;

Magyarország;beszéd;látogatás;fiatalok;Papp László Sportaréna;keresztények;Ferenc pápa;közösségi együttélés;megbocsátás;2023;

- Ferenc pápa a fiatalokhoz: Isten nem elítélni, hanem megbocsátani akar

Az olaszul beszélő pápa többször is megkérdezte a jelenlévőktől, hogy van magyarul az Isten mindig megbocsát (Dio perdona sempre), hogy aztán ezt zengje a Papp László Budapest Sportaréna.

A megbocsátás, az aktív és a közösségi, csapatjátékos élet fontosságáról beszélt elsősorban Ferenc pápa a Papp László Budapest Sportarénában, ahol több mint tízezer katolikus fiatal várta.

Ferenc pápa a beszéd elején megköszönte a táncot, az énekeket, a „bátor tanúságtételeket”, megköszönte a fiatalok jelenlétét, elmondta, örül, hogy velük lehet.

Úgy fogalmazott, az ifjúság a nagy kérdések és a nagy válaszok ideje. És fontos, hogy legyen valaki, aki meghallgatja kérdéseiket. – Az előregyártott, előre csomagolt válaszok nem tehetnek jó szolgálatot, nem használnak, nem tesznek boldoggá – mutatott rá ezzel kapcsolatban.

Az egyházfő idézte a korábban elhangzott kijelentést, miszerint Jézus nem távoli mesekönyv szereplője, nem szuperhős egy képregényben. – Krisztus a testet öltött Isten, az élő Isten, aki közel jön, ő a legjobb barát, a legjobb testvér, és nagyon jól tud kérdezni – mondta.

A házasságtörő asszony esetén keresztül rámutatott, hogy Isten nem elítélni, hanem megbocsátani akar.

– Ő mindig megbocsátani akar, mindig megbocsát – tette hozzá.

Ezután megkérdezte, hogy mondják magyarul azt, hogy Isten mindig megbocsát (Dio perdona sempre)? – Isten mindig megbocsát, ezt ne felejtsétek el soha – jelentette ki.

Végül külön a közönségtől is megkérdezte, hogy van magyarul a Dio perdona sempre, hogy többször is elismételtesse magyarul velük, amitől zengett az aréna.

A pápa azt a kérdést intézte a jelenlévőkhöz, hogy „mit keresnek, mit keresnek az életben, a szívükben”, ám arra kérte őket, hogy magukban válaszoljanak erre.

– Jézus nem prédikál, hanem utat mutat, mindannyiunkkal együtt jár. Nem azt akarja, hogy tanítványai leckét ismételgető iskolások legyenek, hanem szabad és úton lévő fiatalok, egy olyan Isten társai, aki meghallgatja szükségleteiket, és odafigyel az álmaikra – mondta.

– Az ember nem attól lesz nagy, hogy mások fölé emelkedik, hanem attól, hogy másokhoz leereszkedik. Nem mások kárára, hanem mások szolgálatára

– jelentette ki.

– Jézus nem azt akarja, hogy lusták és kényelmes emberek legyünk, nem azt akarja, hogy hallgassunk és félénkek legyünk, hanem azt akarja, hogy élők, aktívak, főszereplők legyünk, ő soha nem kicsinyíti le várakozásainkat, hanem éppen ellenkezőleg – mondta a pápa, majd hozzátette,

Jézus egyetértene azzal a magyar közmondással, „Aki mer, az nyer”. Ezt a mondást magyarul mondta el.

A pápa szerint ahhoz, hogy nyerhessünk, két dolog kell, mint a sportban: nagyobb célokat kitűzni, és edzeni. – Azt hozd játékba, amid van. Fektess bele, félelem nélkül, menj előre, érezd a szívedben. Fektess az élet nagy céljaiba – tette hozzá. Szerinte az edzést a Jézussal való párbeszédben lehet keresni, ő „a legjobb edző, ő meghallgat téged, motivál, hisz benned, tudja, hogyan hozza elő belőled a legjobbat, mert hisz benned”.

Ezzel kapcsolatban azonban hangsúlyozta a csapatjátékosság fontosságát. – Soha ne egyedül, hanem másokkal együtt, ez nagyon fontos – tette hozzá.

Az egyházfő meghívta a fiatalokat a lisszaboni ifjúsági világtalálkozóra, amelyet augusztus elején tartanak meg.

