Máig érezteti hatását a Covid, van olyan ember, aki a lezárások óta nem tért vissza régi szokásaihoz, és még mindig nem látogatja a kulturális eseményeket. Páran továbbra is félnek közösségbe járni, mert tartanak a vírustól. Persze a társadalom nagyobb része tűkön ülve várta, hogy ismét beülhessen kedvenc helyére, eljárhasson színházba, koncertre, könyvtárba vagy akár edzésekre, és épp a fokozatos nyitás időszaka tette népszerűvé a kültéri performance-okat, kulturális sétákat. Viszont a karantén megváltoztatta a szokásainkat. Sokan hozzászoktak az streamingeseményekhez, hiszen akár a fotelből lehetett előadást nézni vagy koncertet hallgatni, és akár múzeumokat is be lehetett járni az interneten keresztül. A bezártság ideje alatt mindenki megtanulhatta, hogy használja ki otthonát, ez viszont nem tett jót a frissen létrejövő vagy csak pár éve működő kulturális tereknek. Legalábbis ezt gondolnánk.
A pandémia idejére szóló korlátozások feloldása után szinte azonnal jött az infláció, majd az orosz-ukrán háború és vele az energiaválság, amely újabb csapást jelentett a kulturális szcéna számára. Állami csúcsintézmények is érintettek voltak a hideg hónapok alatti részleges vagy teljes bezárásban, illetve spórolásban. A hazai sajtóban nagyobb reflektort kaptak a jelentős fővárosi intézmények (Nemzeti Színház, Nemzeti Múzeum, Erkel Színház stb.), miközben a legtöbb kis kultúrhely szép csendben megszűnt már az energiaválság előtt.
Sok művész került lehetetlen helyzetbe és szorulna segítségre a járvány miattEz történt például az Óvóhely Kultúrbunkerrel is, amely még 2022 júniusában húzta le a rolót. A színházi eseményeknek és koncerteknek is helyet adó Óvóhely 2018 nyarán nyílt meg a Bartók Béla út 60. alatti pincehelyiségben. A hely két lezárást és két újranyitást is túlélt, a működtetők közleménye szerint a magas infláció miatt kellett végül bezárniuk, hiszen ez nem kedvezett a bérleti konstrukciónak.
Az alulról szerveződő, kis kulturális terek jobban ki vannak téve a veszélynek, mint a komoly struktúrával rendelkező intézmények, de úgy tűnik, ez nem tántorítja el a vállalkozó szellemű kezdeményezőket.
Augusztusban nyílt meg a Teréz körúton a Soul Stage 1, amely színházzal, művészetekkel, önismerettel, kultúrával kapcsolatos programoknak ad otthont. Jóval nagyobb, komplett koncertek befogadására alkalmas helyként, a Margit negyed-projekt részeként nyílt meg a MANYI még 2021-ben, a Covid végeztével, a Margit körúti vállalkozásról egykor lapunk is beszámolt. A MANYI-tól pár saroknyira pedig márciusban új közösségi tér, a DANTE kezdi meg működését.
„Egy dologba belebukni még mindig érdemesebb, mint semmit tenni”
Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor, a Másik Produkció létrehozói hónapok óta idejük nagy részét a föld alatt töltik, a Török utca 1. szám alatt, a Bem mozi környékén új kulturális hely nyílik ugyanis, a DANTE Közösségi Alkotótér. A közel háromszáz négyzetméteres, körülbelül száz fő befogadására alkalmas színházteremmel és klubhelyiséggel rendelkező, márciusban megnyíló közösségi alkotótér leendő vezetőit kérdeztük.
Honnan jött az elképzelés, hogy új helyet nyitnak a Margit körút környékén?
A Másik Produkció nem rendelkezik állandó játszóhellyel, a terembérletárak pedig az utóbbi időben az egekbe szöktek, viszont nekünk meg egyre csak bővült a közönségünk. Úgy éreztük, szintet kéne lépni, de nem előadásszám-növeléssel, hanem egy új hellyel. A II. kerület kezdeményezésére jött létre a Margit negyed-program, mely során önkormányzati tulajdonban lévő, de nem használt épületeket adnak ki kulturális és/vagy civil célokra. Beadtunk egy pályázatot, és megnyertük. Találtunk egy képeslapot 1910-ből, amikor még Margit Park volt a hely neve, a bejárata fölött „Éjjel-nappal nyitva, külön termekkel” felirattal, úgyhogy feltételezésünk szerint valami éjszakai lokál működhetett itt. A rendszerváltás előtt pedig magyaros étterem üzemelt a helyen, ebből a korszakból sok berendezési tárgy maradt, amiket egy kis modern dizájn mellett, de lehet, hogy megőrzünk. Szóval mindig is közösségi helyként működött.
Hogy látják, az utóbbi évek eseményei, a Covid, az energiaválság növelte vagy csökkentette a közönség érdeklődését kulturális események iránt – érdemes épp most megnyitni egy új befogadóhelyet?
