;

államalapítás;Heti abszurd;

Plakát 1943-ból

- Heti abszurd: A lapítás állama

Ahogy ráfordulunk az államalapítás ünnepére, kormányunk csakis magát ünnepeltetheti, hiszen ők tudják csak igazán, hogyan kell alapítani. Például autokratikus államot, alaptörvénnyel gránitosított jogi kocsonyával, felsülttel, ner(o) salátával. Aztán liberális összefújtból populista, euroszkeptikus, nemzeti konzervatív kétharmadot, kis pártkatonákkal, feketelevessel, jéghidegtállal – ehhez is kell fundamentalizmus, méghozzá nem is az egzotikus fűszerek polcáról, terem nálunk bőségesen.

Legálisan arcátlan pénzmozgatáshoz magántőkehalapokat, országos zsebszervezetek kitöméséhez és a Magyar Faló Programhoz Városi Civil Alapot. Aztán a láthatatlan rezsigerbőlhazudunk védelmi alapot, amibe mindenki belead, de csak ők vesznek ki belőle. Ideológiai indoktrinációhoz ott az MCC és a Századvég Közéleti Tudásközpontaztmondjukamithallaniakartok, új nemzeti értelmiség kineveléséhez az uniós szuvidálásnak kitartóan ellenálló alapítványosított egyetemek, saját bejárású főkurátorokkal. Klientúratápláláshoz alaptőkésített, részvénykosárkákkal és állami ingatlanokkal dúsított, közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, más néven (senki sem hívja őket így) KEKVA-k, no és a történelmi fikciós kutatásokhoz és tudományos-fantasztikus tartalomgyártáshoz, alternative kézműves kiállításszervezéshez is értő műhelyek, mint az MKI, az MMA és Rákay intendáns szuperprodukciós műsorcége (hisz már ez is intézmény), illetve társadalmi habveréshez, píárfogásokhoz, narratívalefölözéshez az Axiómaki és a Megacsimpifon.

„A Soros-hálózat és annak alapítványa nem vész el, csak átalakul, a dollármilliók ugyanúgy áramlanak tovább” – írta a minap a Fidesz termodinamikusan eredeti sajtóközleményében a hírre reagálva, hogy a Nyílt Társadalmak Alapítványok (OSF) kivonulását tervezik Európából.

A párt szerint „a Soros-hálózat új ifjú vezére láthatóan csak újrarendezi sorait a hatalomátvételhez, azonban a céljai az örökösnek is változatlanok: háborúba sodorni Európát, betelepíteni a migránsokat, rászabadítani Európára az LMBTQ-propagandát és hatalomra ültetni a dollárbaloldalt, amely mindezt végre is hajtaná.” A szappanopera-adaptáció mindennap folytatásos sagaként végignézhető a közmédia valamennyi csatornáján, és ez valószínűleg akkor is így megy tovább, ha már a bolygóról is kivonulnak, privát űrállomásaikról irányítják a dollár-, euró- és jenáramlatokat, be akarják telepíteni az illegális marslakókat, és ránk szabadítják az intergalaktikus genderszörnyeket a multiverzumból.

Ilyenkor minden rendes ember nyaral (eszerint én se vagyok), csak Orbán Viktor dolgozik kitartóan a Karmelita kolostorban, akár egy hitbuzgó középkori kódexmásoló szerzetes. 

Most is épp nyári kabinetvezetői értekezletet tartott – no nem a kabinosoknak, hanem a döntés-előkészítő miniszteri akciócsoportjának, akikkel áttekintette az ukrajnai háborúval és a béke mielőbbi megteremtésével kapcsolatos kérdéseket, a brüsszeli szankciók okozta nehézségeket, valamint az infláció letörését és a rezsicsökkentés megvédését szolgáló kormányzati intézkedéseket. Máris nyugodtan alszunk, különösen miután kijöttek a friss GDP-adatok, és a Pénzügyminisztérium megerősítette: „2023 második felében pedig új, radikálisabb ütemű növekedési fázis veszi kezdetét, így újra kilőhet a magyar gazdaság.” Így kell eladni azt, hogy egy éve vagyunk recesszióban, és 27 éve nem zuhantunk még ilyen kitartóan az államcsőd felé, de persze kenjük a KSH-ra, akik a számokat kihozták, és öntsük le háborús inflációsodóval meg szórjunk rá brüsszeli szankcióforgácsot. Szerencsére „a magyar gazdaság továbbra is felülmúlja az uniós átlagot a járvány utáni újraindítást tekintve”, még ha ezek nem is azok a mutatók, amikben szeretnénk kitűnni.

A krausztóthfóbiánkat legyőzve egy kis bölcseleti szösszenet a lapunknak most már többedszerre vereteseket nyilatkozó Demeter Szilárdtól: „Nem kizárt ugyan, de az esetek nagy többségében egy énekesnő nem attól lesz jobb vagy rosszabb énekesnő, hogy szerelmi élete hogyan alakul. Ezért Tóth Gabi magánéleti dolgai számomra nem tűnnek relevánsnak az eddigi szakmai teljesítménye szempontjából.” Teljességgel egyet tudunk vele érteni, még abban is, noha kissé apokaliptikus jövendölésnek hangzik, hogy ezt a válás dolgot majd Tóth Gabi művésznő „rendezi a Fennvalóval az utolsó ítélet napján”. Ahogy a Petőfi Zenei Díj grémiuma is elszámolhat majd a Teremtővel az Év énekesnője díjért, meg az Ismerős Arcoknak adott Év zenekara díjért, amik szintén nem tűnnek relevánsnak szakmai teljesítmény szempontjából.

S van még elszámolnivalója a magasságos főnökkel, az Úr földi helytartójával a biztonság és a rend őreinek is, akik nem hallgattak a jó szóra, a befolyásos rokonság és a kormányközeli kapcsolatok emlegetésére, és kihajintottak a Szigetről egy balhézó ifjú NER-milliárdost. 

Ő még nem tudja, hogy olyan szigetre nem megyünk, ahol nem Orbán Viktort éljenzi a tömeg, szigorúan csak közöttük hajókázunk, a bográcsállvány-árbócos vitorlásunkon, legfeljebb zebraátadás miatti hálaadó misére lassítunk, lám Brüsszel (vagy a tanárok?) pénze nélkül is tartjuk az irányt, méghozzá csomóval!

A Margit hídról ugrott le a Magyar Nemzeti Balett táncosa múlt péntek éjjel, amikor két kollégája és egy barátja is vele volt. Az orosz fiatalembert életveszélyes állapotban vitték kórházba. A szombati próbát ennek ellenére megtartották, de aki jelezte, hogy most nem szeretne részt venni, hazaengedték. A sajtóban megjelent, hogy a művész fel akart mondani magánéleti problémák miatt, egy számára fontos személy pedig hazament Oroszországba. A hír megrendítette a közvéleményt, elindult a találgatás is, vajon milyen krízis húzódhat egy ilyen elkeseredett tett mögött. Köze lehet a háborúhoz vagy a táncművészek extrém testi-lelki megterheléséhez? Hogyan kezeli a társulat a tagjainak mentális jólétét? Az Operaház közleményében azt kérte, tartsuk tiszteletben kollégáik magánéletét, de ez meddig magán-, honnan társulati vagy már közügy?