A dél-koreai SK On Hungary iváncsai lítium akkumulátor üzemének indításához szükséges környezethasználati engedélyt július 25-én adta ki a Fejér Vármegyei Kormányhivatal.
Nem sokkal azután, hogy a területen tárolt NCM akut toxikus- és rákkeltő tulajdonságú veszélyes vegyi anyag által okozott rosszullétek kivizsgálására júniusban közös ellenőrzést tartott a munkavédelmi és a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság. Ekkor derült ki, hogy a cég korábban elfelejtette bejelenteni:
az üzem működése közben veszélyes anyagokkal/keverékekkel dolgoznak.
A dunaújvárosi járási hivatal népegészségügyi osztálya legalábbis nem találta erre vonatkozó bejelentés nyomát az OSZIR nevű szakmai információs rendszerben. (Tavaly januárban a cég komáromi üzeméből szállítottak 12 embert kórházba rosszullét miatt.)
Augusztus első napján mindenesetre már rendben voltak az iváncsai létesítmény papírjai
– derült ki Buday Attilának, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal illetékes főosztályvezetőjének válaszaiból, amiket Oláh Lajos (DK) országgyűlési képviselőnek adott. A képviselő a többi között arra volt kíváncsi, hogy milyen veszélyes anyagokat használnak az üzemben. A válasz szerint a cég két rákkeltő anyagot jelentett be:
NCM (nikkel-kobalt-mangán-lítium-oxid összetételű) port,
illetve electrolyte-t (1,3 propánszultont).
Mindkettő súlyosan mérgező, belélegezve légzési nehézséget, szemmel, bőrrel érintkezve súlyos égési sérülést, hosszú távon rákot okozhatnak.
Éppen ezért az előírások szerint csak teljes testet fedő védőruházatban, légzés-, szem- és kézvédelem mellett dolgozhatnak az anyaggal. Az iváncsai létesítményben májusban villanyszerelést végző, majd rosszullétre panaszkodó munkások aligha védőruházatban húzkodták a kábeleket.
A kormányhivatali főosztályvezető válaszából az olvasható ki, hogy a bejelentett anyagok között nem szerepel
az NMP nevű oldószer, amely ugyancsak veszélyes anyagnak számít, bőr-, szem- és légúti irritációt okozhat, sőt károsíthatja a születendő magzatot is.
(Ennek az oldószernek a nyomait találták meg a gödi talajból vett mintákban, ahol a Samsung akkumulátorgyára működik.) Éppen ebből a kifelejtett veszélyes anyagból használják majd a legtöbbet az iváncsai gyárban,
évente 13-17 ezer tonnát.
A beismerten használni kívánt mérgező anyag, az NCM felhasználásáról annyi szerepel az engedélyben, hogy egyszerre 1742 tonna tárolható belőle a telepen, az elektrolyte-ről pedig ennyi se derül ki. A cég mindenesetre az általa - az engedélyezési dokumentációhoz - megadott tervezett működési adatok alapján évente 29 ezer tonna veszélyes hulladék keletkezésével számol. Köztük gyártási hibás cellákkal, amelyekből úgy 5000 darabot tárolnak majd ott egyszerre. Ezek sem gyenge anyagok,
hiszen csak vágásálló védőkesztyű, munkaruha, cipő, lángálló kötény, kerámia kés és gázálarc viselésével dolgozhatnak velük a munkások.
Beárazott büntetések
A magyar kormány évek óta töretlen lelkesedéssel telepíti be az országba az akkumulátorgyártókat és a hozzá kapcsolódó tevékenységeket. A kedves fogadtatás mellé Éltető Andrea közgazdász, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa idén márciusi tanulmányában található összesítés szerint eddig 540 milliárd forint közvetlen állami támogatást kaptak a két kivételtől eltekintve ázsiai cégek. Eddig összesen 32 akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzem létesült, illetve épül. Két nagyobb gazdasági övezet is létrejött már az akkumulátor gyárak körül (Samsung-Göd, SK-Iváncsa). A cégek nagy munkaerőigényét egyre nagyobb arányban külföldről lehet csak kielégíteni.
A munkavállalási célzattal tartózkodási engedélyt kérők száma többszörösére nőtt 2016 óta, 2021-ben már 75 ezer körül volt. Az SK On komáromi gyárában dolgozók ötöde például Szlovákiából jár át dolgozni. A magyar akkugyárakra általánosan jellemző, hogy a tisztességes megélhetéshez szükséges bér a gyártósoron dolgozóknak csak túlórákkal, pótlékokkal érhető el. Az akkugyárak működtetése extrém víz és energiaigénnyel jár, a kormány részben az ennek kielégítését szolgáló energiahálózat korszerűsítésre költené az uniós forrásokat. A környezeti hatásokat felmérő jelentések, engedélyezési eljárások gyorsított ütemben, esetenként csökkentett tartalommal készülnek el, a beruházásokat részekre bontva, „felszalámizva” vizsgálják a hatóságok, így az együttes hatás nem mérhető. A gyáraknál a közművek kiépítését NER-cégek végzik, így ez is erősíti a kormány érdekeltségét. A kormány elnéző politikáját pedig kihasználják a külföldi cégek, a bevételhez képest aprópénznek számító büntetéseket pedig „beárazzák”.
