- Heti abszurd: Idegeinkre mentek

Vidám ének hangja szállhatott volna a héten a nemzeti ünnep alkalmából, ha nem hegedültek volna az idegeinken a közélet jeles szereplői, köztük a kordonok közt szabadsághoz ódázó miniszterelnök, aki a magyarokat fenyegető, rejtélyes idegenekről beszélt (vélhetően a szokásos ellenségeire gondolva, nem a földönkívüliekre), meg a teremtő istennel szemben álló romboló szellemekről, amelyek manapság oly sok celebet és világ­sztárt elragadnak (?), ellentétben Petőfivel, aki ma alighanem a Fidesz politikájával értene egyet – ugyan ezt nem tudjuk, mire alapozza a kormányfő, végzett-e verselemzéseket vagy szellemidézést. A Jobbik elnöke szerint az ő pártja meg gróf Széchenyi István és a reformkor örököse, Gyurcsány Ferenc szavaival a DK pedig a skandináv világé (?), de ellenzéki alakulatok vezetőitől még megérthető, hogy az ön(újra)definiálás küzdelmes ideit élik, míg a kormánypárt kisajátít magának jóformán mindent, ami nemzeti, magyar, meg a „mi fajtánk”.

Rátehénkedik a maga testes dölyfével, messiástudatával és propagandatermékeivel, lásd még a már az előzetese alapján is minden idők legnagyobb magyar filmjét, a Petőfi-Mátrixot, amiért Szente Vajk társ-forgatókönyv-író és kreatív producer kvázi előre megkapta az Érdemes Művész elismerést, míg Rákay kollégája Petőfi-imperszonátorként a kiskőrösi kordonok közt korzózott, két hányós szmájlis komcsisposzt közt baloldali dollárcselédek és hungarofób zombihadak ellen szabiharcolva, most vagy soha, kiskomáim!

Míg a Múzeumkertben beszédet mondó Csák János szerint „ma az a bátorság Európában, hogy kimondjuk, békét akarunk” (háborút akarni mondjuk nettó hülyeség lenne), a Mi Hazánk a Pilvax közben ágyúval lőtt a békére, kedélyesen ukránterroristázva, nosztalgikusan zsidózva, covidfasisztázva, belpesti romkocsmatöltelékezve – a kontextust el is hagyhatjuk, sűrű ez így is. Egy átlagos napon annyit harcolt itt egymással isten és ördög, különféle alakokban, és küldte el egymást mindenki a pokolba (a DK elnöke szó szerint is), hogy ezek után ne csodálkozzunk, ha a társadalom idegei teljesen szétcincálódtak, és egy szülő képes lenne a gyereke szalagavatóján pofán vágni egy másikat, mert az véletlen beleállt a fotószögébe, vagy egy vásárló indokolatlanul agresszívvé válik, ha megnyitnak egy új pénztárt, és más kevesebb motyóval hamarabb odaér. Persze szubjektív vélemény, de utoljára a Covid alatt volt ennyire tapintható az elvadulás, ami nyilván evolúciós okokra és a pánikra vezethető vissza, most pedig lappangó szorongásmassza nyaldossa a lábunk szárát akkor is, ha egy fia közmédiát nem fogyasztunk a lelki békénk megőrzése érdekében, és a megélhetési válság sem sodort még minket a tönk szélére, épp csak lelóg a lábujjunk, továbbá a háborús hírekkel szemben is immunizáltuk magunkat, elutasítva mindennemű inszinuációt, hogy az ukránok most éppúgy a szabadságukért harcolnak, mint mi tettük ’48-ban („Ukránok? Olyan nép nincs is” – magyarázta egy ünneplő a 24.hu-nak). Megterhelő időket élünk, már ezért sem oké morálisan, ha folyamatosan triggerelnek és egymás ellen hangolnak minket azok, akiknek ez csupán politikai-hatalmi érdekük, mondhatni a megélhetésük.

Az ünnep alkalmából díjeső és keresztcunami zúdult a nemzet érdemes és részben kétes renoméjú elitjére – DrMáriás Munkácsy-díjának vagy Bukta Imre Kossuth-díjának persze örülhetünk, még ha érezhető ebben némi számítás is, míg Parragh László középkeresztje már kissé bökheti a szemünket, akárcsak Nyulasi Tibor lovagkeresztje – őt a Renner Erika elleni támadás azon orvos­szakértőjeként ismerhettünk meg, aki szerint a kábult (valójában inkább elkábított) nő akár kamillateával is leforrázhatta magát. Míg Semjén Zsolt a csudás Vadászati „Világkiállítása” szerzőit tüntette ki gazdagon tiszti keresztekkel, Orbán János Dénes turbulens Origo-interjúval ünnepelte Kossuth-díját, erőteljes incelvibrálást árasztva. Vesszőparipáján tett egy kört, a baloldali újidiotizmust és az agresszív woke-csőcselék támadásait vizionálva. „Maholnap be fogják tiltani a központozást is, mert a vesszőt fallikus szimbólumnak minősítik, a kettőspontot a herékhez hasonlítják, a felkiáltójelet vagy a kérdőjelet... ki sem merem mondani” – dohogott, kissé elárulva magát, mert ugye ki mire asszociál ártatlan írásjelekről. Még egy kis költői virtust is becsatornázott a „magasról szarok a social mediára” kijelentésével, amiről megjósolta, hogy „el fog tűnni az emberiség életéből, mert ellentétes az emberi természettel, pszichikailag rendkívül káros, ezért a civilizáció immunrendszere ki fogja lökni magából.” Bármennyire is szeretnénk mindketten, hogy az emberiség figyelme inkább a költészet, az anyatermészet és a kölcsönös testi-lelki gyönyörszerzés felé forduljon, egyelőre optimista szemmel sem ez tűnik a jövőnek. És amit ő bullshitnek tart, arról nők milliói tudnának mesélni, mi ment a metoo előtt, és részben még ma is a kommentfolyamokban, kéretlen privát üzenetekben, amihez képest az általa démonizált politikai korrektség és a nők tárgyiasításának elutasítása üde fuvallat.

Hoppál Péter komment-kereszteshadjárata láttán persze plasztikussá válik a költő Orbán hasonlata, hogy „amióta van a Facebook, nem csak a családod tudja, hogy hülye vagy”. A miniszteri hittéritőbiztos előbb csak lekommunista-ateistázta egyik kommentelőjét, majd egy másikat a pokol tüzével fenyegetett, „de még te is megtérhetsz!” – tette hozzá nagyvonalúan, s egy másik kommentelőt is megkínált azzal, hogy „majd szétvisítja odalent az agyát”. Később még kiegészítette: „Hacsak nem tér meg bűneiből” – és egy fordított szmájli, ami azért katolikus körökben nem feltétlen jó ómen. S ha a hawaii pizza eddig nem lett volna versenytárs nélkül a világ legmegosztóbb étele – aminek Hawaiihoz épp semmi köze, egy görög emigráns találta ki Kanadában, ráadásul a kínai édes-savanyú ízpárosítás mintájára, sokan már emiatt kulináris bűnözésként tekintenek rá, majd 2017-ben kisebb kulturális háború is kitört miatta az izlandi és a kanadai miniszterelnökök között –, édesítheti mostantól a haza fura szájízét a nemzeti ünnep legnagyobb marketingfogása, a narancsos Orbán-pizza. Egészségünkre.