Az Iszlám Állam – ha röviden akarjuk összefoglalni a lényegét – egy szélsőradikális terrorszekta. Az iszlám szunnita ágát preferáló irányzatként nem csak a más vallásúakkal szemben mutat fel végletes türelmetlenséget (erkölcsi aggályok nélkül a pusztulásba vagy rabszolgaságba taszítva bárkit, aki másban hisz, mint ők); pontosan ugyanígy bánik a nüansznyi különbségekkel ugyanabban hívő siítákkal is. Meg persze mindenfajta másként gondolkodóval, a politikai ellenzéktől a melegekig. Egy ausztriai sejtjük épp a pécsi Pride résztvevői ellen tervezett merényletet, abból kiindulva, hogy az ő hitük erről (vagyis az egyneműek kapcsolatáról) mást tanít, nekik pedig jogot ad arra, hogy a – szerintük – eltévelyedőket akár a legkeményebb eszközökkel is megfenyítsék. Ha leásunk ennek a gondolkodásmódnak a gyökereiig, valószínűleg valami olyasmit találunk, hogy a maguk módján, a saját értékrendjük szerint okszerűen járnak el: a homoszexualitást a társadalomra és az egyes ember lelki üdvére nézve károsnak tartják, és „szent” háborút viselnek ellene.
A Fidesz – bár néha hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla – egy politikai párt (mármint az egyik a sok közül): nem a kinyilatkoztatás letéteményese, hanem csupán a versengő világmagyarázatok egyikéé. Sokmindenről amit igaznak vél vagy állít, kiderült már, hogy nem igaz: hogy csak néhányat említsünk a közelmúltból, az orosz gáz nem olcsó, sőt mi vesszük a legdrágábban egész Európában, Magyarország nem „klímabajnok”, hanem a legdestruktívabb klímapolitikájú állam a kontinensen, és senkit nem előztünk le a kanyarban, hanem lassan azok is lehagynak, akikről ez évszázados léptékben mindig elképzelhetetlen volt.
Ez a párt, ugyanúgy, mint az Iszlám Állam, azt gondolja, hogy a homoszexualitás káros a társadalomra és a lelki üdvünkre. Pontosabban a fene se tudja, mit gondol, lehetséges, hogy ez is csak egy politikai termék, mint a polgári Magyarország volt – mindenesetre károsnak mondja, és a rendelkezésére álló legkeményebb eszközökkel fellép ellene. Azaz törvényt hoz, megtiltva – ha már a vonzalmat nem lehet – az egyneműek közötti kapcsolat bemutatását, és ki is kényszeríti a tilalom betartását. Egyelőre „csak” a médiatartalmakban, azaz a Pride-ot még eltűri, de mondjuk a Pride-ról szóló sajtótudósítás már simán fennakadhat az említett törvény szűrőjén. És ha politikailag hasznosnak látják, bizonyára teljesen törvényen kívül is helyeznék az érintetteket – van rá példa pár házzal keletebbre -; ebben leginkább csak az uniós jogrend akadályozza meg őket.
A Fidesznek természetesen semmi köze az Iszlám Államhoz – mármint azon kívül, hogy a homoszexualitásról hasonlóan középkori gondolataik vannak. Nekünk, szavazóknak viszont legkésőbb most, az ausztriai iszlám terroristák lekapcsolása után el kell gondolkodnunk rajta, vezethet-e jóra, ha a már-már korlátlan hatalmú magyar kormánypárt a nemi diszkrimináció kérdésében könnyebben talál(na) hangot a fundamentalista halálkufárokkal, mint mondjuk a magyar ellenzékkel, illetve – összességében – a társadalmi többséggel.