Svájc 1,8 milliárd frankkal kívánja segíteni Ukrajna újjáépítését, jelentette be a napokban Ignazio Cassis külügyminiszter. Ezt további milliárdok követik majd az elkövetkező „tíz-húsz évben”, tette hozzá. Az alpesi állam így próbál javítani nemzetközi megítélésén, ami jelenleg meglehetősen rossz. Bern már hónapok óta ingerültséget idéz elő Európában és az Egyesült Államokban. Már azt sem vették jó néven, hogy tavaly csak némi habozás után csatlakozott az Európai Unió Oroszországgal szembeni szankcióihoz.
Ám ennél is nagyobb megütközést kelt, hogy az ország nem engedélyezi a fegyverek reexportját, tehát más államok számára nem teszi lehetővé a svájci gyártású fegyverek továbbszállítását Ukrajnába. A blokád középpontjában egy nemzeti mítosz, egy „szent tehén” áll: a semlegesség, amit régóta a svájci identitás részének tekintenek. Ukrajna sürgős kérésére Németország a Gepard légvédelmi harckocsihoz szükséges svájci lőszert szeretné továbbadni Ukrajnának. Dánia légvédelmi ágyúkat, Spanyolország pedig Svájcban gyártott páncélozott személyszállító járművekkel szeretne segíteni a kijevi kormánynak. Ezt azonban a berni Szövetségi Tanácsnak (a kormány megfelelője) jóvá kell hagynia, ahogyan azt egykor erről megállapodtak a három országgal a fegyverüzlet megkötésekor.
Svájc rendre elutasítja az erre vonatkozó kérelmeket. (Legutóbb kedden Alain Berset szövetségi tett így ma az Olaf Scholz német kancellárral folytatott tárgyalásai után.) Az alpesi ország egyrészt a hadianyag-törvényre hivatkozik, amely tiltja a fegyverek háborús övezetekbe való szállítását, másrészt pedig a semlegességi törvényre. A kabinet magára nézve továbbra is kötelezőnek érzi az 1907-es hágai egyezményt, amely szerint a semleges államnak minden háborús felet egyenlően kell kezelnie. Más szóval ha engedélyeznék a fegyverszállításokat Ukrajnának, akkor az Oroszországnak történő szállításokat is lehetővé kellene tenni. Svájc úgy véli, hogy ez a szabály még Oroszország Ukrajna elleni háborúja alatt is érvényes. Ezt a szigorú semlegességi kurzust kezdettől fogva bírálatok érték, különösen azért, mert Svájc ezekben a kérdésekben gyakran nem volt ennyire merev, ráadásul éppen a történelem egy sötét időszakában tanúsított rugalmasságot, amikor nagyon is rossz oldalra állt: a második világháborúban fegyvert szállítottak a nemzetiszocialistáknak, amit berni kormánykölcsönökkel támogattak.
Miután a berni Szövetségi Tanács 2022 áprilisában elutasította Németország első lőszerátadási kérelmét, a svájci kereszténydemokrata Die Mitte párt elnöke, Gerhard Pfister segítségnyújtás elmulasztásáról beszélt. Ukrajna maga is azzal vádolja Svájcot, hogy a blokáddal közvetve támogatja Oroszországot.
Svájcban is akadnak tehát olyan vélekedések, amelyek szerint ez a hozzáállás árt az ország hírnevének. Nem csak az európai partnerek hanem az Egyesült Államok is kezdi elveszíteni a türelmét. Scott Miller, az Egyesült Államok berni nagykövete felszólította a svájci parlamentet, mihamarabb engedélyezze a fegyverek reexportját. Miller azt is nehezményezte, hogy a hatóságok eddig csak alig nyolcmilliárd franknyi orosz pénzt fagyasztottak be. Kifogásolta, hogy a Szövetségi Tanács nem hajlandó részt venni abban a nemzetközi munkacsoportban, amely a szankciókkal sújtott oligarchák vagyonát keresi. „A NATO bizonyos értelemben egy fánk, és Svájc a lyuk a közepén" – hangoztatta a szokatlanul élesen fogalmazó diplomata. Bernben ezeket a szavakat a Fehér Ház szóbeli figyelmeztetéseként értékelik. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is elmarasztalta Svájcot, amikor Brüsszelben találkozott az ország védelmi miniszterével, Viola Amherddel. Mint a szövetség főtitkára fogalmazott, ha az ország engedélyezné szövetségesei számára a fegyver- és lőszerszállítást, azzal emberi életeket mentenének Ukrajnában és a nemzetközi jogot védenék.
Ausztria kettős politikát folytat, az orosz függőség miatt csak félszívvel támogatja Ukrajna harcátEmellett egy másik komoly feddés érkezett a svájci vezetés címére: a G7 országok nagykövetei megismételték Scot Miller vádjait, s azzal vádolták az országot, nem tesz megfelelő lépéseket az orosz oligarchák vagyonának felkutatására. Az amerikai Kongresszust pedig az háborította fel, hogy Bern bizonyos esetben vissza is adná az elkobzott vagyont. Roger Wicker republikánus szenátor felszólította az országot, hogy a befagyasztott pénzeket Ukrajnának utalja át. Martin Naville, a svájci-amerikai kereskedelmi kamara vezetője megjegyezte, bár a Wickeréhez hasonló megnyilvánulások ritkák, nyilvánvalóan nő a Washingtonból érkezett nyomás. Jacques Pitteloud, Svájc Egyesült Államokba akkreditált nagykövete is rámutatott, országának aktívan kellene kutatnia az orosz vagyon után és ezt jól is kellene kommunikálnia. „Nem elég jót tennünk, hanem beszélnünk is kell róla” – fogalmazott.
