Szijjártó Péter kiugrott Bécsbe, nem kitántorgott, hanem igazi kőgazdagként repülőgépre pattant, több millió forintot elköltve, hogy minél hamarabb az osztrák fővárosba érjen. Hadházy Ákos kiszámolta, hogy nagyjából egy órát nyert, mintha autóval utazott volna. Mellesleg a reptéren már autó várta őt, a minisztérium közlése szerint nem Budapestről ment a kocsi – lehet, hogy az csak Orbánnak jár –, hanem a nagykövetség bocsátotta rendelkezésére. Nem tudom, milyen sürgős dolga lehetett a miniszternek, mi az, ami nem várhatott volna még egy órát; erre a kérdésre, szokás szerint, nem kaptunk választ. Nincs min meglepődnünk: a hatalomba belemámorosodott kabinet csak olyan érdeklődésekre válaszol, amelyekre akar – többnyire nem akar –, és olyan közleményeket ad ki, amelyekről senki nem kérdezte.
De nem is ez az érdekes most, sokkal inkább az, miért lehet számolatlanul költeni az adófizetők pénzét, miért használhatják a miniszterek úgy a közös kasszát, mintha a sajátjuk lenne. Persze tudom: a kontroll nélküli életet meg lehet szokni, a kiváltságokat is előbb-utóbb fel lehet fogni ősi jussként; a szerénység legfeljebb Bástya elvtárs immanens részeként működik. A pozícióval privilégiumok is járnak, a jelek szerint korlátok nélkül.
Fogalmazhatnék úgy is: ez az életmód a szuverenitás része, de ez a szó most másra van fenntartva. A magyar kormánynak, és elsősorban Orbán Viktornak láthatóan és hallhatóan nincs semmi igazi mondanivalója, ami ténylegesen a magyar helyzetről, a valódi problémákról szólna, illetve ha mond is valamit, az Brüsszel, Soros, a Biden-adminisztráció, a globális Nyugat kárhoztatása – miattuk jut Magyarország nehezebb helyzetbe. Ők azok, akik meg akarják ölni az önállóságunkat, nemzeti létünket fenyegetik, el akarják venni szuverenitásunkat. Miattuk magasabb nálunk az infláció, drága a benzin, nehezebb a megélhetés. A magyar kormány mindent jól csinál, legfeljebb a Nemzeti Bank botlik egyet, olyannyira, hogy hirtelen egy új törvényt is kell hozni, mert Matolcsy, a hajdani jobb kéz – Bödöcs: tűzbe tenném – elrontotta az infláció kezelését (szóval Brüsszel és Matolcsy…).
De ha már törvény: arról is gyorsan törvényt kell alkotni, hogy az a bizonyos szuverenitásunk biztosítva legyen. Senki ne avatkozhasson bele nemzeti ügyeinkbe, ne adhasson pénzt sem civileknek, sem újságoknak, senkinek, aki nem a rezsim támogatója. A támogatók természetesen kaphatnak, és kapnak is pénzt itthonról, nekik nem kell kérni másoktól, az ő bevételeiket senki nem fogja ellenőrizni, ilyen szervezet nincs Magyarországon, vagy ha van is, csak az ellenzéket hivatottak vizsgálni. Mi tehát szuverén állam vagyunk, és ezt, ha kell erővel – törvénnyel – is meg fogjuk őrizni. Igaz, hogy eközben az EU elmaradottabb, kevésbé önálló országai egy újfajta együttműködésben gondolkodnak, éppen az ilyen szuverenitásra törekvőket akarják a szélre sodorni, de hát a globalisták, Csurka óta tudjuk, már csak ilyenek. Még a schengeni határellenőrzést is képesek visszaállítani…
És akkor hogyan röppenne ki ily egyszerűen Bécsbe Szijjártó?