Néhány nappal ezelőtt, április 25-én ünnepelte az ország az Alaptörvény napját. Illetve dehogy ünnepelte. Idén még Magyarország Kormányának Facebook-oldala is elfeledkezett róla, nem fért be a brüsszeli háborúpárti elit fegyverszállítása, az árstop meghosszabbítása, a pápalátogatást előkészítő operatív törzs ülése, a nukleáris szankciók elutasítása, a gyógyszerek egyszerűbb kiváltása, Ukrajna integrációs törekvéseinek feltételes támogatása és az olcsóbb vármegyebérlet lehetősége – vagyis pár praktikum és sok monoton mantra – közé.
Az alaptörvény idén egy jó szót sem kapott a kifundálóitól, az úgynevezett nemzeti oldaltól, mástól pedig aligha fog kapni ilyet. Az alaptörvény asztalai visszakerültek a rendszer visítóan abszurd jelképeinek panteonjába, és mintha Nemzeti Hitvallásból is (festoso elevazione, ünnepélyes emelkedettséggel: preambulum) kevesebbet látnánk a közintézmények falain. Pedig mily felemelő olvasgatni, féléves időponttal sorban állva egy térdízület-vizsgálat előtt, hogy: „megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.” Mi lett volna a nemzeti egységgel, ha nem törekszenek árkon-bokron át a megőrzésére?
Fleck Zoltán egyetemi tanár, jogszociológus szerint nagy ünneplésre nincs ok, mert az alaptörtvény nemhogy nem akadályozta meg, de kifejezetten kodifikálta az autokrácia lehetőségét, miközben a modern alkotmányok arra jönnek létre, hogy gátat vessenek a hatalom koncentrációjának.
Kattintson és regisztráljon a teljes cikk elolvasásához a mobil Népszaván! Egy hétig szabad a betekintés.
Volt-e szerepe az alkotmánynak abban, hogy az EU választási autolráciánk minősítette Magyarországot?
Számíthatunk-e további alkotmánymódosításokra?
Alkotmányos keretek között lebontható-e a NER?
– derül ki cikkünkből még.
