Egyre több nyugdíjas köt tartási- vagy életjáradéki szerződést, mert már nem tud megélni a nyugdíjából

Vagy nincs, aki vigyázzon rá.

– Az alacsony nyugdíjak és a magas infláció miatt egyre több idős ember köt tartási- vagy életjáradéki szerződést. Az elmúlt pár évben már elkezdődött a növekedés, ami most decemberben új lendületet kapott – mondta lapunknak Fülöp Edina ügyvéd, ingatlanforgalmi szakjogász. Azt mondta, hogy nála az ezzel kapcsolatban érdeklődők száma az utóbbi háromnegyed évben 50 százalékkal emelkedett.

A tartási- vagy a köznyelvben eltartási szerződést jellemzően idősebb emberek általában rokonnal, ismerőssel kötik, és arról szól, hogy utóbbiak a gondoskodásért cserébe a lakásuk tulajdonosává válnak. Az életjáradéki szerződés esetén pedig havi pénzösszeg kifizetéséért cserébe lesz a szerződő fél tulajdonos. Mindkét esetben többnyire ingatlanról van szó.

– A két szerződési formát úgynevezett szerencse szerződésnek is szokták hívni, ami arra vonatkozik, hogy szerencse kérdése, ki „jár jól”. Némileg érzéketlen megfogalmazás, ugyanis a szerencse attól függ, hogy az idős fél mikor hal meg. „Mondok egy példát. Ha a szerződő felek megállapodnak abban, hogy egy 50 milliót érő lakás esetén az eltartó kifizet 25 milliót, utána pedig havonta mondjuk 100 ezret. Amennyiben az eltartott 30 évig él, akkor ez nem érte meg, mert többet is fizetett az eltartó, ráadásul a lakás is amortizálódott”. Viszont ha valaki a szerződéskötés után „csak” 5 évig él, akkor egyértelműen a másik félnek „volt szerencséje” – mondta.

– Két különböző okra vezethető vissza, hogy egyre többször keresnek fel ebben a témában. A tartásinál gyakran arról van szó, hogy ezeknek az időseknek ugyan lenne örökösük, de a gyerekek, unokák külföldre költöztek, így nincs aki gondoskodjon róluk. A szociális háló pedig kevés, mert néha ugyan meglátogatja őket valaki az önkormányzat megbízásából, de a rendszer túlterhelt, és ez önmagában nem elegendő a méltó életkörülmények fenntartására. Az életjáradék esetén pedig egyszerűen arról van szó, hogy az idősek nem jönnek ki a nyugdíjból, és szükségük van pénzre. Különösen igaz ez múlt év decemberétől, és sokan panaszkodnak a magas árakra, illetve az alacsony nyugdíjakra – hívja fel a figyelmet az ügyvéd.

Ilyen típusú szerződéseket egyébként bárki köthet, kivétel egyedül az idős orvosa, vagy ápolója, mivel ők általában tisztában vannak az ápolt egészségügyi állapotával, esetleg a várható elhalálozással. Mindez pedig visszaélésre adhatna lehetőséget.

Mindkét szerződés esetén a a felek együtt határozzák meg a feltételeket. Így a pénz összegét, a tartási szerződés esetén pedig azt, hogy milyen gondoskodási formák jönnek szóba és milyen rendszerességgel. – Nagyon fontos, hogy a szerződésben mindkét fél akaratát pontosan rögzítsük, ugyanis onnantól, hogy az ügyvéd mindezt benyújtotta a földhivatalhoz, az ingatlan tulajdonjoga az eltartóra száll. Éppen ezért szoktuk javasolni, hogy kerüljön a tulajdoni lapra az életjáradéki vagy tartási jog is. Ezen felül az elidegenítési és terhelési tilalmat is érdemes bejegyeztetni a földhivatalnál, mert ezzel elkerülhető, hogy az eltartó eladja a másik feje fölül a lakást. Gyakran az idős fél haszonélvező lesz, ez is egyfajta biztosíték. – mondta Fülöp Edina.

Például, ha két fél közt megromlik a viszony, a tartási szerződést életjáradékivá lehet alakítani.

A szerződések jó részét olyanok kötik, ahol nincs örökös, vagy, ha lenne, akkor az örökhagyó nem szeretné, hogy örököljön. Ugyanakkor azokban az esetekben, ahol van örökös, már nem olyan egyszerű a helyzet. Ha az eltartott két éven belül hal meg, akkor az örököst kötelesrész illeti meg az ingatlan értékének megfelelően, és azt meg kell fizetni a leszármazónak.

– Ennek a két szerződési formának sok buktatója van, tehát mindenképp érdemes körültekintően eljárni. Fontos, hogy csak olyannal kössön valaki ilyen szerződést, akiben bízik. Az pedig különösen, hogy jó szakembert bízzon meg a szerződés megkötésével, aki képes kiküszöbölni azokat a helyzeteket, ami visszaélésre adhatnak okot. Ahogy már említettem, ilyen résznek minősül, hogy ne lehessen eladni a lakást. Ráadásul, ha baj van, például az eltartó magára hagyja az eltartottat, közös módosítás hiányában csak a bírósági per jöhet szóba. Ha az életjáradékot a kötelezett nem fizeti, akkor is közös megegyezéssel módosítható a szerződés, vagy bírósági per útján. Vagyis egy idős ember kénytelen kitenni magát egy hosszas jogi hercehurcának, csak hogy bizonyítsa, nem teljesültek a feltételek, esetleg más probléma merült fel. „Véleményem szerint egy jól megkötött szerződés mindkét félnek a mai gazdasági helyzetben jelentős előnyökkel járhat, de mindenki jól válassza meg, kivel állapodik meg” – fogalmazott.