Szembesítő átváltozás

Franz Kafka híres novellájából írt darabot Kárpáti Péter Én, a féreg címmel, amelyet a nagyváradi teátrum tűzött műsorára tavasszal Kovács D. Dániel rendezésében. Most a szentendrei városháza udvarában láthattuk az erősen abszurd koprodukciót.

Az átváltozás kulcsmomentuma ihlette meg Kárpáti Pétert, vagyis hogy Gregor egy napon féreggé változik. Az Én, a féreg című dráma azonban önálló kortárs műként értelmezhető, az alcíme ráadásul Kafka-kabaré. Kétségkívül sokat nevetünk a nagyon abszurd és szabadon szárnyaló szövegen. Kovács D. Dániel a Nagyváradi Szigligeti Színház stúdiójában vitte színre március végén a Szentendrei Teátrummal koprodukcióban létrejött előadást. Most két alkalommal a Szentendrei Teátrumban is játszották. A közönség soraiban ül végig a Gregort játszó Tőtős Ádám. Akkor is, amikor felriad álmából, és kiderül, féreggé változott. A főmotívuma az előadásnak, hogy nemcsak Gregor változott át, hanem a közönség tagjai is. Nincs kibúvó, ez az alaphelyzet. A rendezés és maga a mű azonban nemcsak ígéri az alcímben, hanem tényleg kabarét csinál ebből az egészből, persze többrétegűen. Mert lehet bőven nevetni, sőt röhögni ezen az abszurd szituáción, ám felsejlik egy másik réteg is, hogy miként állunk a másság elfogadásával. Hogyan lehetetlenítjük el, közösítjük ki, utáljuk meg azt, aki más, mint mi. Mondanom sem kell, mennyire aktuális ez a jelenség, gondoljunk csak a gyermekvédelmi törvény egyre abszurdabb következményeire.

Az előadás és a darab is attól telitalálat, mert egyetlen momentumában sem utal direktben semmilyen politikai aktualitásra, hanem merészen, tényleg kabarészerű asszociációkkal mutat be egy családi eseménysort. Nagyon szellemesen, bővérűen, korlátok nélkül. Tényleg jó értelemben véve kabaré jelenteket kapunk, és a nagyváradi társulat remekül beszéli ezt a színházi nyelvet. A címszereplő Tőtős Ádám, akitől aztán a végén más is szívesen elvenné a címszerepet, érzékletesen megmutatja a fokozódó kiszolgáltatottság gyötrelmeit. Azt, hogy egy ilyen szituációban miként válik valaki teljesen magányossá és kitaszítottá. A család, az anyát játszó Tóth Tünde és a testvért alakító Trabalka Cecília nem tudnak túl lenni Gregor átváltozásán. A feldolgozásban leginkább az apa, Dimény Levente lép túl önmagán, igyekszik ezt megbeszélni a fiával, de nem jár sikerrel. Egyrészt előjönnek Gregor gyerekkori sérelmei, másrészt az apa saját életének traumái.

Kovács Levente cégvezetőként az üzleti szférát képviseli, amely aztán végképp nem tud ezzel a változással mit kezdeni, ha csak nem azt, hogy ha már mást nem lehet tenni, igyekszik a saját érdekeit nézve átfordítani a történteket. Szotyori József több szerepben is feltűnik, Tasnádi-Sáhy Noémi pedig szenvedéllyel ábrázolja a még ebben az új helyzetben is kitartó csábító kalapos lányt. Rolandot Balogh Attila alakítja, aki tényleg címszereplő akar lenni, a történetbe beleszólogató nézőt pedig, aki csaknem végig a nézőtéren közöttünk ül, Kocsis Gyula játssza. És ha már nézők, a színészi improvizációk okán erősen felerősödik az előadásban a színház a színházban szál, miként is viselkedünk, mint közönség, milyenek az elvárásaink, a szokásaink, mennyire nem tartjuk be a szabályokat és mennyire előítéletesek tudunk lenni. És azt is megmutatja a produkció mennyire nem hisszük el, hogy meg tudunk változni, mennyire csak az van bennünk, hogy görcsösen megfeleljünk az elvárásoknak. Ha pedig történik valami, akkor a show-nak mennie kell tovább, mint ahogy itt is a végén a szereplők belekezdenek egy szórakoztató musical éneklésébe. A drámát el akarják fedni, hallgatni, éreztetve, sokszor jobb úgy tenni, mintha nem történt volna semmi.

Infó: Kárpáti Péter: Én, a féreg. Kafka kabaré, Franz Kafka Az átváltozás című elbeszélése nyomán. Szentendrei Teátrum, A Szigligeti Színház, Nagyvárad. Rendező: Kovács D. Dániel