- Hodász András azt állítja, hogy kamaszkorában több alkalommal is szexuális visszaélést követtek el ellene

Kemény, a Szemlélek portálon szombaton megjelent írásban vall Hodász András katolikus pap arról, hogy kamaszkorában vele szemben is több alkalommal szexuális visszaélést követtek el.

Bevallása szerint a Budapest-Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia volt káplánja Pető Attila esete miatt állt a nyilvánosság elé. Mint arról a Népszava is beszámolt, a Fővárosi Törvényszék zaklatás miatt  február 1-én döntésével jogerősen megrovásban részesítette azt a Pető Attilát,. akit 13 éves korában molesztált egy pap, ő pedig kitartóan bocsánatkérést követelt emiatt. 

Az ítélet szerint felnőve a férfi több alkalommal is felkereste a molesztáló papot, a lakásánál, kérve őt, álljon ki mellette, és segítsen elérni, hogy Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke bocsánatkérését. 2019 májusában és júniusában megjelent az érintett pap által tartott misén, ahol különféle, az egyházi vezetőket bíráló szórólapot helyezett el egy bazilika épületében. Szintén ebben az időszakban naponta felhívta a plébánost, valamint az érseki általános helynököt annak mind hivatali, mint magántelefonján. Mivel nem reagáltak a megkeresésre, ezért a püspököt segítő papot mobiltelefononn is felhívta, emellett egy hónap alatt hat darab sms-t és egy e-mailt küldött neki. Ebben megjelölt egy határidőt, hogy amennyiben nem kérnek tőle bocsánatot és nem vizsgálják ki ügyét, akkor a mise közben feláll és kérdőre vonja őket. Előfordult, hogy egy alkalommal megrugdalta a plébánia ajtaját, amit egy garázda jellegű magatartásnak minősítettek.

Hodász András ebből indul ki. Szerinte Pető Attila azt az ajtót rugdosta meg, „amely mögé elbújt az atya, akinek a segítségét kérte”. „Ez a megrugdosott ajtó lesz a történetünk kulcspontja” – teszi hozzá. Ezután leírja, hogy néhány hónappal ezelőtt egy baráti sörözés közben arról beszélgett, hogy milyen lépéseket tehetnek a gyermekek védelmében a szexuális abúzussal szemben. A társaság egyik tagja azonban úgy vélekedett, hogy a témáról nem szabad beszélni a gyerekekkel, elég csak „jó keresztény iskolába” adni őket. Hodász András szerint az illető megingathatatlan volt álláspontjában, hiába soroltak neki bármilyen bizonyítékot, akár keresztény iskolán belüli szexuális zaklatásról is. Az katolikus pap szerint „egy ponton elszakadt benne valami”, és egyik pillanatról a másikra, saját magát is meglepve, elkezdett artikulátlanul üvölteni, felpattant az asztaltól, és földhöz vágta a keze ügyébe kerülő első dolgot. Mint írja, ezután percekig megállíthatatlanul zokogott.

– írja. Szerinte a dühkitörés megértéséhez „tudnunk kell valamit”, mégpedig azt, hogy a szexuális visszaélés áldozatai nagyon erős, majdnem kezelhetetlen mértékű haragot élnek át, amit viszont a körülmények miatt elfojtanak magukban. „Abúzus közben az áldozat nagyon gyakran lefagy, tehetetlenséget él meg, képtelen védekezni, képtelen kifejezni, hogy számára ez a helyzet nem oké, és így a benne lévő harag nagyrészt benne is marad. Miért e tehetetlenség? Sok oka van. Mert az elkövető erősebb, esetleg már az áldozat bizalmába férkőzött, elnyerte a szeretetét, vagy egyszerűen csak tekintélyszemély, akinek nem lehet ellentmondani. Olyan is van, hogy az áldozat annyira meglepődik, hogy nem is hiszi el, ami valójában történik, csak később »esik le« neki, hogy igen, ez erőszak volt. Így aztán ott és akkor sem védekezni, sem a haragját kifejezni nem tudja. Pedig nagyon is sok harag van benne. Haragszik az elkövetőre azért, amit tesz. Haragszik saját magára, amiért képtelen védekezni. És igen, haragszik mindenki másra, hogy miért engedik ezt megtörténni. Anyára és apára, hogy miért nem vették észre. A többi felnőttre, hogy miért nem védték meg, miért nem nyitottak be a szobába, vagy miért nem vették észre a jeleket” – hangzik az írás.

Hodász András vall arról is, hogy dühös volt a saját szüleire is. „Emlékszem, évekkel később, amikor elmondtam a szüleimnek, hogy mi történt velem, azt mondták, hogy furcsának is találták, hogy olyan sokat találkozom azzal a pappal, akiről amúgy hallották is, hogy valami nincs rendben vele, és gyanúsan sok fiatal fiú van körülötte állandóan, de nem tudták, mit tehetnének. És én dühös voltam rájuk ezért a vétkes naivitásukért és a felelősséghárító tehetetlenségükért. Én gyerek voltam, ők pedig a szüleim voltak, az lett volna a dolguk, hogy mindent megtegyenek azért, hogy megvédjenek engem. És ott, a romkocsmában ülve, újra ezt a haragot éltem át.”

Kiemeli, hogy Pető Attila történetét olvasva „ismerős volt neki ez a rugdosás, ez a harag, megérti”.

„Nem vagy őrült, és nem vagy garázda. Dühös vagy, és a legkevesebb, amit tehetünk érted azok után, amin keresztülmentél, hogy elismerjük a haragod jogosságát. Ahogy a bíboros úr, úgy én is hálás vagyok neked, hogy kiálltál a történeteddel, és rengeteg embernek segítettél, és remélem egyre több áldozatnak lesz bátorsága előállni a maga történetével, mert akkor lesz igazságos ez a világ, ha senkinek sem kell némán szenvednie” – fogalmaz a Papifrankó YouTube- és Instagram-csatorna miatt influenszerként is ismert katolikus pap. Szerinte az, ami Pető Attilával történt,

Hodász András az írásában kitér azonban arra is, hogy nem akarja passzivitással vádolni az egyházat, hiszen „azt a bizonyos atyát régen elbocsátották a szolgálatból, megelőző intézkedéseket vezettünk be, gyermekvédelmi bizottságot állítottunk fel, a szemináriumi tananyagba beépítettük ezt a témát, képzéseket, konferenciákat tartunk, és még sorolhatnám. (...) De egy valami még hiányzik – nem az egyházból, hanem a teljes magyar társadalomból: hogy megértsük, mi zajlik az áldozatok lelkében, mert akkor tudunk empátiával fordulni feléjük, és megadni nekik mindazt, amire valóban szükségük van. Komolyan kell vennünk, hogy a legnagyobb mulasztásunk, hogy magukra hagytuk őket. Magukra hagytuk őket a fájdalmukban, és elmulasztottunk együttérezni velük. Meg kell értenünk, hogy aki ilyen szörnyűségeket élt át, annak arra van szüksége, hogy melléálljunk, átöleljük, és azt mondjuk neki: látom a fájdalmadat, és együttérzek a haragoddal. Sajnálom, ami veled történt, legfőképpen azt, hogy nem volt senki, aki megvédett volna. De most itt vagyok, többé nem vagy egyedül” – teszi hozzá.

Hodász András vallomása azért figyelemre méltó, mert korábban élesen bírálta Perintfalvi Rita katolikus teológust az egyházi szexuális zaklatásokról szóló könyve miatt.