A vitatott tulajdonú műtárgyak ügyének rendezésére 2013-ban a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Lázár János kezdeményezésére egy olyan restitúciós kormányrendelet született, amely kimondta: ha a közgyűjteményekben őrzött műtárgyak állami tulajdonjoga nem igazolható minden kétséget kizáróan, akkor ki kell adni azokat annak a (jogi) személynek, aki az adott tárgyra vonatkozó tulajdonjogát megfelelően valószínűsíti. Azaz: az állam először lemond a vitatott eredetű műtárgy tulajdonjogáról, majd az igénylő bizonyítja, hogy valóban ő a jogos tulajdonos. A tulajdonjog bizonyításhoz nem szükséges a bírósági út: elegendő a jogerős hagyatékátadó végzés, öröklési bizonyítvány, vagy a közjegyző által kiállított „valószínű örökösi” bizonyítvány.
Az Esterházy Privatstiftung (Magánalapítvány), mint az utolsó Esterházy herceg, V. Esterházy Pál – aki az Esterházy hitbizomány utolsó birtokosa volt – jogutódja a magyar kormány képviselőivel folytatott tárgyalásokat a Fraknói Kincsek tulajdonjogáról, majd 2016-ban közigazgatási úton nyújtotta be kérelmét a kincsek visszaszolgáltatására. 2017 elején polgári pert is indított a magyar állammal és társaival – így többek között az Iparművészeti Múzeummal és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft.-vel – szemben. A perek közvetlen előzménye volt, hogy az Iparművészeti Múzeumból az Esterházy-kincsek egy részét 2016 végén a fertődi Esterházy-kastélyba szállították. A magánalapítvány a tulajdonjog megállapításán túl azt szerette volna elérni, hogy ezek a kincsek Budapesten maradjanak. Ami tény: az Eszterháza Központ e kincseket a mai napig nem mutatta be a nagyközönségnek, így felvethető, hogy mennyiben sérült a muzeális intézményekről szóló törvénynek az az alapelve, a kulturális javak megismerhetőségét írja elő.
Az Esterházy-kincsek nagy részét Fraknóból a Tanácsköztársaság idején hurcolták Budapestre, köztulajdonba vették, majd visszaszolgáltatták. 1920-ban, amikor a trianoni döntés után osztrák fennhatóság alá került Fraknó, Esterházy Miklós letéti szerződést kötött a kincsekre az Iparművészeti Múzeummal, amit örököse, (V.) Esterházy Pál 1923-ban megújított. A kincseket végül a hitbizományok megszüntetéséről szóló 1949. évi VII. törvény alapján államosították – ám a magánalapítvány szerint a műtárgyakat 1949-ben jogi okok miatt nem vette, nem vehette tulajdonba a magyar állam, noha azok ténylegesen közgyűjteményi őrizetben maradtak a mai napig. A magánalapítvány álláspontja továbbá: a Tanácsköztársaság idején addigi állandó őrzési helyéről elhurcolt és a fraknói várban maradt műtárgyak művészettörténeti és dologi jogi egységet alkotnak. Esterházy Pált egyébként 1948. december 26-án törvénytelenül letartóztatták, majd 1949-ben a Mindszenty József bíboros és társai ellen indított koncepciós per negyedrendű vádlottjaként tizenöt év fegyházbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Szabadulása után 1956-ban emigrált Svájcba.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter – mint a kulturális örökség védelméért felelős tárcavezető –, Lázár János 2017-ben azt állapította meg, hogy a magánalapítvány által benyújtott dokumentáció nem elégséges az igénylői pozíció beazonosíthatóságához. Ezt a döntést a közigazgatási bíróság 2019-ben hatályon kívül helyezte, majd új eljárás lefolytatására kötelezte a felelős minisztériumot, amelynek következő elutasító határozata múlt év májusában született meg. Csakhogy ennek a döntésnek az alapját a restitúciós eljárásra vonatkozó jogszabályok képezték, amelyek az eljárás alatt megváltoztak.
A Fővárosi Törvényszék 2020 szeptemberében hozott elsőfokú ítéletet, amely szerint a perbe vitt műtárgyak jogilag nem a fraknói vár tartozékai, azok államosítása pedig jogszerű volt. 2021 májusában a Fővárosi Ítélőtáblán jogerősen is elvesztette az Esterházy-kincsekért indított pert a magánalapítvány, amely felülvizsgálati kérelemmel fordul a Kúriához. 2022 januárjában a Kúria hatályon kívül helyezte az Esterházy-kincsek tulajdonjogáról meghozott jogerős ítéletet, és az ügyet másodfokra utalta vissza, így azt a Fővárosi Ítélőtáblának újra kellett tárgyalnia. A perbe azonban nemcsak az úgynevezett Fraknói Kincseket vitték be, időközben bevonták abba a Kapuvári Kincseket is – a magánalapítvány 678 tételnyi műtárgyra módosította az igényét. 1947 januárjában egy Kapuvár mellett élő gazda disznóóljának aljában egy vasládában a Fraknói Kincsek részét tartalmazó tárgyakat találtak, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeumba szállítottak. Ezeknek a kincseknek egy részét a múzeumból 1948-ban ellopták, amelyeket a későbbiekben Ausztriában megtaláltak. Ausztria azokat 1985-ben visszaadta a magyar államnak. Múlt év szeptemberében azonban a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen alaptalannak ítélte az Esterházy Privatstiftung tulajdoni igényét, és azokat az 1948-as államosítási jogszabályokra hivatkozva a magyar állam tulajdonának mondta ki. A közigazgatási és polgári peres eljárás elutasító határozatainak a szövegezése egyébként nagyrészt megegyezik. A magánalapítvány ismét felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához.
Az Esterházy-perrel egyidőben, 2019 februárjában a kormány úgy változtatta meg a restitúciós jogszabályokat, hogy az igénylőnek, nem pedig az államnak kell kétséget kizáróan bizonyítja, hogy valóban ő a jogos tulajdonos. Emiatt az Esterházy Privatstiftung helyzete terhesebbé vált a per során, mivel a tulajdonjogot tekintve a valószínűsítés helyett kétséget kizáró bizonyításra lett köteles. (Ráadásul a sikertelen bizonyítás hátrányos következményeit is eltérően szabályozza a 2013-as és a 2019-es kormányrendelet.) A Fővárosi Törvényszék most márciusban indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság rendelje el a 2019-es kormányrendelet alkalmazási tilalmát az Esterházy-perben, és az ne legyen alkalmazható egyetlen bíróság előtt folyamatban lévő ügyben sem.
Az Alkotmánybíróság pedig június 9-én határozatot hozott:
a 2019-es kormányrendelet alkalmazása az Esterházy-perben – és a hasonló, bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben – sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, ugyanis visszamenőlegesen megváltoztatta a jogviszony anyagi jogi tartalmát. (Sérült a jogbiztonság követelménye és a visszaható jogalkotás tilalma.)
Ráadásul egy korábbi határozat már kimondta: a paragrafus alaptörvény-ellenes – ezt ebben az ügyben is irányadónak tekinti az Alkotmánybíróság – általános alkalmazási tilalmát most azért rendelték el, hogy azt megismételt eljárásban se lehessen alkalmazni.
A közigazgatási per alperese egyébként a kulturális örökség védelméért felelős tárca, ami 2022 novembere óta az Építési és Közlekedési Minisztérium. Vezetője Lázár János.
A láthatatlan főúri gyűjteményAz államosított gyűjtemény