Spanyolország;szélsőjobb;regionális választások;Néppárt;helyhatósági választások;Pedro Sánchez;PSOE;Podemos;radikális baloldal;

Már decemberre gyúrnak a spanyol pártok: nagy a tét a vasárnapi voksoláson

A helyhatósági választások kimenetele meghatározhatja az év végi parlamenti választások esélyeit.

A spanyolok vasárnap az ország 8131 önkormányzatát és 12 regionális kormányát választják meg – a 17 autonóm régióból ötben jövőre voksolnak. Az urnákhoz járuló régiók felében (Valencia, Aragónia, La Rioja, Castilla La-Mancha, Cantabria és a Baleár-szigetek) szoros küzdelem várható, s az ott kialakuló erőviszonyok tisztább képet adnak majd arról, túléli-e a decembert a szocialista vezetésű kisebbségi kormány, vagy a konzervatív Néppárt kerül hatalomra a szélsőjobboldali VOX-szal az oldalán.

Felmérések szerint a december 10-i voksolás bal- és jobboldali koalíciót egyaránt hozhat, mivel a két nagy párt egyike sem számíthat az önálló kormányzáshoz elegendő mandátumra, így kisebb partnerekre, köztük szeparatista vagy szélsőjobboldali pártokra kell majd támaszkodnia. Az Euronews által idézett José Olivas politológus szerint a mostani kampányt is már a következő választások befolyásolták, „és az eredményeket nagyon is az általános választások fényében fogják értelmezni".

2015-ig a spanyol politikát a baloldali szocialista párt (PSOE) és a jobboldali Néppárt (PP) uralta, a szélsőbaloldali Podemos és a kezdetben jobbközépre húzó Ciudadanos, majd a szélsőjobboldali VOX megjelenése és sikere véget vetett az egypárti kormányok korszakának, és fokozta a politikai instabilitást. Spanyolország négy év alatt négy választáson ment keresztül, s végül 2020-ban, a „második köztársaság” Francisco Franco tábornok általi 1939-es megbuktatása óta először jött létre országos koalíció. A szocialista Pedro Sánchez miniszterelnök a Podemos bevonásával kisebbségi kormányt alakított, így a költségvetések elfogadásához kisebb pártokkal, köztük a baszk és katalán szeparatistákkal is együtt kellett működnie, ami az ellenzék és saját pártja egyes tagjainak haragját is kiváltotta.

Sánchez az elmúlt évtizedben Spanyolország mély átalakulásának jelképévé vált. Rugalmassága, a radikális baloldallal és számos regionális erővel kötött szövetsége, feminizmusa és sikeres gazdaságpolitikája Európa egyik legerősebb szociáldemokrata pártjává tette a PSOE-t. Politikája ugyanakkor a bal- és a jobboldal közötti fokozódó érzelmi polarizációhoz vezetett. A Covid utáni gazdasági fellendülés számos jele, a szegénység és a munkanélküliség csökkenése ellenére Sánchez képtelen volt terjeszkedni a középen lévő, mérsékeltebb szavazók felé.

A baszk EH Bildu egyike volt a Sánchez-kormány büdzséit megszavazó regionális pártoknak. A tömörülést a Batasuna örökösének tekintik, amelyet 2003-ban betiltottak, mert a Baszkföld függetlenségéért harcoló ETA terrorszervezet politikai szárnyaként működött. A kormánnyal való együttműködésük most váratlanul a regionális választások középpontjába került, miután az EH Bildu közzétette jelöltlistáját, rajta az ETA 44 elítélt tagjával, akik közül hetet gyilkosságért ítéltek el.

Washingtonból, ahol két hete hivatalos látogatáson tartózkodott, a kormányfő azt üzente, hogy „vannak dolgok, amelyek talán törvényesek, de nem tisztességesek, és ez ilyen”. Az EH Bildu visszaléptette a gyilkosságért elítélt hét jelöltjét, de ragaszkodott hozzá, hogy a többieknek joga legyen indulni egy szabad demokráciában. Mindez bőséges muníciót biztosított a PP és a VOX kampányához, hiába igyekezett a PSOE rövidre zárni az ügyet.

Közben viszont a Néppárt, amely a „volt terroristákra támaszkodó baloldallal” riogatta a választókat, nem volt hajlandó megmondani, hogy a szélsőjobboldali VOX-szal koalícióra lépne-e, ha győz a decemberi parlamenti választásokon. A két párt már összeállt Kasztília és Leónban, s a felmérések szerint a PP-nek más régiókban ugyancsak koalíciót kell majd kötnie a VOX-szal, ahogy országos szinten is, ha kormányozni akar. Xavier Coller, az UNED Egyetem politológus professzora mindenesetre ironikusnak tartja, hogy a Néppárt és a szocialisták „radikalizálódással vádolják egymást, miközben mindketten radikális szavazókra támaszkodnak, hogy tovább kormányozhassanak”.

Az országos kép azonban jóval összetettebb, mert a régiókban a többpárti összefogások határozzák majd meg az eredményt.

E tekintetben a választás Podemos számára is próbatétel lesz. A radikális baloldali párt különböző helyeken, más-más koalíciókban indul, és néhány fontos városban, például Madridban, politikusai egymással versengő radikális baloldali jelöltek mögé sorakoztak fel. A köztük kialakuló erőviszonyok fogják meghatározni azokat a tárgyalásokat, amelyeken Sumar néven új választási szövetséget készülnek alakítani a decemberi általános választásokra.

Végül a választás a konzervatív Néppárt számára is sok mindent eldönthet. A PP elnökévé tavaly megválasztott Albert Núnez Feijoo mérsékelt profilja és galíciai regionális miniszterelnöki tapasztalata révén javította a párt támogatottságát. Továbbra is valószínűtlen azonban, hogy a PP többséget kapjon bármely választási szinten, és a liberális Ciudadanos bukása óta nincs potenciális szövetségese a centrumban. Núnez Feijoo politikai jövője szempontjából az egyetlen kiút az, ha a konzervatív szavazók minél nagyobb részét sikerül megnyernie, ezzel csökkentve a szélsőjobboldali Vox zsarolási potenciálját a várható kényszerű koalíciókötéseknél.

José Olivas politológus mindazonáltal azt jósolja, hogy a vasárnapi voksolás után „mindegyik pártnak lesz elég sikertörténete, amelyet felhasználhat a parlamenti választások kampányában”. Egy biztos, a spanyol politikai pártok kampányüzemmódban maradnak a következő központi kormány megválasztásáig.