Magasra tették a lécet Berlinalén a magyar filmesek

Már napokkal a Berlinale előtt arról cikkezett a szaksajtó, vajon a Berlinale rálicitál-e a világ többi filmes nagy eseményére, miután a Variety elhintette azt a információt, hogy az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij személyesen fog eljönni a német fővárosba. Az ukrán elnök, aki színészként kezdte, ugyanis imád mozgóképes gálákra bejelentkezni Cannes-tól Los Angelesig. Ha belegondolok, akkor már biztos rekorder a gálán tartott beszédek kapcsán. A Variety információja azért is volt izgalmas, mert a fesztiválon bemutatják Sean Penn és Aaron Kaufman Superpower című dokumentumfilmjét és hihetőnek tűnt, eljön a róla szóló mű világpremierjére. Ő azonban csak a „szokásos” módon, virtuálisan jött el a nyitógálára.

„A művészet és a kultúra ilyen helyzetben döntést hoz, elhatározza, hogy kiáll a gonosszal szemben, vagy a gonoszt segítve csendben marad, és ezt a döntést számos formában kifejezésre juttatja” – érvelt Zelenszkij a vászonról. A Berlinale pedig ebben partner, amely az idén egyetlen orosz támogatással vagy Oroszországban készített alkotást sem hívott meg, jelképét és legfőbb díját, a legjobb filmnek járó Arany Medvét pedig az ukrán nemzeti zászló színeire festette. Érdekesség, tavaly Cannes még fogadott orosz pénzből készült filmet, a Kirill Szerebrennyikov rendezte Csajkovszkij felesége című drámát, melyben Thierry Frémaux fesztiváligazgató meglátta az ellenzékiséget. Igaz, az orosz újságírók nagy része akkreditációt sem kapott.

A magyar léleknek ugyanakkor kedvezett az idei Berlinale nyitánya, hiszen a sajtónak a nyitónapon, a nagyközönségnek pedig tegnap mutatták be Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta sci-fi animációját, a Műanyag égboltot. Jó hírünk van: már a sajtóvetítésen is megtapsolták a művet. Nem érdemtelenül vagy udvariasságból, hanem mert egyszerűen lehengerlő moziélmény, hordozza magában az epikus műalkotás jegyeit. Az élőszereplős és animációs technikával készült mű egy posztapokaliptikus testhorror, amely 2123 Budapestjén játszódik, amikor a város egy kupola alatt létezik, mivel a Föld élővilágának a nagy része kihalt. A városban pedig az élet pontosan ötven évig tarthat: ekkor az emberek testét átalakítják egy speciális növénnyé, majd azt élelemmé. A Robert Sheckley klasszikus regényét, a Logan futását bátran megidéző film főszerepében is egy szerelmes pár áll: a pszichológus István (Keresztes Tamás) aki azt a fájdalmat próbálja kezelni, amit az okoz, hogy az emberek a szeretteiket idő előtt elveszítik. Ám depressziós felesége, Nóra (Szamosi Zsófia) idő előtti önkéntes beültetése miatt fellázad a rendszer ellen. Bár sokszor olyan érzésünk lehet, hogy a történet, amit látunk, már többször elmesélt, a Bánóczki-Szabó páros magabiztosan építi a saját eredeti verzióját, és a végére összeáll az önálló interpretáció a műalkotáson belül. Ebben sokat segít az innovatív képi világ, mely az élőszereplős és animációs elegy, sok-sok fantázialátvánnyal – abszurd, de ezen a szinten az Avatarhoz hasonlítanám. A mű egyértelműen legerősebb része, amikor a hőseink az elhagyott, és halott Miskolcra jutnak el, és töltenek ott némi időt. A műanyag égbolt hosszú idő után az a magyar film, mely kiállásban olyan, mintha nagyon-nagyon sok pénzből készült volna – a hollywoodi büdzsét most sikerült tehetséggel pótolni, méghozzá a lehető legdrágább műfajban.

A lécet magasra tette a magyar film, ám az első hivatalos versenyfilm, a Matt Johnson írta és rendezte BlackBerry, volt mely a kanadai telefongyártó cég és a mögötte álló emberek tündöklését és bukását mutatja be. A márka annak idején a piac negyvenöt százalékát fedte le, de elsöpörte az iPhone-korszak és mostanra mint mobilcég eltűnt a piacról. A mű elsősorban a zseni Mike Lazaridis (Jay Baruchel) és a kegyetlen, szélhámos üzletember, Jim Balsillie (Glenn Howerton) furcsa párosát mutatja be a dráma és a komédia között egyensúlyozva. Ebben a filmben is nagyon sok minden benne van, amit a világról és az elmúlásról tudni érdemes. A Berlinale után pedig, amikor majd hazamegyek, biztos megsimogatom a régi BlackBerry-ket, melyeket imádtam.

Cikkünk elkészítését a budapesti Goethe Intézet támogatta.