Eljött a csőtörések korszaka, pluszforrás nélkül összeomolhat a vezetékhálózat

– Lassan mindenki számára láthatóvá válnak a hazai ivóvízhálózat sok évvel ezelőtt elkezdődött avulásának jelei – összegezte a sorozatos budapesti csőtörésekről, illetve az agglomerációs településeken bejelentett vízkorlátozásokról szóló híreket a Népszavának Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) elnöke. A szakmai szervezet vezetője szerint egy sok éve elkezdődött leépülési folyamat következményével szembesülünk most. A vízdíjak 2012-es befagyasztása, a 2013-as rezsicsökkentés, illetve a vízi közműveket sújtó vezetékadó együtt vezetett el oda, hogy a szolgáltatók bevételei már nem fedezik a hálózat, illetve egyéb infrastruktúra elemek karbantartásának, rekonstrukciójának és bővítésének költségét. Ezt egy ideig ellensúlyozták a külső – javarészt uniós – források révén induló fejlesztési projektek, de mára már ezek hatása is kevés a hiány elfedéséhez. (A vízi közmű cégek nagy része még önkormányzati tulajdonban van, de az állam már igyekszik megszerezni ezeket a társaságokat.)

A vezetékek avulása nem csupán a Budapest környéki településeken megjelenő kapacitáshiányban, a sorozatos fővárosi csőtörésekben, hanem az országszerte meglévő hálózati veszteségben is látványossá vált. Minden ivóvízhálózatba pumpált 100 liter vízből átlagosan 20-25 liter folyik el a törött vagy megrepedt csöveken keresztül.

– mutat rá Kurdi.

Különböző szakmai elemzések alapján 1000-3000 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy az ágazati infrastruktúra elérje a kor által megkövetelt műszaki- szolgáltatási színvonalat. Ráadásul hiába kerülne hirtelen akár több száz milliárd forint a felújításokra, az elmaradt rekonstrukciók pótlása nem valósítható meg egy csapásra. Kurdi Viktor szerint a komplex felújítás főként a városokban rendkívül gondos tervezést és ütemezett kivitelezést kíván, ami a források megléte esetén is 10-15 évig tarthat.

„Nem várhatunk tovább, azonnali cselekvésre van szükség” – állítja a szakmai szervezet elnöke, aki szerint a kormány is felismerte, hogy az ország jól léte erősen függ a vízközmű infrastruktúra állapotától, a szolgáltató cégek működőképességének fenntartásától. Erre utal az is, hogy az Energiaügyi Minisztériumban önálló államtitkárság jött létre a közműszolgáltatások színvonalának emelése, az ágazat köztulajdonú vállalatai működőképességének biztosítása érdekében. A feladattal megbízott V. Németh Zsolt államtitkár elfogadta a MaVíz elnökségének meghívását és ismertette a kormány terveit a vízi közmű ágazat fejlesztésével kapcsolatban.

A szakma két fő témakörben vár választ: integráció és díjemelés. A Pécsi Vízmű birtoklásáért indított perben Pécs képviseletét a francia SUEZ vállalatcsoporttal szemben ellátó, azóta is vízi közmű ügyekkel foglalkozó Szabó Iván ügyvéd úgy véli: önmagában az, hogy a vízi közmű szolgáltatás kérdése önálló államtitkári szintre emelkedett egyértelmű üzenet az önkormányzatoknak, hogy az állami szolgáltatás jelenti az egyetlen megoldást. Ezt az üzenetet erősítette fel, hogy a kormány kihagyta a vízi közmű cégeket a rezsivédelmi alapból, mondván, nekik lehetőségük van az állami szolgáltatáshoz csatlakozni.

Kurdi Viktor szerint az integráció továbbra is nyitva áll a cégek előtt, a vízi közmű vagyon térítésmentes átadása mellett az önkormányzatok átadhatják az ellátás felelősségét az államnak, de ez két már éve így van. Mint mondja az őszre tervezett jogszabályokból kiderül, hogy kívánatos-e a jelenleginél nagyobb állami szerepvállalás az ágazatban vagy sem.

Ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy a jelenlegi tűzoltás jellegű problémamegoldás nem tartható fenn hosszú távon. Átfogó felújítási programra van szükség, amely az ágazat számára jelenleg elérhető forrásokból nem megoldható. Az állam közvetlen szerepvállalása, így az idén a szolgáltatás fenntartására adott 150 milliárd forintos támogatás is csupán az alapműködésre elég – összegez a szakember, aki szerint a megoldást hosszútávon az jelentheti, ha a cégek árbevétele fedezi a működtetés, a felújítás költségeit. Az évi 15 milliárdos közműadó kivezetését ugyan kívánatosnak, de nem elégséges lépésnek tartja, mivel ennek összege immáron eltörpül az ellátásbiztonság fenntartásához szükséges forrásigényekhez képest.

– hangsúlyozza Kurdi Viktor, aki megerősítette a Népszava azon információját, miszerint a kormány már dolgozik az új egységes tarifa-rendszer kialakításán.

A MaVíz elnöke szerint ez elkerülhetetlen lépés, hiszen más közszolgáltatásokhoz, de még egy gombóc fagyi árához képest is elfogadhatatlanul alacsony a vízdíj. A részletek ugyan még formálódnak, de logikus megoldás lenne a sávos díjmeghatározás, amely jól illeszkedne a tavaly bevezetett új áram és a gáztarifarendszerhez. A díjemelés mellett nagy kihívást jelent a tarifák egységesítése is. Korábban ugyanis önkormányzati jogkör volt a vízdíj meghatározása, így jelenleg csaknem annyi vízdíj, ahány szolgáltató. A települések között akár tízszeres különbség is lehet a vízért fizetendő árban. Információi szerint erre vonatkozóan szintén zajlik az előkészítő munka a minisztériumban.

A szakma egyébként már a vízi közmű szolgáltatásról szóló 2011-es törvény idén májusban elfogadott módosításától is azt várta, hogy rendezi a díjak és az integráció kérdését. Különösen úgy, hogy V. Németh Zsolt államtitkár több nyilvános fórumon is hangoztatta, hogy az ágazat problémáinak megoldására részben kivezetik a szektorból a rezsicsökkentést. A Szabó Iván által megszellőztetett információk szerint a lakossági fogyasztók esetében havi 5 köbméteres fogyasztásig rezsi csökkentett árat kellene fizetni, míg az efölötti részt a gáz és áramdíjakhoz hasonlóan piaci alapúvá válna. A nem lakossági fogyasztóknak pedig teljes egészében piaci alapú díjat vezetnének be. Az eddigi jogszabályváltozások ezt nem tartalmazták, de olyan rendelkezéseket igen, amelyek már utalnak a várható díj emelésekre, így például felhatalmazó rendelkezések megjelölése, illetve a védendő fogyasztó fogalmának pontosítása.

A várható díjemelésről, az önkormányzati vízi közműcégek integrációjáról, a hálózat felújításához szükséges forrás előteremtéséről a minisztériumot is kérdeztük, de nem adtak érdemi választ.

120 éves vízcsövek Budapest alatt

Július eleje óta a kánikula erősödésével párhuzamosan hullámszerűen megnőtt a vízfogyasztás Budapesten. Az idei fogyasztási rekord: 566 millió liter víz egy nap alatt. Összehasonlításul: egy téli nap átlagfogyasztása 300-350 millió liter, miközben az előző évi csúcsfogyasztás 610 millió liter volt. Bár a fővárost ellátó ivóvízkutak bírják a terhelést, az elöregedett hálózat egyre kevésbé. Különösen a lakótelepek vízcsöveit teszi próbára a növekvő vízigény. Az elmúlt napokban sorozatosan érkeztek a csőtörésekről szóló bejelentések a Fővárosi Vízművekhez. Akadt olyan időszak, amikor egyszerre 44 helyen kellene javítani a csöveket. De könnyen lehet, hogy lesz ez még rosszabb is.

