Olyan ez, kérem szépen, mintha a kontinentális tollaslabdaliga bevett volna a soraiba egy ketrecharcost, és a végén, hogy, hogy nem, minden fürge, ámde meglepett tollaslabda-játékos tettleg agyonverve jönne le a pályáról, miközben a mi kis ketrecharcosunk a vért törölgetné az ellenfél arcberendezésén széttört ütőjéről, fel-felpislantva a kamillázó közönségre, majd odahaza tükör (és az M1 kamerája) előtt gratulálna magának az újabb kiütéses diadalhoz. Tényleg, mennyivel jobb lenne, ha minden tollaslabdázó ketrecharcos volna inkább, mert akkor elkerülhetők volnának az olyan félreértések, hogy akkor szabad-e végül is az ütő fokával gyomrost adni az éppen a labdát bűvölő ellenfélnek, vagy nem, tehát akkor már csak az európai szabálykabátot kellene megvarrni az illiberális gombhoz.
Addig is az uniós szabályok úgy szorongatják a Nemzeti Együttműködés Rendszerét (ami végtére is együtt-működös), mint lakodalmas kutyát a hirtelen eszem-iszom. Itt van példának okáért a svéd NATO-tagság. Meglehetősen emberes feladat új érvet kitalálni, hogy miért nem sikerül még mindig napirendre tűzni a végszavazást, amivel a skandináv állam, a finnekhez hasonlóan, történelmi függetlenségét kész feladni, de nem kérdés, hogy a Fidesz–KDNP-frakciónak lesz becsületes kibúvója. Például hogy Nacsa Lőrinc KDNP-parodista családja véletlenül elvitte a papírgyűjtésre a vonatkozó parlamenti előterjesztést, de már megtalálták a kérdéses papírdaráló létesítményt, ahol Fülöp-szigeteki vendégmunkások toborzása után össze is tudják majd ismét állítani, miután kiválogatták a 164 ezer tonna egyéb fecniből a svéd NATO-csatlakozásra vonatkozó papirost, várhatóan 2078-ra. De az is lehet, bár ehhez azért nagyon vastag arcbőrzet kellene, hogy a magyar kormány az orbáni demokráciagyalázat svéd bírálataira utalva hátráltatja még Erdogan török elnök kreativitását is felülmúlóan a végszavazást. Még a végén küldöttséget is szalasztanak Stockholmba, hogy megkérdezzék:
tényleg olyan végtelenül nagy gond, hogy hulladékországot csináltak a harmadik Magyar Köztársaságból, amikor itt vannak a Türk Tanácsban elért kolosszális sikerek?
De hogy az Orbán-rendszer kulturális korszakba ágyazása se szenvedjen csorbát mindeközben, újabb lépést tett a kormány a kis narancssárga csinovnyikok előléptetése érdekében. Hiszen olyan macerás kivárni, amikor az ember már legfeljebb csak ötven évig lehet regnáló miniszterelnök (ehhez is Naprendszer-rekord szükségeltetne), hogy kellő nagyságú szolgalelkűség és lojalitás legyen a magyar kormánnyal szemben az egyetemekre bekerültek között. Hát hogy lesz így működő illiberalizmus ebből itt egy csapásra? Kell 70 pluszpont az MCC diákjainak!, jött az ötlet előfelé egy arra alkalmas testrészből, tehát mondta valaki, és így lett. Vagy így lesz 2024-től. Így a Fidesz-rajongás kétszer annyi pontot ér majd, mint egy nyelvvizsga, és ez így van jól, mi a bánatnak szót érteni a nagyvilággal, amikor a fokost meg a butykost is lehet suhogtatni kommunikáció gyanánt minden különösebb következmény nélkül, Türkiában pedig egyenesen egy nyelvet beszélünk a fél-ázsiai korrupt diktátorokkal.
A rendszernek azonban nem kellenek leendő növendékek a kiváló együtt-működhöz. Itt van példának okáért az M. B. nevű kormánykiborg, aki hajlamos volt a pedagógusok oktatás mélyszántása elleni tiltakozását kirúgásokkal értékelni. M. B. most, harmadjára megjelent a bíróság előtt, és ez az aktus sok mindent megmagyarázott. A Népszava tudósítása szerint a tankerület-vezető úrhölgy elmondta volt: „az „összes sztrájkfelhívást nem tanulmányoztam részletesen, a polgári engedetlenkedő tanárok célját pedig végképp nem ismertem, a pedagógusok személyes indokaival nem voltam tisztában.” Miért is lett volna, nem, kedves Beatrix? Hát hülyeség is tisztában lenni egy helyzettel, amikor a magyar társadalom jövője, tanárok és gyerekek élete a tét! Arra a kérdésre, hogy mi alapján döntötte el, kiknek kell távoznia, M. B. úgy válaszolt: azokat küldték el, akik a legtöbbet mulasztottak. Hogy miért pont ötöt, arra úgy felelt, hogy „akkor és abban a helyzetben ezt éreztem helyesnek, ennyi”. Az „ennyi” kifejezés még a bíróságnak is feltűnt, és helyreutasította a perben megjelentet.
Hát így vagyunk, ebben a mi kis Ká-medencei Deepfake Áristomunkban, ebben a mi kis tündérbogár sürgősségi NER-ológus osztályunkban, az Európai Unió szíves félrenézésével.
De legalább olyan nagyszerű barátaink vannak a világban, mint a török elnök, aki szerint a Hamász nem terrorszervezet, hanem nyilván a Démász leányvállalata.
Keleti nyitás fék nélkül. Megesik, hogy a jeruzsálemi Siratófal fogja meg az ember keletileg nyitó gyerekét.