Nemhogy évek, de immár választási ciklusok óta ül tétlenül az Európai Bizottság azokon a részletesen adatolt magyar panaszbeadványokon, amelyek a közmédia és az állami hirdetések útján finanszírozott Fidesz-barát sajtó törvénytelen, az EU versenyjogát súlyosan sértő működését írják le. Erre most csak azok kedvéért emlékeztetünk, akik már-már elhinnék, hogy „Brüsszel" a sajtó megrendszabályozásával kényszerítené térdre az illiberalizmust.
Merthogy megtehetné, ha akarná, és csak a meglévő uniós jogot kellene betartatnia hozzá (ráadásul azon a területen, ahol az Európai Bizottságnak valódi, kifejezetten kemény hatáskörei és szankciós lehetőségei vannak), de láthatóan nem akarja. Amit ehelyett akar, az csupán egy minimálprogram a médiában elkövetett hatalmi érdekű hazudozás korlátok közé szorításáról.
Az új szabály elsősorban a kormányok felől érkező nyomásgyakorlásnak szabna gátat – ami általában hasznos, a magyar helyzetre nézve viszont teljességgel irreleváns. Nálunk ugyanis szó sincs nyomásgyakorlásról: a Fidesz által az adónkból fizetett zsurnaliszták egymás sarkát taposva igyekeznek eleget tenni a megrendelői elvárásoknak,
és hálás tekintettel várják a buksisimogatást meg a baksist. Ezen a Media Freedom Act nem fog változtatni – a fenti panaszok orvoslása változtathatna, de ahhoz valamiért hiányzik a politikai akarat.
Az újságírók elleni illegális kémprogram-használat betiltása látszólag minket is érint, de olyan körülmények között, amikor az összes hazai titkosszolgálatot egy központból vezérlik, ez sem segít rajtunk.
A cél mindazonáltal helyes, az meg, amit az illetékes EP-szakbizottságban a javaslat ellen szavazó három képviselő egyike, a magyar Bocskor Andrea mondott – hogy ti. a „migránssimogató-háborúpárti” mondandónak akar szabad utat adni az EU a beavatkozással -, még hazugságnak is ócska: tessék csak megnézni, mennyire van tele most a pártsajtó a háborús agresszor, mellesleg a különféle kalandor akcióival Európára a menekültek millióit zúdító Putyin-rezsim üzeneteivel.