A svájci lakosság körében a NATO most sokkal népszerűbb, mint a háború kitörése előtt: az ETH Zürich katonai akadémiájának felmérése szerint most először kerültek többségbe (55 százalék) azok, akik úgy vélik, közelebb kellene kerülni a védelmi szövetséghez. Ennek ellenére 91 százalék még mindig egyetért azzal, hogy Svájcnak semlegesnek kell maradnia.
Christoph Frei, a St. Galleni Egyetem politológia és nemzetközi kapcsolatok professzora a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungban kifejtette, a semlegesség a svájci nemzettudat része, s általános az a vélemény, amely szerint ennek köszönhette az alpesi állam, hogy kimaradt a különböző konfliktusokból. A NATO azonban azért van felháborodva, mert a szövetség közvetve Svájc biztonságát is garantálja.
Jogi akadályok és a profit ígérete
Mennyi pénzt halmoznak fel az oroszok svájci bankokban? A berni Gazdasági Államtitkárság (SECO) tavaly év végén közzétett adatai szerint az orosz állampolgárok betétei összesen 46,1 milliárd svájci frankot (nagyjából ugyanennyi euró) tesznek ki. E szám mögött 7548 bankszámla áll.
A SECO tavaly novemberben 7,5 milliárd svájci frankra tette a zárolt orosz vagyon összegét. Ez 0,8 milliárd svájci frankkal több, mint a legutóbbi, tavaly júliusi jelentés idején. A számokat a svájci bankok és vagyonkezelők jelentései alapján készültek. Ezenkívül hat kantonban a büntetőintézkedések által érintett orosz állampolgárok 15 ingatlanját zárolták.
Valójában ezek a számok nem fejezik ki a valós helyzetet. A bejelentett betétek összege ugyanis nem egyenlő a Svájcban tartott összes orosz eredetű pénzzel – hangsúlyozta a SECO. A svájci bankszövetség korábbi becslése az ország bankjaiban valószínűleg 150-200 milliárd svájci franknyi orosz pénzt kezelnek.
A SECO által közölt számadattal való eltérésnek több oka is van. A 46,1 milliárd frankban nem szerepelnek értékpapírok, hanem csak az egyenként 100 ezer frankot meghaladó ügyfélbetétek. Emellett nem esnek bejelentési kötelezettség alá azok a betétek, amelyek olyan oroszoktól származnak, akik ideiglenes vagy állandó tartózkodási engedéllyel rendelkeznek Svájcban, vagy az Európai Unióban. „Ez nagy különbséget jelent” – hangoztatta Erwin Bollinger, a SECO osztályvezetője egy tavalyi sajtótájékoztatóján. Azt is közölte ugyanakkor, hogy "jelenleg nincs jogi lehetőségünk Svájcban a befagyasztott pénzeszközök elkobzására". Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy azok a büntetőintézkedéssel sújtott orosz oligarchák, akik akiknek Svájcban ingatlannal rendelkeznek, minden további nélkül továbbra is ott lakhatnak. Az egyedüli kikötés, hogy az ingatlant nem adhatják bérbe vagy adhatják el.
A svájci bankhálózat évekig nagyon is jól élt a korrupt Oroszországból származó pénzből.
Az oligarchák svájci vagyonával szembeni fellépést azonban a bonyolult jogi helyzet is nehezíti. Amennyiben az ügyészség be akarja bizonyítani, hogy az orosz pénzek mögött pénzmosás áll, akkor igazolnia kell, hogy Oroszországban bűncselekmény révén tettek rá szert, vagy ott már elítélték az illetőt emiatt. Ezt pedig szinte lehetetlen megállapítani az Oroszországgal való együttműködés nélkül. Évekkel ezelőtt például a svájci főügyészség a 2019-2012 között orosz mezőgazdasági miniszterként szolgáló, Jelena Szkrynnyik és környezete mintegy 70 millió svájci frankos betétét zároltatta. Mivel azonban az alpesi állam szervei nem kaptak jogsegélyt Moszkva részéről, a miniszter asszony visszakapta minden jel szerint bűncselekményekből származó millióit.
Ugyanakkor a svájci pénzintézeteket is komoly felelősség terheli amiatt, hogy az orosz oligarchák nagy vagyonokat halmoztak fel az itteni pénzintézetekben. A csellista Szergej Roldugin Putyin ifjúkori barátja 2016-ban több százmillió svájci frankot csoportosított át itteni pénzintézetekbe karibi és svájci fedőcégeken keresztül. A gyanú szerint a nagy összegek valódi tulajdonosa Putyin elnök és környezete volt. "Ha ilyen vagyonokat fogad el egy svájci bank, akkor óriási kockázatot vállal. Ezt nem lenne szabad vállalni" – hangoztatta Oliver Zihlmann, a Tamedia Group oknyomozó újságírója az SRF svájci állami televíziónak. Sokszor ezeket az ügyleteket vonzó orosz nők intézik a svájci bankokban, akiknek nehezebb nemet mondani. Ők komoly összegeket is hajlandóak voltak fizetni a bankoknak a kockázatért. Az egyes banki alkalmazottak számára a betétek bónuszt jelentett, azzal nem foglalkoztak, honnan származott a tetemes összeg. A svájci bankok például a háború előtt Oroszországot jogállamként kezelték, miközben ugyanazok voltak hatalmon, mint most.
A hatóságoknak jelzett pénzmosásgyanús ügyek száma meredeken emelkedett: öt év alatt közel 24 000 gyanús tevékenységet jelentettek. Ám mindössze úgy 700 esetben született ítélet.
