Kőkemény szigorral szabályozná a köztéri reklámokat az új építészeti törvény – írja a Portfolio az Építési és Közlekedési Minisztérium által a kormányzati portálon közzétett „társadalmi egyeztetés” alatt álló koncepciójáról, amelynek fő célja, legalábbis a készítők szándéka szerint, hogy „a településképet romboló reklámhordozókat” eltüntethessék. Azt, hogy mi rombolja a településképet, illetve mi nem sérti az adott település vagy egyes részeinek arculatát, a dokumentum igen részletesen taglalja.
Az elérhető törvényszöveg egyebek mellett meghatározza azokat a területeket, így a nemzeti emlékhelyeket, a kiemelten védett nemzeti műemlékek 200 méteres környezetét, ahol reklámot reklámhordozón, reklámhordozót tartó berendezésen nem lehet elhelyezni. Jelentős szigorítás, hogy az építési hálón való reklámozás és a reklámháló elhelyezését időbeli korláthoz kötik, és előírják, hogy az ablakokat általánosságban ne takarják el. Miközben a tűzfalon festett reklám elhelyezése megengedett, a tetőreklámokat már a kormányhivataloknak kell „tudomásul venni” vagy sem.
Újdonság, hogy megtiltják az úgynevezett citylight-méretnél, például a busz-vagy villamosmegállókban is látható felületeknél kisebb reklámhordozók elhelyezését. A szabályozás a legapróbb részletekre is kitér, tehát például a reklámtartó berendezések „kizárólag jól karbantartott, esztétikus megjelenésű, standardizált, egységes képet mutató eszközök lehetnek”. Ez mind semmi, ugyanis a koncepció szerint a törvény felhatalmazása alapján egy reklám-kormányrendelet határozza majd meg „a reklámeszközök méretét és az elhelyezhetőség időtartamát, az alkalmazható technológiát, továbbá az engedély iránti vagy tudomásul vételi kérelem kötelező tartalmi elemeit.
A törvény a kampányeszköznek minősülő politikai reklámokra, valamint a cégtábkákon és az üzlethelyiségek kirakataiban elhelyezett gazdasági reklámokra nem vonatkozik, ugyanakkor a közlekedési területek mentén, akár a közút részeként, akár annak szomszédságában lévő telken elhelyezett reklámokra már igen. Az örökségvédelmi célból bevezetett tiltó szabályozás miatt az államot kártalanítási kötelezettség nem terheli
– biztosítja magát jó előre az állam.
Készül egy úgynevezett „reklámzaj térkép” is, egyfajta országos reklámkataszter, amely a tudomásul vett reklámokat veszi nyilvántartásba, és a lista kezelését a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságra bízzák. A koncepció azt is tartalmazza, hogy az említett tilalmak és korlátozások megszegése esetén a kormányhivatal kötelezést és bírságot szabhat ki, amelynek végrehajtásáért a Nemzeti Adó- és Vámhivatal lesz a felelős. A reklámbírság mértéke 500 ezer forinttól 3 millió forintig terjedhet, és a jogsértő állapot megszüntetésének elmulasztásakor ismételten kiszabható. Továbbá a be nem fizetett bírságok behajtását az önkormányzati adóhatóságokhoz telepítik azzal a kitétellel, hogy ezek az összegek önkormányzati bevételek lesznek.
A fideszes holdudvar kezére játszik az új építészeti törvény