„Ember, ennyiért már horvát szigetet lehet kapni!” – Már lépni sem lehet a Balatonnál, Zamárdiban egy használt autó árát is elkérik egy hétért

– Erőssége még a Balatonnak az is – említ M. egy vitathatatlan előnyt –, hogy itt beszélnek magyarul. Szerencsére sok a magyar a tónál. Bár a média szerint minden drága és rossz, még az idő is.

Persze aki tudja, hogy a rossz idő mindig tizenkét percig tart, és a víz közben nem hűl le, nem dől be ennek.M. is érzi ugyanakkor, hogy minden nézőpont egyedi, olykor kiragadott és szélsőséges, és mint minden kiragadott és szélsőséges példára, az ellenkezőjére is találni bizonyítékot. Van jó és rossz étterem, jó és rossz szállás itt is, ahogy az Adrián is.

Tisztult a tópart

– A magánvéleményem az: hulljon a férgese – folytatja élesen. – Nem baj, ha a rozogák és a rosszak bezárnak. És az sem baj, ha nincs nagy tömeg, mert így kirostálódnak a csapnivaló helyek. Egyébként van tömeg. Szombaton letévedtünk Feny­ve­sen a partközelbe, a Gombában szerettünk volna vacsorázni négyen, és legalább ötvenen álltak sorba asztalért. Nem tudtunk leülni. Lesétáltunk a partra, és olyan nyüzsgés volt, mint a szombati fonyódi piacon, ahol lépni nem lehet. A közeli fagyizónak olyan napjai vannak, amelyek mindenkori csúcsokat döntögetnek.

– Aki csak kaszálni akar nyáron, hogy télen elmehessen síelni, az nem baj, ha belebukik – mondja M. – Kell ehhez is alázat, és akiben nincs, nem érdemli meg a vendéget. M. sokat dolgozik a fővárosban, és szerinte a „pestinek” a Balaton nem tud drága lenni. Eközben érez valamiféle sznobságot abban, ahogy a tengeri nyaralásról hazatérve az ottani olcsóságról hall mendemondákat. Ő mindenesetre kevesebb embert szeretne a Balatonra, hogy élhetőbb legyen nyáron.

– Persze jó, ha jön a vendég. Én azt látom, hogy a főszezonban minden elkel, és minden elfogy. A mi házunknál sokkal rosszabbak is tele vannak, és a háromszor olyan drágák is, amik nem feltétlenül jobbak – hoz példákat a dinamikus árazásra.M. naponta átlagosan vendégenként 10 ezer forint körül adja ki a 70 négyzetméteres apartmant, medencével, légkondicionáltan, udvarra nyíló terasszal, két háromágyas hálóval. Négy felnőtt esetén, ha úgy alakul, két kisgyermek is belefér ugyanebbe az árba, tehát napi 40 ezerbe kerül a szállás. De tud olyan helyekről, ahol az ágyak száma alapján egy ekkora lakrészt 80 ezerért adnak ki, mert nem elégszenek meg semmivel.

– Nálunk mosolygósak a vendégek, mert nincs zsúfoltság. Nekem ez fontos. Más meg úgy van vele, hogy kussoljon a vendég, és örüljön, hogy kapott szállást. Nem vagyunk egyformák. Amúgy ha a Booking-keresőben ma két felnőttnek és két gyermeknek keresnénk 7 éjszakás lakhatást, akkor a legolcsóbb és a legdrágább ár között 3-4-szeres szorzót is találnánk.

Takaréklángos

Valóban. A legolcsóbb szállás szombattól 270 ezer forint, apartmanház Siófokon (ennél kedvezőbb árfekvés kempingben van 220 ezerért ugyanott.) A szorzó is nagyjából stimmel, a 190 elérhető Booking-szálláshely közül a 150. helyen már 1 000 000 forintos kínálatot találunk. Az olcsóbbak jó előre elkeltek, a last minute stratégia nem kifizetődő – ez a két tanulság. És hogy sokan ismerősök közt hirdetnek a Facebookon okosba’. A legdrágább szállás egyébként egy zamárdi hét lenne 2 998 535 forintért. Aki mindenképpen egy használt autó árát akarja elkölteni nyaralásra, jobban jár a drágasági verseny balatonszéplaki második helyezettjével, ahol – akciósan – ötcsillagos hotelben már 2 541 080 forintért álomra hajthatja a fejét családostul, és még félpanzió is jár hozzá.

– Ember, ennyiért már horvát szigetet lehet kapni! – csattan fel egy szelíd mosoly alkalmi riportalanyunkból, akivel egy balatonföldvári lángossütőnél elegyedünk beszélgetésbe. – Ez a mi pénztárcánk alapján úgy száz embernek felelne meg, de akkor egyrészt ki marad a faluban, másrészt nem férnénk el – mondja a sildes sapkás apuka, aki a lányával bekkeli ki a sort palacsinta reményében. Az édességet 300–480 forint között mérik, a lángost 790-ért, sajtosan-tejfölösen 1390-ért a kikötői éhségcsillapítóban. Fonyódon ugyanez 1840 forint, míg az állítólag legfinomabb sajttal-sonkával töltött 2040, a piacon a sima lángos 900, és akkora, hogy két napig ette egy helyi tesztelő. Bár van, aki szerint egy család jóllakásához már ehhez is takarékoskodni kell…

A NER-nek semmit

Sándor és Márk a balatonföldvári kilátó 25 méteres tornyából – plusz a 40 méteres magaspart –távcsővel kémlelik a panoráma igéző kékségét. Rossz nyelvek szerint a déli partban az északi part látványa a legjobb, ami persze a Balaton-felvidék tanúhegyes erényeit elismerve is túlzás.– Debreceniek vagyunk, és először járunk a Balatonon – mondják a középiskolás korú fiatalok. – Két családdal érkeztünk összesen tí­zen egy hétre, és a parton kaptunk szállást 400 ezer forintért. A tenger számunkra elérhetetlen, odahaza legfeljebb a Nagyerdőig megyünk kirándulni.Riportunk keddi napján mérsékelt a forgalom Balatonföldváron, így senkinek sehol nem kell tömegjelenetet elszenvednie.

