képzőművészet;

Szurcsik József idén készült Szépség és moralitás című képét a nyugtalanság érzete járja át

Zavar az Erőben

A jelenkor szorongató voltára reflektál tíz művész egy, a Kodály köröndnél látható kiállításon.

„Kizökkent az idő; – ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt” – mondja Hamlet, miután az első felvonás végén megtudja a szellemtől, hogy a nagybátyja megölte az apját. A sokat idézett mondat szorongást és zavart sejtet, nem hiába ihlette meg Baksai József és Horváth Dániel festőművészeket, a Kizökkent idők című kiállítás két kurátorát. A Kodály köröndnél látható csoportos tárlaton viszont nem családi tragédiákról esik szó, hanem össztársadalmi kérdésekről, hiszen a tíz kiválasztott művész munkái a jelenkor bizonytalan helyzetére reflektálnak. A művek többsége idén vagy tavaly készült, és bár nem feltétlenül konkrét eseményekre utalnak, szinte érződik rajtuk a nyugtalanság, mely a pandémia és a háború óta átjárja a mindennapokat.

A tárlat egyes képeit két méretben is megnézetjük: egyrészt az Andrássy út 88-90. szám alatti helyiségben, másrészt a Kodály körönd kerítésének egyik szakaszára kihelyezett nagy méretű másolatokon. A művek mintha egy közös rémálmot mutatnának be: Szurcsik József Szépség és moralitás című képén három, kockában végződő fejű nő figyeli a környezetét, míg Szabó Ábel Este című festményén két, overálba öltözött férfi halad egy irodaház oldalán, hogy Covid-tesztet végezzen valakin.

Egyes képek még ennyi fogódzót sem nyújtanak, de atmoszférájukkal jelzik, hogy valami nagy gond van a világban. Ilyen Herman Levente Tűz című munkája, melyen egy havas tájon egy gázcsapot látunk lángolni, míg Horváth Rita Kísérleti roncsolás című sorozatán emberek nélküli, sötét terek jelennek meg, melyek padlóját szemét borítja. Más művek a túlzsúfoltság ábrázolásával keltik a szorongás érzetét. Ferenczy Zsolt munkáján két csikós jelenik meg, melyek közül az egyiknek kígyók tekerednek a testére, míg egy hiéna várakozik a lábánál. Kaliczka Patrícia sötét színfoltok közé helyezi alakjait, míg Tomasz Piars absztrakt képén vérvörös háttér előtt úsznak el geometrikus formák, mintha csak molekulák sokasága lépne reakcióba.

– A kiállítás tervezésekor nem a jelen háborúra akartam reagálni, hanem a XXI. századi késő kapitalista időszakra, ami olyan érzést kelt sokunkban, mintha egy satuban lennénk – mondta Horváth Dániel. A kurátor szerint napjainkban nemcsak az emberiség, de a kisebb közösségek és az egyén is olyan helyzetek elé kerül, melyekre még nincsen megoldás. Ilyen a bolygónk fenntarthatóságának kérdése, az elszegényedés okozta társadalmi konfliktusok, a fogyasztói társadalom felszínessége vagy a mesterséges intelligencia térnyerése, mely a jövőben számos munkahelyet megszüntethet. – Ezek mellett további fontos kérdés, hogy ebben a káoszban miként tudja magát megőrizni az ember – mondja a kurátor, hozzátéve, a kiállított művek erre nem fognak választ adni, kérdésünk viszont lesz bőven.

Infó

Kizökkent idők. Kurátor: Baksai József, Horváth Dániel. Budapest, 6. kerület, Andrássy út 88-90. Megtekinthető július 18-ig

„Számomra a nevetés – a magamon való nevetést is beleértve – a szabadságot jelenti. Szóval az az ember, aki bármit – beleértve saját magát – túl komolyan vesz, az nem szabad”.