A nem cselekvés csimborasszója, amit az Orbán-kormány a rászorultakért tesz, miközben a millióhoz közelít a hajléktalanság peremén egyensúlyozók száma

Ugyanakkor a hajléktalanellátó rendszer is a túlélésért küzd.

Az éhezés mindennapos veszéllyé vált. Minden ötödik otthon nélküli éhezik. A tömeges és tényleges éhezés, illetve az ettől való félelem az idei – immáron 25 éve február 3-án, az év leghidegebb napján hajléktalanok körében végzett felmérés – legdrámaibb üzenete. Meghökkentő módon inkább a fiatalabbak és a Budapesten élők maradnak étel nélkül.

Az éjjeli menedékhelyek, hajléktalanellátók hatékony „csábító eszközévé” vált a meleg étel. A szállókon élők 60-80 százaléka kap helyben meleg ételt egyszer egy nap, az utcán élők fele a segítőszolgálatok révén jut ételhez, de egyre nagyobb szerepet kapnak a magánemberek által adott élelmiszerek is. Különösen úgy,

– mutatott rá Gurály Zoltán szociológus, a Menhely Alapítvány módszertani, illetve a hajléktalan-adatfelvételt szervező Február Harmadika Munkacsoport egyik vezetője, a felmérés fő megállapításait bemutató sajtótájékoztatón.

Egy tál meleg étel beszerzése vált a legfontosabb napi feladattá a hajléktalanoknak. Minden más kérdés csak ezután következik. Az elmúlt két évben

Ennek részben az az oka, hogy a munkaképesek zömét a korábbi munkaerőhiány felszívta, a munkaadók a toborzás részeként gyakorta szállást is biztosítottak. Aki megmaradt, illetve azóta vált hajléktalanná zömében beteg, munkaképtelen. Egyre több a roma, az iskolázatlan és az idős ember – ismertette a 2023-as felmérés adatait Győri Péter, a Menhely Alapítvány elnöke.

Idén összesen 64 településen kérdezték meg a segítő szervezetek által elérhető utcán, vagy átmeneti szállón, éjjeli menedékhelyen élőket életük meghatározó kereteiről, reményeiről, félelmeiről. Az elmúlt két évhez képest 2023-ban valamivel többen, 7268-an vettek részt önként a felmérésben, amelynek módszertanára nagyon büszke a vizsgálatot indító és azóta is végző Menhely Alapítvány Február Harmadika Munkacsoportja, mivel ezzel a teljes hajlékatlanréteget megpróbálják feltérképezni, amely Európában is egyedülállónak számít.

– jegyzi meg Győri Péter szociológus. Mint mondja: a hajléktalanok között a nyugdíjasok jelentik az elitet. Ráadásul minden harmadik fedél nélküli tartozik valakinek. S ez még csak a bevallott adósság, a ténylegesen tartozók köre ennél bizonyosan nagyobb. Így sokan nem érdekeltek abban, hogy munkát vállaljanak, hiszen a a munkabérből letiltható az adósság. Az idén ugyan a nyugdíjminimum 28500 forintos összegéről 60 ezer forintra emelték azt a jövedelemhatárt, amit ott kell hagyni az adósnál. De még levonás nélkül is keveseknek jön össze ennyi havonta. Az alkalmai munkát vállalók kétharmada se szed össze többet 30 ezernél egy hónapban.

Az ételhez és a segítőkhöz kapcsolódik a hajléktalanok legnagyobb félelme is. Többségük attól tart a legjobban,

Arra kérdésre valós válaszuk sincs, hogy mi lesz akkor, ha bezárnak a hajléktalanszállók.

Holott a rezsiválság a segítő szervezeteket különösen rosszul érintette. A szállók többsége régi, korszerűtlen ingatlanokban működik, amelyek a a rezsiszámlája az átlagosnál is jobban emelkedett. Mindenki máshogy próbált túlélni. Volt ahol lezártak egy épületrészt, máshol a szolgálatatások számát, elérhetőségét csökkentették. De így is akadt olyan családokat segítő szervezet, amely nem bírta tovább és bezárt. Holott egyre nagyobb szükség lenne rájuk.

Az adatfelvételkor

– válaszolta a Népszava kérdésére a Győri Péter, a Február Harmadika Munkacsoport másik vezetője, aki szerint „a nem cselekvés csimborasszója” az, amit a kormány rászorultakért tesz. A szervezetek állami működési támogatása egy fillérrel se nőtt, az egyházi intézményeknek még csak csurrant valami, de az önkormányzati ellátók nagyon nehéz helyzetbe kerültek, bár a főváros példamutató módon segédkezet nyújtott.

Ennek ellenére a segítők és a hajléktalanok is bíznak sorsuk jobbra fordulásában. Furcsa módon évek óta egy jottányit se csökkent azoknak a fedél nélkülieknek az aránya, akik látnak reményt arra, hogy lesz még otthonuk. A megkérdezettek 44 százaléka továbbra is bízik ebben.