– Hétvégén a bevásárlóközpontok a „mission impossible” kategóriába tartoznak, így mi igyekszünk otthon bevásárolni – mondja egy nagypapa a mólónál. – Nekünk egy kis nyaralónk van Szántódon, és el nem cserélnénk semmire. A nádas, a naplemente, a lassan mélyülő, unokákra tervezett Balaton minden pénzt megér. Generációk óta itt tölti a nyarakat a nagycsalád. Amúgy persze előbb mennék a Bering-tengerre nyaralni, mint hogy a Mészáros–Tiborcz-territórium bármelyikének egy forintot is fizessek a Balaton-parton, de szerencsére nem vagyunk rászorulva – mondja a NER-kritikus nyugdíjas.A kikötő bejáratánál lévő Csigaház sokat látott már sorállást ebéd­időben, most simán lehet helyet találni. Jókora kétszemélyes tál készülődik az egyik asztalhoz. Itt jelentős visszaesés érezhető idén, de reménykednek, hogy a szezon végére „kiegyenesednek”. Tizenhárom éve üzemeltetik a helyet, van törzs­közönségük, nem panaszkodnak. Szerintük nem a panaszra kíváncsi a vendég, akinek egy év mókuskerekét kell egy hét alatt kipihennie.

A szomszédos Szántód egyik éttermese is megerősíti az idei visszaesést.

– Teljesen valid, amiket a lapok írnak. A 30-40 százalékos csökkenés, amiről a hírekben hallani, optimista becslés. Most mintha valami elindult volna, de a június fele se volt a tavalyinak. Hol spórolnak a családok? A szálláson meg a kaján. A Spar- és az Aldi-parkoló csurig van. A Covid utáni szezonban sokan nem mentek külföldre, de ez az óvatosság mára eltűnt. Most megint van egy felfutása az Adriának. Miközben mi odaértünk a balatoni árakkal, hogy már egy szinten vagyunk a horvátokkal, a görögökkel. Persze, mondják, hogy a horvátoknál olcsóbb a sör, de csak a helyi szarok, a Pilsner ott is 6-800 forint (1,59 euró – 600 forint – a dobozos a Konzumban, a Karlovacko és az Ozujsko üveges ugyanitt 1,15 euró – 430 forint – a szerk.). Magyarországon az Európa-bajnok infláció elképesztő áremelkedést okozott, ami majd húsz százalékkal még most is háromszorosa az uniós átlagnak. Miközben a tenger azért mégiscsak tenger. Vendégek mondják, hogy voltak Sibenikben, voltak az Isztrián, király volt, és annyiban megállt, mintha a Balatonon lettek volna. Az alsó középréteg pedig egyre gyakrabban se ezt, se azt nem engedheti meg magának. Itt néhány éve sorállás volt menüidőben, most egy focicsapatot is bármikor leültetünk. Iszonyatosan elmentek az energiaárak, megemelkedtek a bérköltségek, 40 százalékot drágult az alapanyag. De ennyit nem lehet emelni, mert akkor a kutya nem ül be. Legfeljebb 15-20 százalékot bír el a rendszer, arra még nem annyira húzzák a szájukat a vendégek.

A tókörbehorgászó

A fővárosi Barabás Béla nem egy átlagos balatoni nyaraló. Nem turista, de még csak nem is fogyasztó. Két pecabot mellett ül egy kis alumíniumszéken a földvári móló legvégén. Kezében lomizott ernyő, felsőruházatként hosszú ujjú ing a napégés ellen. A nyugdíjas hűtőgépszerelő hajnali háromkor ébredt a „tizenhat” kerületben, és negyed nyolckor már elkezdte a beetetést. Hetente egyszer-kétszer száll vonatra, és megy, amerre a kedve tartja.

– Egyet gondolok, és jövök Földvárra. Háromszáz a helyjegy, három vissza. Ez még belefér a nyugdíjba – meséli. – De nem az a baj, hanem hogy elmúltam nyolcvan, és decemberben három és fél órás szívműtétem volt. A bal billentyű volt eldugulva, kipiszkálták – mutatja a katéterezés helyét. – Pedig szeretem csinálni. Mindenütt voltam. A Balatont hányszor körbehorgásztam már!

Sokáig a barátaival járták a helyeket, de a kánikulát nem mindenki viseli jól. Ő ez évre is megváltotta a balatoni nyugdíjasengedélyt, ami 24 ezer forint egy évre. Fogott már süllőt is, de csak 33 centiméter volt, vissza kellett engednie. Szabálykövető, sok a bírság, és a többéves engedélyelvonást nem élné túl.– A feleségem otthon van, telefonon beszélgetünk egymással – mesél élete párjáról, aki estefelé látja viszont. – Szoktam hozni magammal elemózsiát, de olykor hozzá sem nyúlok. Volt, amikor még a vizet is hazavittem, annyira jött a kapás, nem értem rá. De az még kora tavasszal történt – meséli, majd egy renyhe kapás után sikerrel akaszt és emel ki egy keszeget. Ezzel négyre növekedett a számuk a szákban, öt törpeharcsa mellett. – A feleségem mindig azt kérdezni, miért nem valami kevésbé macerás hobbit választottam, mint például a sakkozás, de hát ezen már aligha változtatok. Amíg az egészségem engedi, jövök. Vagy amíg engedik, odaföntről…