Itt arra kérte őket, hogy ne zárják be magukat a mobiltelefonjaikba és szűk baráti társaságba, mert „ez semmi jóra nem vezet”.

– Bocsássatok meg, de ez egy kicsit ostoba dolog, sőt, hát bocsánat, mondhatnám, hogy hülye dolog – fogalmazott.

Hangsúlyozta az egyik fiatal beszédében megemlített dolgot, miszerint az emberek a zajban, a nagy rohanásban nem hagynak időt a csendnek, mert félnek a magánytól. – Ebben pedig nap mint nap el is fáradunk – tette hozzá.

– Ne féljetek szembe menni az árral. Találjatok minden nap időt a csöndre, hogy megálljatok és imádkozzatok. Még ha minden is azt mondja nektek, hogy gyorsnak, hatékonynak, gyakorlatilag tökéletesnek kell lennetek, mint a gépeknek. De mi nem vagyunk gépek – szögezte le.

Felhívta a figyelmet azonban arra is,

hogy ne merüljünk el búskomorságunkban, ne merengjünk túl sokat szomorúságunkon, „ne gondolkodjunk azon, hogy ki tette ezt vagy azt velem”. 

– Ne azzal foglalkozzunk, hogyan viselkednek mások, ez nem jó, ez nem tesz jót. Ez méreg, ez nem tesz jót – mutatott rá.

– A csend lehetőséget ad arra, hogy elolvassuk az evangélium egy-egy oldalát, amely az életünkhöz szól, hogy Istent imádva a szívünkben békét találjuk. A csend lehetővé teszi, hogy kézbe vegyünk egy olyan könyvet, amelyet nem kell elolvasni, de ami segít abban, hogy az emberi lélekben olvassunk, segít a természetet megfigyelni, hogy ne csak az ember által készített dolgokkal kerüljünk kapcsolatba, és felfedezzük a minket körülvevő szépséget. Az élet nem arra való, hogy a mobiltelefonokra és a közösségi médiára tapadjunk, nem kérlek, titeket, az élet valódi, nem virtuális, nem egy képernyőn zajlik.

Kérlek titeket, ne virtualizáljátok az életeteket

 – mondta.

– A csend az ima ajtaja, az ima pedig a szeretet ajtaja – tette hozzá. Az ima párbeszéd Jézussal, a szentmise találkozás vele, a gyónás pedig az ölelés, amelyet tőle kap az ember – hangsúlyozta.

Kitért Liszt Ferencre, a mint „mi nagy zeneszerzőnkre” is, akinek rózsafüzérszemekre akadtak a zongorájában, miközben éppen tisztították. – Az Úrhoz, a Szűzanyához beszélt arról, hogy mit szeret. Művészetét és tehetségét imádságba helyezte – fogalmazott a pápa.

Az egyházfő arról is beszélt, hogy imádkozni nem unalmas, legfeljebb az emberek teszik azzá.

– Meg akartad nyomni a riasztó csengőt, mondván, hogy a missziós mozgalmat elláthatja biztonságos és kényelmes életünk, miközben innen nem túl távol, háború és szenvedés van 

– mondta a pápa az egyik tanúságtevő, kárpátaljai származású fiatal beszédére utalva. Ezzel kapcsolatban pedig az alábbi kérdések megfogalmazását javasolta a fiataloknak: „Mit teszek másokért? Mit teszek a társadalomhoz? Mit teszek az egyházért?”.

A pápa beszéde végén felidézte Jézus kenyérszaporítását is, amelyen keresztül azt érzékeltette, hogy „azzal a kicsivel, amink van, a bűneinkkel is, elegendőek tudunk lenni, ha Jézus kezébe helyezzük magunkat”. – Ez teljesen elég ahhoz, hogy tovább menjünk – tette hozzá. „A csoda a megosztásból következik, a kevésből Jézus kezében sok lesz, íme, ide vezet a hit, az adakozás pedig szabadsághoz, a nagylelkűség lelkesedéséhez, a félelmek legyőzéséhez, önmagunk kockára tételéhez, játékba hozásához” – mondta.

„Köszönöm” – szólalt meg a végén ismét magyarul.

A pápa ezután elmondta latinul a Miatyánkot, amelyet a jelenlévők magyarul mondtak el vele együtt.

„Azért jöttünk, mert keveset tudunk róla, és kíváncsiak vagyunk rá.”