Nem ezekkel a szavakkal, de kakukktojásnak nevezi Mészáros Lőrincet és családját a Forbes magazin abban a cikkében, amelyben a legértékesebb családi cégeket listázták. Kell-e újból leírni, hogy az ország leggazdagabb családja mára az egykori felcsúti gázszerelőé, akinek adóbevallása 2009-ben alaptételeit tekintve aligha különbözhetett közel négymillió hazai munkavállalóétól.
Mészáros Lőrinc egészen egyedi jelenség. Nem évtizedek munkájával jutott be a leggazdagabb magyarok elitjébe. Minden előzmény nélkül lett éllovasa a legértékesebb családi cégeket tulajdonlók körének, ellentétben e lista más szereplőivel. Egyedi a jelenség abban az értelemben is, hogy épelméjű ember nem hiszi el, hogy annyi ész és felkészültség, amivel Orbán Viktor gyerekkori barátja rendelkezik elegendő-e egy brigádnál nagyobb egység vezetéséhez. Mészáros Lőrinc személye és tevékenysége annyira kínos, hogy amennyiben fideszes lennék, tőle a föld alá süllyednék szégyenemben. Politikai rokonszenv hiányában ez a veszély szerencsére nem fenyeget. A lopásra, hazugságra, korrupcióra, hatalmi erőszakra, a vetélytársak durva kiszorítására épülő Fidesz-világ nem is kaphatott volna egyértelműbb jelképet és megszemélyesítőt, mint az egykori gázszerelőt, akiről az ország fele tudja, hogy stróman, és a másik fele is tudja, de nem akarja tudni, és úgy tesz, mintha nem tudná.
Hárommillió tűzön és vízen a Fidesszel tartó szavazó mégis feltehetné magának a kérdést: hogyan lehetséges, hogy Mészáros Lőrinc bő tíz év alatt nagyobb vagyont gyűjtött össze, mint a jelenlegi brit uralkodó család, aminek erre az úri passzióra mégiscsak évszázadok álltak rendelkezésére, és nem kevés ideig egy világméretű birodalom. Felcsút és Magyarország ehhez mérten békaperspektíva, de a családi aranyérem így és innen is biztosítható.