Politikai áthallások, rendszerkritika a színpadon – Ilyen volt Shakespeare-t játszani a diktatúrában

Cinikus pártszolga vagy a kollégáit mentő művész, netán udvari bolond volt-e a saját mítoszát építgető Major Tamás? – derül ki a Népszava podcastsorozata, a Hol Élünk? – 150 új adásából.

A Nemzeti Színház III. Richárd-előadására járni 1955-ben szinte egyet jelentett a rendszerellenességgel, pedig a politikai életben nagyszerűen lavírozó Major Tamás színiigazgatónak aligha állt szándékában szítani a népet a kommunista hatalom ellen; a fővárosiak viszont úgy érezték, a XVI. századi angol drámaíró műve róluk és az őket elnyomó rezsimről szól.

A Hol Élünk? – 150 júniusi adásában a Népszava és más orgánumok cikkeinek segítségével járunk utána a diktatúra évtizedei alatt játszott Shakespeare-előadásoknak, azok aktuális társadalmi üzenetének, politikai áthallásainak. Cinikus pártszolga vagy a kollégáit mentő művész, netán udvari bolond volt-e a saját mítoszát építgető Major Tamás? Hogyan formált a kultúrpolitika szocialista szerzőt a világirodalom legnagyobb drámaírójából? És miért arattak hatalmas sikert Shakespeare kevésbé ismert, keserű komédiái a Kádár-korban? Ezeknek a kérdésnek járunk utána a Népszava múltidéző podcastjében, a műsor vendége Schandl Veronika, a téma szakértője, a műsort Rosznáky Emma, a kultúra rovat újságírója vezeti.