Miközben a G7-es csoport múlt heti hirosimai tanácskozásán Kína megfékezése volt az egyik fő téma, a kínai elnök pénteken Kazahsztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán vezetőit fogadta Hsziánban, az ország ókori fővárosában, s együttműködésük bővítését ajánlotta fel. Az öt volt szovjetköztársasággal létrehozott, C5-csoport első személyes megbeszélései után Hszi Csin-ping kijelentette, Kína kész megerősíteni közép-ázsiai partnereinek biztonsági képességeit, hogy „garantálják a békét a térségben”, s közölte, hogy mintegy 3,8 milliárd dollár pénzügyi támogatást tervez nekik nyújtani.
Temur Umarov, a berlini Carnegie Russia Eurázsia Központjának kutatója szerint biztonsági szempontból Pekingnek kiemelten fontos Tádzsikisztán, amely nemcsak Kínával, de a tálibok uralta Afganisztánnal is határos, és hadserege nem a legerősebb a térségben. „Peking részéről ez a saját biztonságát szavatoló intézkedések folytatása" – idézte Umarovot a Moscow Times.
Kína lépései nem meglepőek. Kereskedelme az öt közép-ázsiai országgal virágzik, forgalma 2022-ben elérte a 70 milliárd dollárt (ebből 31 milliárd Kazahsztánra jutott), ottani befektetései pedig mintegy 15 milliárdot tettek ki. A régió az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI) egyik fókuszpontja, s három csővezeték-hálózatán keresztül Kína egyik fő olaj- és gázszállítója. Hszi 2013-ban Kazahsztánban hirdette meg a BRI-t, de az úgynevezett Kína-Európa Vasúti Expressz tehervonatai már 2011 óta közlekedtek egy Eurázsiát átszelő hálózaton. Csak 2021-ben több mint 15 ezer szerelvény 1,46 millió áruszállító konténert vitt európai célállomásokra.
Az ukrajnai háború azonban problémássá tette az Oroszországot átszelő északi vonalakat, mivel az EU és az Egyesült Államok szankciós listájára felkerült az orosz vasút is. A BMW és az Audi felfüggesztette Kínába irányuló vasúti szállításait, ahogy olyan óriás szállítmányozók is, mint a Maersk és a DHL. Peking nem soká tétovázott, hogy kihasználja Moszkva önmaga által okozott kényszerhelyzetét – jegyzi meg Manoj Joshi, az újdelhi székhelyű Observer Research Foundation vezető elemzője az indiai Tribune portálon.
Hszi a múlt heti kétnapos csúcstalákozó végén, miközben az összeköttetések elmélyítéséről beszélt, nem mondta ki kerek-perec, hogy támogatnák a Kaszpi-tengert átszelő nemzetközi közlekedési folyosó fejlesztését, amely gyakorlatilag elkerüli Oroszországot. Peking ugyanakkor forszírozza az 523 km hosszú Kína-Kirgizisztán-Üzbegisztán vasútvonal megépítését, amely onnan Törökországon haladna át, vagyis Oroszország érintése nélkül. Ezen a "Középső Folyosón" - a logisztikai bonyodalmak ellenére - több mint kétszeresére nőtt a teherforgalom az Ukrajna elleni háború első évében.
Az orosz elnök már 2022 júniusában - amikor hónapokkal a háború kezdete után részt vett a 6. Kaszpi-csúcson - amiatt aggódott, hogy az Egyesült Államok benyomulhat a térségbe. Nyolc hónappal később Antony Blinken amerikai külügyminiszter Kazahsztánba látogatott, ahol régiós partnereinek bemutatta Washington Közép-Ázsiával kapcsolatos új megközelítését, amely a Középső Folyosó elősegítését hangsúlyozta.
„Ez a multimodális útvonal megszünteti Oroszország azon lehetőségét, hogy tranzit-infrastruktúrájának kihasználásával zsarolja szomszédait”
– mutatott rá a Washington Timesban Ariel Cohen, az Atlantic Council Eurázsia Központ főmunkatársa. Sajnálatos, írja, hogy az Oroszország gazdasági megkerüléséhez szükséges nyugati befektetések nem korábban valósultak meg, hiszen „láttuk, mi történik, ha Oroszország gazdasági befolyást gyakorolhat szomszédai felett”; tranzitdominanciáját arra használja fel, hogy megfojtsa gazdaságukat, ha jobb megállapodásokat követelnek vagy szuverén döntéseket hoznának.
Ennek legutóbbi példáját láttuk, amikor Kazahsztán, amely nem volt hajlandó elismerni a megszállt ukrán területek orosz annektálását, tavasszal felajánlotta, hogy több olajat küld az Európai Unióba. Válaszul Oroszország a szokatlan időjárásra hivatkozva egy időre megszakította az ország energiakapcsolatait a külvilággal, Medvegyev volt elnök azon tűnődött, hogy Kazahsztán valódi állam-e, a hírhedt háborús bűnös hadúr, Igor Girkin pedig május 8-án azzal fenyegetőzött, hogy Ukrajna legyőzése után a „Kazahsztánért folytatott csata” következik.
Oroszország azonban nem kerülheti el a sorsát. Cohen szerint Kína három okból készül megvalósítani a Középső Folyosó fejlesztését: Putyin rovására növelni akarja befolyását Közép-Ázsiában, fokozni az orosz jóindulattól és a nyugati szankcióktól nem függő európai kereskedelmét, s azt reméli, hogy növelheti Európa Kínától való függőségét, széthasítva a nyugati szövetséget.
Az első kettő magától értetődően jó a Nyugatnak, a harmadik törekvés kockázataival pedig Európa tisztában van. Az elemző szerint soha nem volt még jobb alkalom arra, hogy befektetéseivel a Nyugat is a Középső Folyosót forszírozza, amely elősegítené a gazdasági fejlődést a világ egy jelenleg Oroszország és Kína által uralt részén, s ellátja az EU-t és a világot a szükséges nyersanyagokkal.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kínai vezetés leépítené Moszkvához fűződő szoros kapcsolatait. Ellenkezőleg - ahogy az az orosz miniszterelnök tegnapi pekingi tárgyalásaiból kivehető - a viszony erősebb szereplőjeként itt is pozíciói javítására használja a háborús válságból adódó lehetőségeket.