Az uniós versenyhatósághoz fordulhatnak a kis hazai töltőáállomás-üzemeltetők a Mol tavalyi eljárása miatt – tudtuk meg Egri Gábortól, a nagy láncokhoz nem tartozó egységek képviseletét ellátó Független Benzinkutak Szövetsége (FBSZ) elnökétől. Pénteki közgyűlésükre már elkészült egy, a kérdést alaposan feldolgozó jogi elemzés. Ez alapján tagságuk később dönt, panaszukkal – cégenként – az EU versenyfelügyeletéhez fordulnak-e. Az ügyet annak határokon túlnyúló összefüggései miatt terjesztenék brüsszeli szintre.
A kormány 2021. november közepétől 480 forinton határozta meg az alapüzemanyagok legmagasabb alkalmazható kiskereskedelmi árát. Február végétől aztán már a nagykereskedelmi ár maximumát is ugyanezen a szinten húzták meg. Utóbbi lépésre nem kis mértékben azért került sor, mert a nem sokkal azelőtt alakult FBSZ panaszai szerint a novemberi intézkedés óta elszálló piaci, vagyis beszerzési, vagyis nagykereskedelmi üzemanyagárak már az év elejére azonnali csődhelyzettel fenyegették a kis kutakat.
(Bár a „nagy” láncok is legalább ugyanekkora veszteséggel szembesültek, akkori – utólag helytállónak bizonyuló - értékelések szerint a multik a veszteségeket anyagi tartalékaikból könnyebben átvészelték. A csődveszély a piac nem kis szeletét képviselte: a mintegy 2 ezer hazai töltőállomás közel fele ugyanis nagy láncokhoz nem tartozó, "kis" vagy "fehér" kút. Ezek a forgalom körülbelül 30 százalékát képviselik.) A kormányintézkedés már csak azért sem nyerte el a kis kutasok tetszését, mert kötelező, 480 forintos vételi és eladási ár mellett a töltőállomásnál értelemszerűen nem marad semmi. A nagykereskedelmi árakkal kapcsolatos, látszólag huszárvágás-szerű „megoldás” tovagyűrűző hatásai ugyanakkor oly mértékben aláásták a hatósági áras rendszert, ami sokak szemében gyökeresen megkérdőjelezi a kormány és tanácsadói alapszintű piaci ismereteit is.
Az árbefagyasztás nyomán ugyanis a magyarországi üzemanyag-importőrök levonultak a piacról, mondván: más államokban drágábban is el tudják adni termékeiket. (Magyarország legnagyobb importőre, az osztrák OMV saját bevallása szerint sosem állt le a behozatallal. Ugyanakkor egy baleset miatt tavaly őszig schwechati finomítójuk szinte állt.) Ezután a Mol – úgymond önként – átvállalta az eddig külföldről ellátott kis kutak kiszolgálását. Mindazonáltal a kapcsolatfelvétel nem bizonyult zökkenőmentesnek. A kis kutak saját bevallásuk szerint csak vontatottan kaptak szerződéstervezeteket. Ráadásul a Mol azt is nyilvánvalóvá tette: jogszabályba foglalt szerződéskötési kötelezettségük nem jelenti azt, hogy a megrendelt mennyiséget maradéktalanul le is kell szállítaniuk. Szintén kiderült, hogy míg a Mol „hagyományos” kiskereskedelmi vevőinek maga biztosított tankerautót, addig „új” ügyfeleinek a szállítást maguknak kellett megszervezniük.
Korábbi szokásaitól eltérően a Mol állítólag kedvezményeket sem biztosított a nagykereskedelmi listaárból. Bár a kapcsolat végül, ha nyögvenyelősen is, de létrejött, az év hátralévő részében folyamatosan érkeztek a hírek, hogy a Mol „új ügyfelei” számára rendre csökkenti a megrendeléshez képest a finomítónál kiadott mennyiséget. Az eleve csak 66 százalékos szint idővel 50, 35 majd 25 százalékra mérséklődött. Emiatt – illetve az egyéb jogszabályi keretek okán - korlátozták a kis kutakon az egy ügyletben kiadható mennyiséget 20, 10, 5, vagy akár csak 1 literre. Sőt, novemberben a Mol e kör számára „ideiglenesen” a teljes szállítást beszüntette. A hazai üzemanyagellátás összeomlása ekkortól gyorsult fel. Eladdig, hogy december elejére már a márkás – hovatovább a molos – kutak is kiürültek. Az olajcsoport mindezt a rá nehezedő többletkereslet okozta szállítási nehézségekkel, illetve finomítójának karbantartási és újraindítási gondjaival indokolta.
Mindezek a kis kutasok piaci részesedésének jelentős eséséhez vezettek – fogalmazott megkeresésünkre Egri Gábor. Bár a hatósági üzemanyagárak december 6-i eltörlése óta az importőrök – természetesen – újra piacra léptek,
a kis kutasokhoz még mindig nem tért vissza a teljes tavaly elvesztett fogyasztói kör
– tette hozzá. Az FBSZ tagsága szerint a Mol tavaly „régi” ügyfeleihez képest az „újakat” méltánytalanul hátrányosan különböztette meg, törvénysértő, versenykorlátozó döntéseivel próbálván ellehetetleníteni tevékenységüket. A hatósági árak december 6-i eltörlése és így az importőrök fokozatos visszatérte óta egyébként – minden ellenkező próbálkozás dacára - Mollal kötött szerződéseik felbomlottak. A kis kutak zöme így ismét külföldről kapja az üzemanyagot – fogalmazott az elnök. A versenyhatósági bejelentés további vizsgálatok függvénye – szögezte le Egri Gábor. Közgyűlésük döntése alapján indítványozzák a kormánynál és az adóhatóságnál, hogy az – áram- és gázszámlához hasonlóan – az üzemanyagblokkon is tüntessék fel az áfán túli, egyéb terheket, így a jövedéki adót, a biztonsági tárolási díjat, valamint az energiahatékonysági kötelezési rendszer miatt fizetendő tételt.
A Mol hajlik a határozott idejű szerződésre
A Mol tavaly minden új partnerrel szerződést kötött, aki az ársapka időszaka alatt üzemanyag-ellátási igénnyel megkereste a céget – szögezték le az üggyel kapcsolatos megkeresésünkre az olajtársaságnál. Partnereiket az áru rendelkezésre állásának függvényében mindvégig igyekeztek üzemanyaggal kiszolgálni. A Dunai Finomító karbantartása, a megnövekedett kereslet miatt, annak érdekében, hogy az ország minden pontjára szállíthassanak elegendő üzemanyagot, átmeneti korlátozásokat vezettek be – szögezték le.
Az ársapka megszűnése és a korábbi ellátási útvonalak újraindulása után a korábban bevezetett korlátozásokat folyamatosan kivezették. A Mol, az egyéni partnerekkel, a korábbiakhoz hasonlóan, változatlanul nyitott a határozott idejű szerződéskötésre. Az ársapka megszűnése után a behozatal szintje fokozatosan visszatért a magyar üzemanyag-piacra. Így jelenleg a korábbi, normál működésre jellemző import-tevékenység tapasztalható – fogalmaztak lapunk kapcsolódó megkeresésére a Molnál.
