Jöhet az építkezésstop, az Orbán-kormány lenullázná Budapest vonzáskörzetében a zöldmezős projekteket

Utak, közművek, óvoda és iskola meglétéhez kötnék az új lakóterületek kijelölését.

Sürgesd meg az építészt, minél előbb adjátok be a terveket, szerezzétek meg az építési engedélyt és lássatok is neki az építkezésnek, mert hamarosan leállítják az egészet, nem épülhetnek új házak az agglomerációs településeken – figyelmeztette egy kormányközeli hivatalban dolgozó jóbarát diósdi ismerősét. A frissen telket vásárolt fiatalasszonyt jeges rémület járta át. Tudta ő, hogy késésben vannak, hiszen a Budapest környéki települések szinte megteltek, egyre kevésbé örülnek a betelepülőknek, mert elfoglalják a helyeket az óvodában és az iskolában, a csapból vékonyka sugárban csordogál a víz, helyenként elmegy az áram, az utak pedig telítettek. De abban bízott, hogy még becsúszhatnak, mielőtt leengedik a sorompót.

Diósd a legnépszerűbb agglomerációs települések egyike, amelynek lélekszáma 1960-ban még csak 1434 volt, míg 2021-ben már 11 ezernél is több. Holott a településnek évtizedek óta nincsen már külterülete, gyakorlatilag összenőtt Érddel. A növekvő zsúfoltság pedig konfliktust teremt. Diósd példája azonban korántsem egyedi. A KSH adatai szerint 2018 és 2021 között közel 48 ezerrel nőtt Pest megye lakossága, van ahol 30 százalékkal élnek többen, mint három éve. A budapesti ingázásra alkalmas településekre súlyos teherként nehezedik a zabolátlan lakosságnövekedés. A válaszaik sokfélék. Nagykovácsi kitette a megtelt táblát, Nagytarcsán a polgármestert is elsodorta az elégedetlenség. Biatorbágy változtatási tilalmat rendelt el. A térség fideszes országgyűlési képviselője, Menczer Tamás az év elején azzal kecsegtette az érintett települések polgármestereit, hogy az új építési törvényben az önkormányzatok visszakapják a lehetőséget a településképi engedélyezésre, az építkezések befolyásolására.

Részben így is lett. A társadalmi vitára bocsátott építészeti törvény koncepciójában valóban szerepelnek erre vonatkozó passzusok,

A szigorítás az egész országra érvényes lenne, ám világosan látszik, hogy leginkább Budapest agglomerációjára „céloztak”: az új építkezések indításához olyan feltételeket szabnának, amelyeket a vonzáskörzet településein szinte lehetetlen lenne teljesíteni.

A törvény elfogadása után zöld- illetve erdőövezetből csak akkor hasíthatóak ki építési telkek, ha azzal megegyező méretű és biológiai aktivitású területet jelöl ki csereként az önkormányzat, amely köztulajdonban is marad. Nem csökkenhet a zöldterület nagysága a település közigazgatási területén belül és aránya nem lehet kisebb, mint 3 százalék. Mezőgazdasági területek csak akkor sorolhatóak át építési övezetté, ha ezzel egyidejűleg legalább akkora, korábban beépítésre kijelölt területet visszasorolnak vagy új zöldterületet jelölnek ki.

S ez még nem minden. Külterület csak akkor jelölhető ki beépítésre, ha a településen belül már nincs építésre alkalmas szabad telek, ha az új parcellázású rész elérhető szilárd burkolatú úton és biztosított a közműellátás, amely a többletterhelést igazolt módon képes kezelni, az óvodai, általános iskolai és egészségügyi alapellátás elérhető a településen vagy annak 5 kilométeres környezetében. A fenti feltételek teljesülését az önkormányzatnak igazolnia kell. Kiemelt közérdek esetén azonban lesz kiskapu: az országos főépítész felmentést adhat a 3 százalékos szabály alól. (A NER-lovagoknak tehát lesz hely lakóparkra, villára, tanyára.)

Ráadásul mindezt engedélyeztetni kell. Az új építési övezetek kijelölése esetén ugyanis módosítani kell a helyi építési szabályzatot (HÉSZ), vagy újat kell készíteni. Ha az átminősítendő terület nagysága eléri az egy hektárt (10 ezer négyzetmétert), akkor ehhez az országos és az állami főépítész engedélyére is szükség van. A települések építési szabályzatai egyébként rendkívül eltérő tartalmúak attól függően mikor készültek. Van közöttük rendszerváltáskori és tavaly íródott is, miközben csak az elmúlt évtizedben 70-szer módosultak a helyi rendeletek alapját képező országos településrendezési és építési követelmények (OTÉK). Az új törvénnyel újabb változás érkezik: a helyi értékek védelme és a településkép védelmi rendelkezések is bekerülnek a HÉSZ-be, bár a Településképi Arculati Kézikönyv is megmarad. Ez ad lehetőséget az önkormányzatoknak a korlátozásra.

Az agglomerációba költözőknek a szűkülő telekkínálat és a 300 négyzetméter alatti épületekre vonatkozó szigorodó engedélyezés mellett – erről korábban már írtunk – azzal is számolniuk kell, hogy az önkormányzatok a településkép védelmi és a HÉSZ-ben rögzített egyedi építési követelmények érvényesítése érdekében az építési engedélyezési eljárás előtt véleményezhetik a terveket és ha nem találják megfelelőnek a felépíteni kívánt épületet, akkor településképi kötelezést adhatnak ki (vagyis módosítást kérhetnek), illetve bírságot is kiszabhatnak.

„Jó az irány, de a mindennapokban és a településtervezés és a helyi döntések szintjén sok logikai és településszerkezeti buktatót rejt magában” – veti fel a Magyar Építész Kamara Terület- és Településrendezési Tagozata. Mi például van akkor, ha a falu szélén az egyik határoló utcát már közművesítették, az utat is kiépítették, abban bízva, hogy a túloldalon is létesül majd egy új teleksor 15 házzal, mert úgy lenne gazdaságos? A szakemberek úgy vélik, hogy az általános tiltás a települések fejlődésének gátja lehet. De sok más mellett módosíttatnák az egy hektáros engedélyezési határt, amelyet 5-10 hektárra emelnének és egyszerűbb eljárást tartanának célszerűnek.

„Mindenképpen örvendetes az agglomerációs települések további szétterülésének megakadályozását célzó jogalkotói szándék” – válaszolta a Népszava kérdésére Csőzik László, Érd ellenzéki polgármestere,

Érd egyébként 2019 óta nem von belterületbe földeket, hogy ezzel is fékezzék a lakóparképítéseket. Az új építési övezetek kialakításának korlátozása mellett az ellenzéki polgármester fontosnak tartaná a helyi építési szabályzatok módosításának, megalkotásának egyszerűsítését, most ugyanis több tucatnyi hatósággal kell elfogadtatni. A törvényi szabályozás mellett szerinte célzott állami támogatásokra is szükség lenne az agglomerációs problémák kezeléséhez, hiszen a szükséges intézményi, és infrastruktúra fejlesztéseket az önkormányzatok nem tudják saját forrásból megvalósítani.