- Magyar Dániel: Fagyi Európában

Pármában ültünk a füvön.
Templomárnyékban, a fagyizóval szemben.
Mindenféle nyelvek bozótjában,
de nem Bábel volt az, hanem Európa.

Ahogy közös nyelv volt a mosolyunk.
Smil, glimlach, smile, sorriso, smaids, nasmeh,
naeratus, hymy, sourire, lacheln.
Nem számít, hogy mondod, ha inkább teszed. Tedd!

Aki semmilyen nyelven nem értett,
az rámutatott valamelyik fagyira.
A színe miatt, vagy csak mert szimplán
nem lényeges, mit választasz. Csak választhass.

Ma már nevetek ezen az egészen,
a günzburgi hotel erkélyén tudtam már,
ahogy felhömpölygött a Duna illata,
olyan volt, mint bármelyik folyóé: egyedi.

Nem árulom el senkinek, hogy ott,
hogy Európa ott volt és állást foglalt.
Amikor szétkentem az eperfagyit
mellbimbóján, fragola, ezt mondta nekem.

Milyen nyelven szól a történelem?
„Budapest–Brüsszel közt Augsburg a féltáv,
nem érhetsz oda, oda már nem.”
Szólt az idő büdös szája, mellém guggolva.

Aggódó szívvel ülök, szép a kép
most a kertemben, valahol Európában.
Jégeső volt, túlélte az eper.
Pármában a füvön mindenki mosolyog.