Csak a saját tapasztalatunkból tudunk kiindulni, egyáltalán nem számítottunk ilyen nagyságrendű érdeklődésre és ennyi segítőre. Egy építész cég például önkéntes alapon készítette el az építészeti terveket, ugyanez történt az arculattervezéssel. Az ügy, amit elindítottunk, valami olyasmire tapintott rá, amire nagyon éhesek az emberek; hogy ez a Covid miatti bezártság vagy más, az elmúlt éveket övező társadalmi frusztráció miatt történik-e, azt nem tudjuk megmondani. Talán ilyen most a korszellem. Az biztos, hogy mi nem azt az alternatívát választjuk, hogy csendben megszűnünk, de nem is leszünk tüntetésekre járó hangos szószólók, hanem igyekszünk kihozni a jelenlegi kulturális-gazdasági helyzetből a legtöbbet. Úgy éreztük, egy dologba belebukni még mindig érdemesebb, mint semmit tenni, és bizonygatni, hogy mi mennyivel jobb színházat tudnánk csinálni másoknál.
Önkéntesek segítségével építik a helyet közösségi finanszírozásból. Mesélnének erről?
Rengeteg önkéntesünk lett egyik napról a másikra, jelenleg 120 aktív tagunk van, rendkívül vegyes társaság, a halászteleki bokszedzőtől a Junior Prima-díjas rendezőig mindenféle ember segít minket. Volt, aki csak azért érkezett, mert szeretett volna falat szétverni, és volt, aki főzött, mások pedig pont azzal segítettek, hogy még több embert hoztak. Mi magunk is élvezzük a fizikai munkát. Elindítottunk egy gyűjtést az Adjukössze.hu-n, oda rengeteg adomány érkezett. Volt egy édes jelenet, egyik nap lejött két nyugdíjas néni, akik mondták, hogy hallottak a gyűjtésünkről, és nagyon szívesen adakoznának, de nem szeretnének utalni, elfogadjuk-e a készpénzt. Mondtuk, hogy természetesen igen, erre elkezdték előttünk megbeszélni, hogy mennyi pénzt adjanak, végül adakoztak pár ezer forintot, de nem ez volt a lényeg, hanem az, ahogyan adták. Látszott, hogy kisnyugdíjasként ez nekik sok pénz, mégis fontos volt számukra, hogy ebben az ügyben részt vesznek, és hogy egy új kulturális tér épül a közelükben.
Még nem nyitottak meg, de van elképzelésük a működésről, milyen lesz a DANTE, ha már fogadhatja a közönségét?
Több művész és társulat adta már az arcát a DANTE-hoz, és többen bejelentkeztek már, hogy szeretnének előadást tartani vagy koncertet adni nálunk. Különféle művészek segítettek nekünk az elmúlt időszakban, és viszik a DANTE épülésének jó hírét. Volt egy hét, amikor eljött Jordán Tamás, Fekete Giorgio a Carson Comából, egy Punnany Massif-tag, Závada Péter, Deák Kristóf és Osvárt Andrea. Mindenki a maga módján szívügyének érezte a DANTE-t. Mi igyekszünk hidat képezni a korosztályok és akár különböző művészeti szegmensek között is. A fejünkben úgy él a DANTE mint egy kulturális menedékhely. Célunk egy önfenntartó és független alkotótér létrehozása, ahol színházi előadás, koncert, kiállítás és könyvbemutató is tartható, amely valódi közösségi tér, de emellett szívügyünk egy olvasósarok, ahova el lehet vonulni. Úgy gondoljuk, a DANTE egy olyan hely lesz, ahol az emberekkel tud történni valami. De bárcsak ott tartanánk már, hogy a műsort tervezzük! Márciusban nyitunk meg, és addig még sok a munka, önkénteseket és adományokat is várunk, rengeteg dolog lesz még. Megtalálnak minket a közösségi média felületein.
Létükért küzdenek a magyarországi színházak, gyárak is segítenek nekik túlélni a rezsiválságotÍgy vagy úgy, de befűtenek a magyarországi kulturális intézmények, és remélhetőleg nem a színpaddal kellMegnyílik a Szerkesztőség
Multifunkcionális hely, kávézó, dizájnbolt, találkozási pont, kiállítótér, munkaállomás: november 9-én megnyílik a Szerkesztőség, amely Májkül Nájt (Dóczi Attila) kiállításával és az L. A. Suzi koncertjével startol. A Buda szívében található hely nem akar egyedi lenni és hiányt sem szeretne betölteni, helyette lehetőséget teremt a közös gondolkodásra. Az Új Művészet képzőművészeti folyóirat által életre hívott Szerkesztőségben nemcsak kulturális és művészeti eseményekre látogathatunk el, hanem részt vehetünk az alkotók, képzőművészek, dizájnerek, elméleti szakemberek és a műkedvelők által folytatott párbeszédben is. A nyitóeseményt követően a kiállítás, valamint a Szerkesztőség kávézója és dizájnboltja november 13-tól várja a látogatókat.