban, amelyek résztvevői a teokratikus rezsim leváltását követelték.
A brutálisan fellépő hatóságok több mint 500 embert öltek meg, köztük 70 kiskorút.
A tüntetések miatt elítéltek közül négyet már kivégeztek. A norvégiai székhelyű IHR csoport szerint még legalább száz letartóztatottra várhat halálbüntetés. Szaíd Degan ügyvéd, több politikai aktivista védője a hatóságok amnesztiáról szóló nyilatkozatait úgy minősítette mint a rezsim próbálkozását, hogy "hamis narratívát erőltessenek" a történtekre. Iráni felhasználók egy csoportja a Twitteren a #NeverForget (soha nem felejtjük) hashtaggel indított kampányt, a rezsim ellenfeleinek meggyilkolására emlékeztetve.
A Hámeneihez intézett, kegyelmet indítványozó levelében Golamhoszein Mohszeni Edzsei igazságügyi vezető azt írta: "A közelmúlt eseményei során számosan, különösen fiatalok, az ellenség ideológiai befolyásának és propagandájának következtében helytelen cselekedeteket és bűncselekményeket követtek el. (…) "Mivel a külföldi ellenség és a forradalomellenes áramlatok terveit meghiúsítottuk, mostanra sokan közülük megbánták tettüket." A megbocsátás hangja azonban visszatetsző annak tükrében, hogy a hatóságok milyen brutálisan számoltak le a tüntetőkkel.
A biztonsági erők tagjai például gyakran megerőszakolták, szexuálisan bántalmazták, verték a fogságban tüntetőket - derült ki brit The Guardian cikkéből, amelyeket részben túlélők - nők és férfiak - beszámolói, valamint az Amnesty International és a Human Rights Watch emberi jogi szervezet jelentései alapján állítottak össze. Egy lány elmesélte a lapnak, hogy már a rabszállító kocsiban ájulásig ütlegelték őt és társait, miközben a hidzsábjukat tömték a szájukba, hogy ne tudjanak kiabálni. Sok tüntetőt kínzásokkal kényszerítettek rá, hogy olyan tetteket valljon be, amelyeket nem követett el.
Ilyen körülmények közt a bejelentett amnesztia csak egy újabb taktika lehet arra, hogy több másként gondolkodót olyan papírok aláírására kényszerítsenek, amelyekben vállalják, hogy tartózkodnak a további kormányellenes megnyilvánulásoktól. Az Iszlám Köztársaság súlyos gazdasági és politikai válsághelyzetben van, népszerűsége odahaza a legutóbbi felmérések szerint 15 százalék körüli történelmi mélyponton van, és a lakosság több mint 80 százaléka egyetértene egy rendszerváltással, a teokratikus diktatúra helyett egy szekuláris állam kialakításával.
Mohammad Hatami volt reformpárti elnök vasárnap hosszú nyilatkozatban szólította fel a kormányt, hogy teljesítse a nép követeléseit és akadályozza meg a forradalmi változást. Az Iran International híradása szerint az 1979-es iszlám forradalom győzelmének február 11-i évfordulója előtt több más mérsékelt és konzervatív iráni politikus, köztük Haszan Róháni volt elnök és Mir Hoszein Muszavi volt miniszterelnök is rámutatott: engedni kell a reformköveteléseknek, hogy megmentsék az országot a pusztulástól. Legtöbbjük elképzelése azonban az alkotmány módosítása körül forgott. Egyedül Muszavi volt az, aki népszavazással megerősített vadonatúj alkotmányt követelte a változás stratégiájaként, bár ő sem mondta ki, hogy először a jelenlegi politikai berendezkedést kellene eltávolítani.
