;

Szijjártó Péter;BBC;Heti abszurd;lombkoronasétány;

- Heti abszurd: Sámlikirályság, lombkoronatan

A magyar ugaron árválkodó lombkoronaösvény nem vet jó fényt az országra. Igaz, árnyékot sem. Egyesek azt mondják, tetszettek volna rendszert váltani, és akkor nem tűnne el elbaltázási (és/vagy ellopási) reflexből minden, amiben uniós pénz van, lenne nagy lombkorona, cserébe nem röhögne rajtunk a fél világ. Nyírmártonfalva fideszes polgármesterét viszont más, khm, fából faragták. Szerinte a rendszer jó, csak éppen elkapkodta a tudósítást az ellenzéki sajtó.

Nevezzük nevén, a dollármédia, melyet addig dollározott Soros György úgy szabad-, mint hivatali idejében, amíg amaz nem átallott beszámolni egy szemmel láthatóan félkész beruházásról. Hát hogy lenne itt erdő, amikor most ültették el a növendékeket! Lám, a meghívót is a 2033. áprilisi ünnepélyes lombkoronázásra fogalmazta a polgármester. Aki mivel akaratán kívül nevetség tárgya lett, perbe fogja mind egy szálig a sajtót, amely hírt merészelt adni a lombok nélküli lombkoronasétányról.

Egyesek szerint ez úgy ökörség, ahogy van. Ők azok, akik a logikus érveket hiányolják a Nemzeti Együttküszködés Rendszeréből, és torkig vannak a legkisebb „ködös” többszörösre, vagyis a leghülyébb magyarra igazított kommunikációval.

Szerintük Nyírmártonfalva fideszes polgármestere nem volt elég körültekintő (és/vagy beszámítható), amikor a lombkoronaösvény egyetlen fontos kellékéről is képtelen volt gondoskodni: a lombkoronáról. Ugyan az elöljáró szerint ha időben megkapja a pénzt, akkor még évekig lehetett volna gyönyörködni a látványban, mielőtt tarra vágják az erdőt. Egyesek szerint viszont egy telefonnal el lehetett volna intézni, hogy olyan erdőbe kerüljön a 60 milliós csodaösvény, ahol a tarvágás nem fenyeget évtizedekig sem akár. Tasó és Tasi fideszes „Fáskerti elvtársak” hasonló nagyságrendű beruházásaikkal biztos segítettek volna a nemzeti lombkoronatanban.

Egyesek szerint a nyírmártonfalvai lebőgéshez hasonló érvelési gondokkal tele van a Fidesz-vezérkar, vagyis a Karmelita padlása. Oda jár nap nap után Szijjártó Péter is, akit a BBC riportere emlékeztetett a minap arra, hogy a sajtó a szabad világban nem Bohár Dánielekből, Fábián Barnákból meg Császár Attilákból áll, DJ Jeszykből pedig sem sosem állt. A propagandának csak ideológiákhoz van köze (már amennyiben a nemzeti-keresztény kurzus örve alatt elkövetett lopásnak vannak világnézeti vonásai), az újságíráshoz nincs. Stephen Sackur megkérdezte, amit magyar újságíró nem tud megkérdezni, mert nem kap rá választ, hogy Magyarország (vagyis e körben a magyar kormány) kit szeretne látni a háború győztesének. Ördöge van a nyájas olvasónak, ha úgy véli, hogy Szijjártó szerint ennek a háborúnak nincsenek győztesei, mert valóban ezt mondta. Képtelen volt kijelenteni, hogy Oroszországnak kell meghátrálni, vissza kell kotródnia a határai mögé, és hogy Putyin elnök lelkén száradnak a megöltek, meghurcoltak tízezrei és az elűzöttek milliói. „Ön fantáziavilágban él, Szijjártó úr” – jelentette ki egy ponton Sackur, amikor a külügyminiszter szerint a befejezett ukrán védekezés után Putyinnal lehetne tárgyalni az elfoglalt területekről. Szijjártó arcán táncot járt az illiberális döbbenet. Dühében ki is pipálta Etiópiát és Mauritiust: megbízható forrásaink szerint a ciklus végére meglesz neki mind a kétszáz körüli ország, és ez, lássuk be, utazási irodánál nincs a last minute ajánlatban.

A BBC-hez hasonló alapállásból közelít a háborúhoz az amerikai nagykövetség Ruszkik, haza! plakátkampánya is, amely azt állítja: „Béke akkor lehet Ukrajnában, ha az orosz megszálló hadsereg kivonul.” És ez világos. De nem Bohárnak. Szerinte (és minden tetszőleges fideszes szerint) a plakátkampánnyal bele­rángatnák Magyarországot a háborúba. De vajon miért és hogyan? Megnevezni a bűnöst – ez miért egyenlő a hadüzenettel? A teljes EU és NATO megnevezte a bűnöst, akit háborús bűncselekmény vádjával köröz a hágai bíróság (és akit a Fidesz nem adna ki Magyarországon). Az orbánista-putyinista különállás a szövetséget gyengíti. Ahogy a BBC újságírója fogalmazott: egy lánc csak olyan erős lehet, amilyen a leggyengébb láncszeme. A magyar kormány a gyenge láncszem, és csak bízhatunk benne, hogy ezt az elévülési időn belül magyarázhatják meg a független magyar bíróság előtt, s még egy s mást a zsebek kiürítése után. És nem kötünk ki végleg Vlagyimir asztalánál, ahonnan 25 évet osztottak ki a minap a leghangosabb ellenzékinek. Két mérgezés sem vált be, és egy fia szállodaablak sem volt a közelben: van ilyen.

És végül egy kis színes hír itthonról.

Mém terjed az interneten hét sámliról mint a nagy magyar kilátástudomány épületes manifesztumairól.

A másfél méteres kunszentmiklósi kilátót parodizálják, amit nem rontottak el: lehetne éppenséggel lombos erdő is mellette, hogy a kilátóból ne lehessen belátni a pusztaságot. Megbízható forrásból tudjuk, hogy a minitorony üzenete filozofikus: csak annak kell magas kilátó, aki másképp nem tud felnőni a feladathoz. A kérdés csak az: a magyar kormány szerint 2010 óta folytatólagosan mi is a feladat tulajdonképpen?

Farkas Szilviával először a repülőtéren találkoztam, együtt utaztunk Szicíliába, ahol ő egy közös barátunk mentett kutyájának kiképzését kezdte el. Én csak a szokásos dolce vita-adagom megszerzése érdekében utaztam, de az élvezetek halmozása közben addig-addig figyeltem Szilvi és Luna ismerkedését, amíg én is összebarátkoztam velük. Kedvenc kávéházi teraszunkon ülve, egy bivalyerős eszpresszó iszogatása, és vajban gazdag, kívül aranyló és gyengéd érintésre roppanó, foszlós bélű cornetto majszolása közben sokat mesélt a kutyáiról, a felelős kutyatartásról, a természetközeliség mentális állapotjavító hatásáról, a tavaszi idény újrafelfedezett sztárjáról, a medvehagymáról és az igen érdekes munkájáról, mégpedig a szarvasgombászásról, aminek nemcsak Itáliában, hanem Magyarországon is nagy hagyományai vannak.