A jó alkotáshoz időre van szükség: Grósz Tamás, Nagykörűben élő fogtechnikus is tizennégy évig készítette azt a kétszáztíz centiméterszer száztíz centiméretes falikárpitot, amely Hieronymus Bosch A földi örömök kertje című művét ábrázolja. Az ötlet úgy jött, hogy a férfi egy műgyűjtő barátjával restaurált, amikor az felvetette, hogy Grósz a németalföldi művész triptichonjának akárcsak egy kisebb részletét sem tudná kirajzolni. A fogtechnikus azonban fogadott a társával egy üveg pezsgőben, hogy tűfestés technikával el fogja készíteni a mű másolatát. Ebben pedig volt tapasztalata: korábban kihímezte első feleségének cseresznyét szedő portréját, valamint Rippl-Rónai József Rózsát tartó nő című falikárpitjának másolatát is.
A Bosch-replikához első körben kenderből készült kress vásznat vásárolt, amelyre kirajzolta az eredeti mű középső, A földi örömök kertje című részét, majd elkezdte azt varrni osztott hímzővel. A munkába annyira belejött, hogy elkészítette a mű másik két részét, a Pokolt és az Édenkertet is. – A Pokolt azért volt különleges kihímezni, mert annak a képnek a felső részén egy sötét hegy látható, amely alatt csomó harcos van. Amíg ezen dolgoztam, szinte hallottam a csatazajt, ahogy a kerekek nyikorognak, és az emberek kiabálnak. Döbbenetes volt – mondja Grósz, hozzátéve: egy fantasztikus film pergett le a szeme előtt a tizennégy év alatt, amíg varrta a művet. – A barátom végül elismerte, hogy megnyertem a fogadást, de az üveg pezsgőt sosem kaptam meg.
