Rég volt ekkora tumultus egy színházigazgatói pályázat körül Magyarországon. Ez annál is inkább meglepőbb, mert a Magyar Állami Operaház élére kiírt korábbi megmérettetésre csak ketten jelentkeztek, Csák János miniszter épp a jelöltek szűkösségére hivatkozva érvénytelenítette a pályázatot. Most viszont teljesen új helyzet alakult ki, többen úgy vélhették, hogy akkor most már szabad a pálya, így a jelenlegi főigazgatót Ókovács Szilvesztert, aki – ahogy korábban, most is – ringbe száll, már kiüthetik az intézmény éléről.
A pályázók köre is tartogatott meglepetéseket. Két kiváló énekesnő, Rost Andrea és Miklósa Erika egymást követően a saját közösségi oldalaikon adták közre, hogy pályáznak az Opera vezetésére. Aztán sorban jöttek az újabb nevek: Kesselyák Gergely, az Opera jelenlegi első karmestere, tehát egy házon belüli művész, Aczél András rendező, a török származású, de Budapesten élő Ertüngealp Alpaslan karmester, Vadász Dániel énekes, kulturális menedzser, Molnár Levente operaénekes, Horváth Ádám operaénekes, Győriványi Ráth György karmester és Boldoghy-Kummert Péter, az Operaház zenekari művésze.
„Nem kell ez a prolizmus” – Interjú Ókovács SzilveszterrelIzgalmas a jelöltek stábjainak az összetétele is: Kocsár Balázs jelenlegi főzeneigazgató vélhetően Ókovács Szilveszter nem nyilvánosságra hozott pályázatában is szerepel és Kesselyák Gergely is neki adna bizalmat. Ő pedig Aczél Andrásnál töltené be ezt a pozíciót. Miklósa Erikánál Vajda Gergely lenne a főzeneigazgató, Rost Andreánál pedig Káli Gábor, mindketten nemzetközileg elismert karmesterek.
A balettet Miklósa Erikánál Popova Aleszja, Kesselyák Gergelynél Harangozó Gyula, Rost Andreánál Nagy Tamás Zoltán irányítaná, Ertüngealp Alpaslan pedig Egerházi Attilára bízná az Opera balettegyüttesét.
Minőség és mennyiség
Ókovács Szilveszter 2012-ben a magánénekes és karmesterek elbocsátásával megszűntette a társulatot, a szólóművészeket azóta évadokra és szerepekre szerződtetik vállalkozói szerződéssel, megemelt tiszteletdíjért. A tiszteletdíjban benne van, hogy a szólóénekeseknek „teljes fegyverzetben” kell készen állni a szerepekre, azaz a korrepetitorokat is maguk fizetik. Az előadásszámok és bemutatószámok tekintetében az Operaház rekordokat döntögetett, a premierek száma a sokszorosa lett a világ nagy operaházainak bemutatószámához képest – ennek kritikusai „sztahanovista munkaversenyként” jellemzik ezt a műsorpolitikát, hozzátéve, hogy a mennyiség nem a minőséget szolgálta. Ókovács emellett bő két éve megszüntette a „kikérők” rendszerét – azaz az Operában próbáló énekesek nem dolgozhatnak párhuzamosan vidéki intézményekben –, ami a vidéki színházvezetők szerint ellehetetlenítette a vidéki operajátszást.
Miklósa Erika közösségi oldalán pályázatáról úgy írt: „A hazai operajátszás válságban van – szervezeti, művészeti és morális értelemben véve egyaránt. Ennek hatása immár pregnánsan érezhető a hazai művésztársadalomban, a nemzetközi megítélésben, a közönség soraiban és az utánpótlás-nevelés terén is. Jómagam a társulatot is nemzeti értéknek tekintem. A társulat szellemiséget jelent, annak szimbolikus és valós ereje van. Jelenleg nincs énekes társulata az Operaháznak. Ettől a szellemiség is jócskán megkopott.” Rost Andrea egy sajtóbeszélgetésen szintén azt erősítette meg, hogy „újra társulati formában kell működnie az Operának, mert az megváltoztatja az egész légkört. Ezzel lehet elérni, hogy mindenki fontosnak érezze magát, mert így képes a tudása legjavát adni. Ötven-hetven fős társulatra és kettős szereposztásra van szükség ahhoz, hogy ne legyenek kizsigerelve az énekesek, ne rendezőasszisztens ugorjon be, ha valaki megbetegszik, és ne a zenekari árokból énekeljék el a szólót.” Kesselyák Gergely úgy fogalmazott: „A szakmaiság fonalát megragadva minden egyértelműen következik a legapróbb részletig: a színházi gondolkodás, abból a társulatiság, abból a közösség ciklikusan megújuló kollektív erejének fontossága, abból a nyári feltöltődés szakmai jelentősége. És mindenek felett: a minőség mániákus előnyben részesítése a mennyiséggel szemben.”
Tánc a rektori szék körül
Ókovács Szilveszter és a balettigazgató, Solymosi Tamás további „újítása” az volt, hogy regnálásuk óta a Magyar Állami Operaházba alig kerülhetett be olyan táncos, aki a táncművészeti egyetemen végzett. Olyan sem, aki a Magyar Nemzeti Balettnél lényegesen magasabban jegyzett, külföldi tánctársulatnak mégiscsak megfelelt. intézményekben megfelelnek, nem szerződtetik. A minőségi kifogásokon túl, valamint azon, hogy az Operaház saját balettstúdiót működtet, a konfliktus valódi oka az lehet, hogy Solymosi a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora is akart lenni. Ezt közvetve Ókovács Szilveszter is megerősítette lapunknak legutóbb adott interjújában, amikor kijelentette: a mindenkori balettigazgatónak kell lennie a táncművészeti egyetem rektorának. A pályázók mindegyike megszüntetné a két intézmény közötti konfliktust – Ókovács a jelek szerint Solymosi rektori kineveztetésével.
