Budapest;molesztálás;Újpest;költözés;kislány;

Mennie kellett a kislánynak, akit a feljelentés szerint molesztáltak egy újpesti gyermekotthonban

El kellett költöznie az újpesti Aranyhíd Gyermekek Átmeneti Otthonából annak a kislánynak, akivel kapcsolatban tavaly december 11-én gyermekbántalmazás gyanúja merült fel – tudta meg a Népszava.

Lapunk informátora úgy fogalmazott: a szexuális abúzust még ma sem igazolja egyetlen vizsgálat sem, de rendszerabúzus egészen biztosan történt.

A gyerek és testvérei – akik szintén másik intézménybe kerülnek – halmozottan hátrányos helyzetű családban élnek, az anyának nincs állandó lakhatása, és a szülői kompetenciákkal is probléma van. Érdeklődtünk az intézmény igazgatójától többek között arról, miért kellett menniük a gyerekeknek, miért nem költözhettek egy helyre, ki és hogyan készítette fel őket a váltásra. Megkeresésünkre semmilyen reakció nem érkezett.

Mint arról többször írtunk, tavaly december 11-én az édesanya otthonról vitte vissza gyerekeit az újpesti intézetbe, majd fürdetéskor jelezte a gyerekfelügyelőnek, hogy a gyerek bőrén kipirosodást lát. Az erről telefonon értesített intézményvezető nem tartotta szükségesnek az azonnali orvosi beavatkozást, ahogy az édesanya és az ügyeletes gyermekfelügyelő sem. Januárban aztán politikai csatározás témája lett az azóta sem bizonyított abúzus. Eddig csak az intézményvezetőnek kellett mennie, most a gyerekeknek is.

A gyermekvédelem hazai helyzetéről Gyurkó Szilvia gyermekjogi tanácsadó, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője lapunknak úgy fogalmazott: korábban sem volt jó a helyzet, de az utóbbi években a régről hozott problémákkal együtt új kihívások is megjelentek. – Egyre nagyobb a jól képzett munkaerő hiánya, nehezebb az együttműködés a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok között vagy azért mert ott sincsenek szakemberek, vagy azért, mert nekik sincs lehetőségük megfelelő szakmai munkát végezni. Mára oda jutottak, hogy minimális erőforrás jut megelőzésre, szakmai fejlődésre, családmegtartó szolgáltatásokra, a kapacitások többségét ugyanis leköti a krízishelyzetek menedzselése – fogalmazott.

Az újpesti esettel összefüggésben pedig Gyurkó Szilvia úgy fogalmazott: hiába írja elő jogszabály, hogy elsődlegesen nevelőszülőnél kell elhelyezni a 12 évesnél fiatalabb gyerekeket, a valóságban ezt nem lehet kivitelezni, annyira kevés a nevelőszülő. Még csecsemőotthonok is működnek 0-3 éves gyerekeknek, és vannak kisgyerekek lakásotthonokban, gyerekotthonokban. Az elhelyezésnél szem előtt kell tartani a vér szerinti szülővel való kapcsolattartást, és azt, hogy ne kelljen óvodát, iskolát váltani. Ám itt megint nagy különbség van az elvárások és a realitás között. A költözés trauma a gyereknek, a felkészítésre nincs egységes protokoll, ám szakmailag nem indokolható a hirtelen, drasztikus, a gyerek bevonása nélkül eldöntött és a felkészítése nélkül végrehajtott gondozási hely váltás.

– A hazai gyermekvédelem nagyon rossz állapotban van 

– erről már Herczog Mária, a Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület elnöke beszélt lapunknak. Mint mondta, a megelőzés és a rászoruló családok támogatása háttérbe szorult, a gyerekek jelentős csoportjainak szükségletei nem számítanak. Herczog szerint az önkormányzatoknak régebben sem volt elég pénzük a gyerekek védelemre, a családok támogatására, a központosítás és forrásmegvonás teljesen ellehetetleníti a helyzetet még ott is, ahol a politikai akarat, tisztességes szándék megvolna. – A családbarát politika azt üzeni, annak kell segíteni, akinek egyébként is van, akinek pedig nincs semmije, az nem számít, és őket az „út szélén hagyják”. A rászorulók különféle csoportjai nem összefognak, őket is sikerült is szembefordítani egymással. A megmaradt gyermekotthonok is rossz körülmények között működnek, krónikus szakember és pénzhiánnyal küzdenek, ahogyan azok a családok, ahonnan a gyerekeket kiemelték. Alapvető szolgáltatások és lehetőségek hiányoznak, a gyerekek súlyos hiányokat szenvednek el – sorolta a szakértő. Eközben – folytatta Herczog Mária – nő a súlyos élethelyzetben élő gyerekek és családok száma, ahogyan a beutalásoké is. Mintha az érintett sok tízezer gyerek egyáltalán nem számítana. – Pedig mindannyiunk érdeke az lenne, hogy ők is tisztességes esélyt kapjanak egy örömteli gyerekkorra és későbbi produktív felnőttkorra.