Az SK On 30 Gwh/év kapacitású új akkugyára (ennél csak a debreceni CATL gyára lesz nagyobb, ennek háromszorosa) a cég második hazai beruházásaként épül fel az iváncsai ipari parkban: 3 nagyobb és tucatnyi kisebb csarnokkal, a község lakóházaitól 635 méterre. A tervek szerint összesen 2462 alkalmazott négy műszakos munkarendben dolgozik majd folyamatos üzemben. A gyár által generált forgalom sem lesz kicsi,
naponta 125 darab 7,5 tonnás teherautó jön-megy, ezenfelül több tucatnyi busz hozza viszi a munkásokat, míg autóból napi 300 fordul majd meg itt.
A 35 légszennyező pontforrás (kémény) engedélyezéséhez hat hónapos próbaüzemet írt elő a kormányhivatal. A kürtőkből, kéményekből a kiadott környezethasználati engedély szerint „NMP, DMC (dimetil-karbonát), sósav, szilárd anyag, nikkel, vas, cink, ón légszennyező anyagok kibocsátása várható”, de a cég által benyújtott dokumentáció szerint ezek határértéken belül lesznek. A szennyezőanyag kibocsátást a próbaüzem alatt összesen hatszor mérik, ekkor határozzák meg a pontos hatásterületet is. Az előzetes számítások szerint az NMP koncentráció alapvetően a telephelyen belül marad,
de bizonyos széljárás esetén egész Iváncsa területére elszállhat a mérgező por, de közben higul.
A sósav „mindössze néhány épületet érinthet” a falu szélén, míg egy másik szintén veszélyesnek számító anyagra (DMC) viszont kibocsátási és egészségügyi határérték sincs.
Az engedély szerint nem lesz gond a kamion és autós forgalommal, illetve a 889 darab kültéri zajforrással sem. Utóbbit zajárnyékoló falakkal csillapítják (Komáromban a Magyar Narancs beszámolója szerint a helyiek rengeteget panaszkodtak az erős zajra, a zajvédő falak építésével valamivel halkabb lett, de továbbra is rendkívül zavaró a folyamatos monoton búgás). A járművek lármája pedig nem számít, mert az M6-os autópályán közlekednek majd.
Az engedély szerint az üzem naponta maximum 7 ezer köbméter vizet használ fel, a közcsatorna hálózatba, időszakos vízfolyásba naponta 4000 köbméter tisztított szennyvizet engednek vissza. Az ebben lévő szennyezőanyag koncentrációja nem lépheti át a küszöbértéket. Csupán az a bökkenő,
hogy a lítium és az NMP anyagokra például egyáltalán nincs hazai határérték, így a küszöböt „ a tevékenység megkezdésekor elsőként mért koncentráció” jelenti majd.
(Az olvasók fantáziájára bízzuk, hogy milyen mértékű trükközésre ad ez lehetőséget egy tavaly 361 milliárdos árbevételt elérő cég esetében.) A határértékek átlépését önellenőrzés formájában vizsgálják majd.
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás öt évre kapta meg az engedélyt. Az eljárás során kötelezően megtartandó közmeghallgatást az ukrán háború miatt veszélyhelyzet nyomán személyes jelentés nélkül tartották meg, és egyetlen észrevétel sem érkezett az érintett lakosság részéről. A 700 milliárd forintos iváncsai beruházáshoz 80 milliárd forint állami támogatást adott az Orbán-kormány. De a beruházás helyszínéül szolgáló Iváncsai Ipari Park, így az akkumulátor-gyár vízellátását, a szennyvíz- és csapadékvíz elvezetését szolgáló közüzemi infrastruktúrát is a kormány építette ki. A telephely vízellátását az Ercsi vízbázishoz kapcsolódó regionális rendszer fejlesztésével biztosítják. Ennek üzemeltetője a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt., amelynek tulajdonosa a magyar állam.
Sorra jelenti be az Orbán-kormány az újabb és újabb akkugyárak építését, de a munkaerőpiaci előnyöket is sokan vitatják„Leszólnak fentről: nem lesz jó vége...”
Ez az egész hazai akkumulátor-gyár építés katasztrófa – mondja Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. A civil környezetvédő szerint ehhez sem elég vizünk, sem elég energiánk nincs. Az üzemek ráadásul hatalmas termőterületeket foglalnak el, az üzemekből mindenféle káros anyagok kerülnek a talajba és a vizekbe.
Sokan nem értik, hogy az autóforgalom elleni fellépésben élen járó zöld szervezetek miért ellenzik az akkumulátorgyárak építését, holott az elektromos autókhoz erre szükség van. A válasz egyszerű: egyrészt az óriási környezetterhelés miatt, másrészt azért, mert az elektromos autó zsákutca, ezek nem oldják meg a klímaválságot – magyarázza Lukács András, aki szerint Magyarországon külön problémát jelent az akkugyárak engedélyeztetése. Jó néhány veszélyes anyagnak nincs hazai engedélyezési határértéke, így nincs mihez viszonyítani az üzemek által produkált mérési adatokat. Másrészt ha ismert is a küszöbérték, akkor azt minden anyagra külön vizsgálják, holott ezek a kibocsátott anyagok olyan mérgező koktéllá állhatnak össze, amelyek hatásáról fogalmunk sincs. A másik gond az engedélyeket kiadó hatóságok gyengesége. Nincs egységes eljárásrend, kevés a jó szakember, s ha mégis akadnának ellenzők a környezetvédelmi hatóságnál, akkor leszólnak fentről: nem lesz jó vége, ha keresztbe tesznek. A szakhatóságok elvesztették viszonylagos függetlenségüket is a politikai kinevezett főispánok által vezetett kormányhivatalok alá soroláskor.