Maszatolás az Erkellel
A híresen jó akusztikájú Erkel Színház számos emlékezetes klasszikus, könnyűzenei és jazzkoncert, opera- és balett-előadás helyszíne volt, tartottak itt divatbemutatókat is. Az épület kiváló helyen fekszik, 1911-es megnyitásakor 3200 fős közönséget tudott befogadni, ez a szám jelenleg 1800. Egyes számítások szerint a rezsiválság előtt félházzal is nyereségesen lehet üzemeltetni. 1961-es átépítése óta többször volt spekulációk tárgya, mint a korszerűsítésé.
Az 1990-es években egy japán–angol vállalkozás elképzelése kapott majdnem zöld utat: az Erkelt lebontották volna, a szomszédjában szálloda, színház, mélygarázs és föld alatti bevásárlóközpont létesült volna. A döntéshozók a 2000-es évek elejéig arról sem jutottak dűlőre: az Erkel függetlenedjen-e az Operaháztól, privatizálják-e vagy maradjon továbbra is állami fenntartásban. Kérdés volt az is, legyen-e magas színvonalú népopera, musicalszínház, koncertterem, vagy pedig az új Nemzeti Színház otthona. Az épületet 2006-ban életveszélyesnek nyilvánították, 2008-ban bezárták a közönség előtt, 2008-ban és 2009-ben is született kormányhatározat az Új Erkel Színház építéséről. A Főber Zrt. akkori szakvéleményéből mindenesetre az volt kiolvasható: az épület állapotának konzerválását 4-5 milliárd, az Erkel korszerűsítését 15-16 milliárd forintból meg lehetett volna valósítani.
A kormány 2012-ben nyilvánította kiemelt jelentőségűnek az Erkel felújítását, Létezett egy 5,4 milliárd forintos, illetve egy 3,6 milliárd forintos terv is, de az épület részleges felújításának legolcsóbb, 1,7 milliárd forintos terve mellett döntöttek azzal, hogy a felújítás öt évre szól, 2017-ben hozzálátnak az épület teljes korszerűsítéséhez. 2018-ban Ókovács Szilveszter már azzal is kibékült volna, ha az Erkel rekonstrukcióját 2020 után kezdik el, ennek általa becsült költsége 30 milliárd forint lett volna. Ám ekkor az Operaház felújítása, az Eiffel Műhelyház építése volt már terítéken.
2013-ban, mikor újranyílt a közönség előtt, Ókovács úgy hirdette az Erkelt: itt egy mozijegy áráért is lehet opera-előadást látni. Tény, 2015 elején az Orosz Nemzeti Zenekar nem operát játszott itt, a földszint utolsó előtti sorában mindenesetre 16 ezer forint volt a jegy. Tavaly musicalszínházként szerezték volna meg maguknak az Erkelt „ügyeskedő szerencselovagok”, ahogy róluk Kovács János karmester fogalmazott.
A jelenlegi főigazgató és a posztra pályázók megismert elképzelései között abban egyetértés van, hogy az Erkelnek továbbra is a Magyar Állami Operaház játszóhelyének kell lennie, eltérés csak abban mutatkozik meg, hogy a különböző műfajok milyen arányban legyenek jelen a színházban. Sokat mondó, mi az, amiről nem sok szót ejtenek: az Erkel Színház felújításáról. Meglehet, megsejtették a politikai akaratot, hogy az Erkel rekonstrukciójára annyi a valós szándék, mint a 2017-ben bezárt Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára – azaz nem sok.
A Magyar Állami Operaházat viszont felújították, amelynek a költsége elérte az ötvenöt milliárdot, ami jóval több az eredetileg tervezettnél. Csupán a megújult színpadtechnika kivitelezése 5,7 milliárdba került, a lámpák egymilliárdba, a székek pedig 1,3 milliárdba. A házat viszont miután átadták számos hibát találtak. Felavatták a kőbányai úti Eiffel Műhelyházat is, de az új helyet eddig nem sikerült igazán bejáratni. (A brit bariton, Simon Keenlyside estje félházzal ment itt, miközben a Müpában teltházas koncertet adott 2014-ben.) Nehezítette a helyzetet a pandémia és a rezsiválság, ezek miatt nagyon sok tervezett bemutató és előadás elmaradt az Eiffelben, amely egyébként nem csak játszóhely, hanem több tár is odaköltözött, illetve több próbaterem is rendelkezésre áll. Az Eiffel és az Erkel a rezsiválságra hivatkozva bezárt, most nyitottak újra.
Meghallgatás előtt
A pályázatokat elbíráló bizottságot az Index információi szerint Herboly Domonkos, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója vezeti, a betegeskedő Rátóti Zoltán színművész helyébe Kiss-B. Attila, a Budapesti Operettszínház főigazgatója került. A bizottság tagja még: Kovács János karmester, Szakály György táncművész, Rockenbauer Zoltán művészettörténész, Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár, Krucsainé Herter Anikó helyettes államtitkár, illetve Gyimesi László zenész, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Az Operaház dolgozói Fahidi Patrícia hegedűművészt delegálták a grémiumba. A testület a törvényben rögzített határidőn belül, várhatóan április végéig összeül, illetve meghallgatja a jelölteket.
