Újra vonzó lett a tanár szak: kedd éjjel a parlament honlapjára felkerült „az új pedagóguséletpálya-modellről” szóló törvénytervezet (feltálalta a fősalátaséf Semjén Zsolt, előadó Pintér Sándor, közreműködött a rendőrsorfal a Karmelitánál) mámorító béremelési ígéretekkel (lesz fizetésetek, csak az Uniótól kell elkérnetek, ha nem adnak, ők a genyók), dinamikusan szűkülő munkajogi keretekkel és zéró státusszal kecsegtetve az előzőleg átfogóan megkonzultált pedagógusokat. Annyi választási lehetőséget még hagytak nekik, hogy írásban bele kell ebbe egyezniük, különben fel is út, le is út, s mindezt arra alapozzák, hogy aki ma még a pályán van, ezt is kibírja a nyugdíjig, vagy úgysincs más lehetősége, ahová dobbantson, esetleg annyira elkötelezett a tanítás mellett, hogy fizetés nélkül is csak ezt akarná csinálni, a nap 24 órájában, az év 365 napján, az ország tetszőleges pontjára kivezérelve, s ezt még kalandként is fogná fel.
A saját propagandistái által „a magyar adófizetők forintjaiból felelősségteljesen gazdálkodó közmédia”-ként aposztrofált, taxira, sminkesre és bértapsolókra is indokolatlan tízmilliókat elszóró
nagyüzemi agymosó gép bedurcázott, mert elbukta a BL-meccsek közvetítési jogait, és sértődött közleménykékben szidta mindenkinek a felmenőit.
Így az eddig kormányhirdetésekkel is megsimogatott focinézőknek, plusz az irredenta sáldivattal proccoló vezérszurkolónak a legnerkritikusabb kertévén kell majd nézni a meccseket. Nem elég, hogy nem lesz ingyen (semmi sincs, csak a közmédiás tartalmakért az ép elménkkel fizetünk), véletlenül belefuthatnak akár a szürkeállomány-hályogukat leverő hírblokkokba is. A jogokat elhappoló RTL vezérigazgatója frappánsan reagált, „nem a focihoz kell érteni, hanem az üzlethez”, touché! Egyszerűen fölháborító, hogy nem lehetett időben kitenni a kék kormányakciós táblát az UEFA által kínált közvetítési jogokra is. Ilyen, amikor a piaci viszonyok működésbe lépnek, amiktől csakis a kormány védhet meg minket. Már a Híradóban is bemondatták, a szankciók – helyett az akciók működnek! Akadt üzlet, ahol 30 százalékkal is nőtt a kedvezményes termékek iránti kereslet. (Ahol én vásárolok, ott az áfonya meg a mangó van leértékelve, véletlenül sem olyan, amivel jól lehet lakni, lásd még: csirkeánusz.) Ámde kormányközeli szakértők szerint máris érezhető, hogy csökkennek az árak, a KSH adatai alapján májusban átlagosan 0,4 százalékkal zuhanták össze magukat, az éves infláció pedig 21,5 százalékra vészfékezett. Rég ment ilyen jól a sorunk, elképesztő, milyen nagy segítség ez a magyar csalánoknak!
Rejtély, hogyan bukta a Bajnokok Ligája közvetítési jogait az MTVA, de duplán fog fájni neki a dologÍgy meg se kottyan, hogy az eddig is gazdagon kamatozó bankbetétekre majd szochót fizethetünk – miközben legalább 8000 milliárd forint lóg a számlákon (sajna nem az enyémen) lekötetlenül, de ennek forgatásához némi pénzügyi okosítás is kellene, meg hogy elengedjük egyszer a máról holnapra élés szorongását, ami a nereliten kívül szinte mindenkihez begyűrűzik. A bolti kasszáknál repülősót kéne tartani, amennyien ott kezdenek ájuldozni fizetéskor, hogy „anyukám, mondtam neked, hogy a parizert már ne vegyük meg, jó lesz a kutyapárizsi is…”
Tragikus hírt is kell hoznunk, súlyos égési sérüléseket szenvedett Csák János, aki a Mandinernek kijelentette, „tűzbe teszem a kezem Csaba testvérért”.
A miniszter az utóbbi tizenhárom évet Magyarország csodakorszakának nevezte, mert ilyen építkezés a magyar történelemben talán Szent István vagy Mátyás király, esetleg Bethlen Gábor ideje óta nem volt – de az biztos, soha ennyit még nem loptak ki a falakból, mert azok az épületek máig állnak. Csák Ókovács Szilveszterről is áradozott egy sort – mintha valakik szóltak volna neki, meg kéne követni, amiért dupla kört futtattak vele és picit kukoricán térdepeltették az újra-kinevezéséért.
A „hét híre” versenyben toplistás, hogy vitézzé ütötték Varga Viktor énekest, aki János vitéz jelmezében teljesen beállt a nemzeti buzgalomtól, a Blikknek azt is elmesélte, vitézként most már őrá felelősség hárul, hogy közvetítse az emberek felé a magyar identitás megőrzésének fontosságát. Váljék egészségére! Talán arra apellál, hogy kiutalnak neki még egy kastélyt is a Lázár-féle kalapból, bár ehhez nem elég a ner nótáját fújni, az legfeljebb még egy Kossuth-díjat ér, míg kacsalábon forgó birtokot csak az igazán puncsosok kaphatnak, akik pénzt is tesznek a rendszerbe, hogy aztán onnét még többet kivegyenek.
S míg a köztársasági elnök Albániában járt, hogy a balkáni béke helyreállítását garantálandó fagyit mérjen ki az albán királyné dédunokájának, a magyar béketurné másik állomásán Orbán Viktor Maia Sandu, Moldova elnöke kezét kísérelte megcsókolni, ám csak légcsók jutott neki, mint számos korábbi alkalommal. Hagyjuk is, hogy az etikett szerint mohó kis ajkai nem érinthetnének kézfejet, és hogy a kézcsók egy diplomáciai helyzetben, ha az nem a Vatikánban történik, totálisan inadekvát, ráadásul a patriarchátus utolsó rossz leheletét árasztja, semmint a lovagiasság örökbecsű értékeit hirdeti. A legarcátlanabb kommentet Jason Jay Smart, a Kyiv Post tudósítója tweetelte: „Orbán ajkait ajánlatos is elkerülni. Amennyire imádja Putyint, bele se akarok gondolni, hol jártak már azok az ajkak.”
Hazatért a kül- és családügyi államfőnk, Novák Katalin, aki a klasszikus mosolydiplomáciára helyezi a hangsúlytMegint felsült Orbán Viktor, aki kezet akart csókolni Maia Sandu moldovai elnöknek, de ő nem hagyta