A Fővárosi Vízművek a Népszava okokat firtató kérdéseire azt válaszolta, hogy a társaság által üzemeltetett ivóvízhálózat átlagéletkora 48 év, de van 120 évnél idősebb vezetékszakasz is. A hálózat közel 20 százaléka kritikus állapotú, indokolt lenne az azonnali felújítás, de a cég rendelkezésére álló források csak a meghibásodások egyre olcsóbb, gyengébb minőségű javítására elegendőek. Karbantartásokból csak a hatóságilag előírt, kötelező feladatokra jut pénz, állapotmegőrző vagy tervszerű karbantartásra csak a kritikus berendezések esetén van mód.

A cég idei üzleti tervét csak idén júniusban fogadta el a társaság közgyűlése. Az elsőt még az előző cégvezető, Keszler Ferenc készítette, ám abban 18 milliárdos veszteséget prognosztizált és azt ajánlotta a városvezetésnek, hogy élve a felkínált lehetőséggel, a csőd elkerülése érdekében adják át a céget az államnak. A városvezetés, illetve a társaság részvényesi közgyűlése elutasította ezt a lehetőséget és az üzleti terv átdolgozására szólította fel a cégvezetést, mire Keszler Ferenc vezérigazgató távozott posztjáról. A várható veszteség az új vezetés által átdolgozott üzleti tervben a 6 milliárd forintos energiaköltség-növekedés, az infláció és a bérek emelése, illetve a pótlási, beruházási források nullázása mellett is meghaladja a 10 milliárd forintot. A nehéz pénzügyi helyzet miatt halasztott beruházások volumene idén 12 milliárd forinttal nő, miközben már így is meghaladta a 100 milliárd forintot.

A fővárost kiszolgáló ivóvízellátó rendszer műszaki színvonalának fenntartásához 2023. évi áron számolva 15 év alatt 259 milliárd forintra lenne szükség, amelyből a legjelentősebb tételt, 180,6 milliárdot az ivóvízhálózat felújítása jelenti. Ennek elsődleges oka az, hogy a 2012 óta befagyasztott szolgáltatási díjnak köszönhetően 2023-as reálértéken 115,6 milliárdos felújítási forráshiány keletkezett a cégnél. A vízvezeték-elosztóhálózat rekonstrukciójára az elkövetkező 15 évben a jelenleg elérhető források tízszeresére lenne szükség. A jelenlegi javítási-pótlási ütem mellett a szolgáltatási színvonal jelentősen romlani fog, a meghibásodások száma exponenciálisan nő, miközben a fenntartási költségek jelentősen emelkednek. A trend megfordítása csak új források bevonásával lehetséges – közölte a Fővárosi Vízművek.

Az előző években – a kánikulai időszakokban – a fogyasztási átlagértékek 580-610 millió liter közötti csúcsértékeket mutattak. A kánikulában a gyorsan kiszáradó felső talajrétegek a vezetékek mélységében mozgásokat, feszültségeket okoznak, amelyek hatására a hálózat gyengébb pontjai, csatlakozásai nagyobb valószínűséggel hibásodnak meg.

A legtöbb csőtörés általában augusztusban történik, mintegy 900 darab egyetlen hónap alatt. A legtöbb vízfolyásos hibabejelentés a II., a XVIII. és a XI. kerületből érkezik (városrészenként 735-650 évente). Különösen érintettek az 1960-as, 70-es években épült lakótelepek, ahol az ivóvízhálózat jellemzően azbesztcement és PVC felhasználásával épült ki. Ezek az anyagok pedig mind a külső dinamikus hatásokra, mind a belső nyomásváltozásokra érzékenyek. A lakótelepeken egy csőtörés esetén egyidejűleg akár 1000 fogyasztónál is vízhiány léphet fel. Az ilyen havaria jellegű meghibásodás javítása előnyt élvez, ahogy a közintézmények is.