Az ember még felnőttkorában sem veszíti el a kreativitását, csupán meg kell találni a szikrát. Utóbbit kiválthatja egy unalmas telefonbeszélgetés, mialatt köröket, krikszkrakszokat vagy egyéb alakzatokat kezdünk rajzolni egy papírra. De tudatosan is alkothatunk, vagy vásárolhatunk olyan kiadványokat, melyek munkára ösztönöznek. Ilyen az Unfinished (Befejezetlen) Színező, melyben hat magyar képzőművész részleges munkáit folytathatjuk tollal vagy ceruzával, majd kiszínezhetjük őket, de a strapabíró lapoknak hála akár festhetünk is azokra.
A kiadvány a létét egy rendhagyó egyetemi kurzusnak köszönheti, melyen különböző intézményekből és területekről jött hallgatók dolgozhatnak együtt ötleteiken. Így talált ötfős csapatára Bényi Lilla designelmélet szakos hallgató is, hogy belevághasson a projekt megvalósításába.
– Felnőttként izgalmas visszatérni a gyerekkorba, és újra felfedezni azt az időszakot, amikor céltalanul voltunk kreatívak – mondta Bényi Lilla, akihez szintén közel áll a rajzolás, hisz általános iskolában nyolc évig művészeti osztályba járt, majd a gimnázium alatt rajziskolát látogatott, ahol rájött, hogy az alkotás megnyugtatja.
A színezővel nemcsak inspirálni akart másokat, hanem népszerűsíteni is a hazai kortárs képzőművészetet, így hat, különböző stílusú magyar alkotót kért fel – név szerint Csató Józsefet, Kárándi Mónikát, Keresztesi Botondot, Pintér Gábort, Schwéger Zsófiát és Trapp Dominikát –, hogy küldjenek neki egy-egy befejezetlen alkotást, melyet aztán tovább lehet rajzolni és színezni. A kiadványban emellett a művészek egy-egy munkájának reprodukciója és gondolata is szerepel, mivel az ötfős csapat interjúkat készített velük a mentális egészséggel kapcsolatban. – Az alkotókhoz több személyes jellegű kérdést intéztünk, például hogy miként tudtak talpon maradni egy megterhelő életszakaszban, vagy milyen megküzdési stratégiáik vannak – mondta Varga Eszter gyógypedagógus, a csapat egyik tagja.
De milyen hatással is van a rajzolás az emberi pszichére? Horváth Gabriella pszichológus, művészetterapeuta szerint
elsősorban csökkenti a stresszt, oldja a szorongást, ennek pedig kedvező élettani hatásai is lehetnek, mint a vérnyomás szabályozása. A rajzolást azonban érdemes megkülönböztetni a firkálástól, mivel az előbbi egy fókuszált, tervezett cselekvés, az utóbbi pedig egy spontán vonalvezetés.
– Firkálni akkor szoktunk, amikor olyat élünk át, ami feszültséget vagy szorongást okoz bennünk. Ezt az érzést valahogy le kell vezetnünk mozgással vagy nyomhagyással – mondja Horváth Gabriella.
A rajzok másfelől sokat elárulnak az illetőről, hisz tudattalan tartalmakat jelezhetnek, például egy ki nem mondott gondolatot. – Ha egy megbeszélésen valami feszültté tesz, akkor lehet, hogy éppen villámokat rajzolok, vagy erős vonalakat húzok a papíron – mondja a pszichológus, hozzátéve, a testünk mindig jelez, ha valamilyen érzelmet élünk át. Ennek evolúciós funkciója van, hisz így kapunk jelzéseket arról, hogy egy helyzet nyugalmas vagy kellemetlen. A firkálás során a ceruza vagy a toll pedig úgyis funkcionálhat, akár egy kapaszkodó, mely biztonságot nyújt az adott szituációban, és a testből „kivezeti” a fölös energiákat.
Ezzel szemben a rajzolás már tudatos cselekvés, melynek célja lehet az érzelemkifejezés, például egy művészetterápiás foglalkozáson, de más keretek között, például rajzórán a technikai tudás fejlesztése. – Azzal, hogy firkálunk vagy rajzolunk, úgy érezhetjük, hogy a kezünkben van az irányítás, hogy képesek vagyunk nyomot hagyni a papíron és a külvilágban, ami visszaigazolás a saját létezésünkről – véli a szakember. Emellett a rajzolás segít abban, hogy átéljük a befejezettség érzetét, hisz amikor meghúztuk az utolsó vonalat, megjelenik előttünk a kész mű. Ez olyan állapot, amit a hétköznapokban ritkán élünk át, mivel a nem kreatív feladatok a befejezetlenség élményét adják – ilyen a házimunka, melyet nem lehet befejezni, legfeljebb egy-egy feladatot.
A nyomhagyás élményét pedig a színezéssel is átélhetjük, hiszen ahogy haladunk a lapon, folyamatosan töltjük ki a teret, miközben az érzelmeinket is kifejezzük, mert alkotás során mi választhatjuk meg, hogy melyik színeket fogjuk használni, melyektől „életre kel” az alkotás. Másrészt, ha nagy felületen kell „dolgoznunk”, az akár oldhatja is a stresszt is. – Létezik olyan terápiás technika, mely a rajzolás során a balról jobbra haladó mozgás stresszoldó hatására épít, a neve pedig kétoldali vagyis bilaterális rajzolás – mondja a pszichológus.
És hogy mit gondol a témáról a kiadvány egyik művésze, Pintér Gábor?
– A festészettel szemben a rajzolásban igazán elengedheted magad, hiszen nincs meg a rizikója, hogy drága anyagokat teszel tönkre, például egy vásznat. Másrészt ceruza és papír bármikor lehet nálad
– mondja a művész, majd hozzáteszi, hogy a művelet koncentrált figyelmet igényel, ezért is szereti Picasso, Warhol és Hockney vonalrajzait. – Rajzzal csomó gondolatot lehet rögzíteni, pláne nekem, aki vizuálisan gondolkodik. És míg rajzolok, megtanulom az ábrázolt tárgy formáját, arányait, miközben teljesen elmélyülök. Ilyenkor még a valóságból is kiszakadok, és a kép absztrakt terébe kerülök. Persze csak addig, amíg rajzolok.
Infó: Unfinished színező, 44 oldal
Terjed a színező
Az Unfinished Színező angol és magyar nyelven is beszerezhető Budapesten az ISBN könyv+galériában, a Ludwig Múzeum első emeletén található Múzeum Shopban, az Írók Boltjában, hamarosan pedig a Magyar Nemzeti Galéria és a Vasarely Múzeum shopjaiban is. A kiadvány megjelenését a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Hungarian Startup University Program és az Europapier támogatta.
