eutanázia;strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága;Karsai Dániel;

Karsai Dániel addig harcol a kegyes halálért, amíg csak tud

Meghalni nem buli sem az érintettnek, sem a hozzátartozóinak – mondta a rá jellemző szarkasztikus humorral Karsai Dániel, aki benyújtotta az Európai Jogok Emberi Bíróságához az Orbán-kormány ellenkérelmére adott válaszát.  Amíg méltó módon teheti, ő továbbra is élni akar.

Tíz évvel ezelőtt végignézte, ahogy az édesanyja áttétes tüdőrákban meghalt. Az utolsó hetekben már csak a morfium csillapította az elviselhetetlen fájdalmait, nem is volt magánál. „Hogy képes lettem volna megnyomni a piros gombot? Őszintén: fogalmam sincs. De most az én életemről, az én halálomról van szó, és abban én szeretnék dönteni” - mondta Karsai Dániel azon a sajtótájékoztatón, ahol ügye friss fejleményeiről számolt be, és megerősítette: amíg méltó módon teheti, ő továbbra is élni akar. A gyógyíthatatlan ALS-betegségben szenvedő alkotmányjogász az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) indított pert azért, hogy méltósággal fejezhesse be az életét.

Karsai Dániel hétfőn nyújtotta be a strasbourgi bíróságon a 17 oldalas válaszát az Orbán-kormány ellenkérelmére. A kabinet azt kéri a strasbourgi bíróságtól, hogy nyilvánítsa elfogadhatatlannak az ügyvéd eutanázia-kérelmét. Az alkotmányjogász leszögezi, a magyar jog megfosztja őt az élete vége feletti minden kontrolltól arra kényszerítve őt, hogy minden szenvedést elviseljen elkerülhetetlen haláláig. A dokumentum szerint az állapota lassan, de folyamatosan romlik: nyelési és légzési funkciói enyhén romlanak, a járóképessége teljes elvesztésének határán áll, a kezek és a lábak ügyességének folyamatos elvesztése olyan szintet ért el, hogy egész nap folyamatos felügyeletet igényel.

Mint megírtuk, az Orbán-kormány ellenkérelemben arra kérte a bíróságot, hogy nyilvánítsa elfogadhatatlannak Karsai eutanáziára vonatkozó kérelmét, vagy állapítsa meg, hogy az alkotmányjogász jogai nem sérültek a megadott pontokon. A kabinet vitatja, hogy Európában érzékelhető lenne egyfajta elmozdulás az életvégi döntések lehetőségének kiterjesztésében. Álláspontja szerint nem tartozik a magánszféra körébe az, hogy az egyén eldönthesse, az élete végén mi történjen vele.

A válasz szerint a nagyon jelentős változások történtek az euroatlanti jogi környezetben, amelyek új megvilágításba helyezik az államnak az egyén életvégi döntésének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét. Például a Haas kontra Svájc ügyben a bíróság kifejezetten elismerte az egyén önálló jogát arra, hogy eldönthesse, milyen eszközökkel és mikor ér véget az élete, feltéve, hogy képes szabadon dönteni ebben a kérdésben és ennek megfelelően cselekedni. Emellett az euroatlanti jogi térben egyértelmű tendencia mutatkozik, amely szerint a legfelsőbb bíróságok egyre inkább alkotmányellenesnek találják az öngyilkosságban való segítségnyújtás minden formájának kriminalizálását.

Az Orbán-kormány ellenkérelmében feltételezi, hogy léteznek olyan kockázati tényezők, amelyek befolyásolhatják a beteg személyeket életvégi döntéseik meghozatalában. Karsai Dániel szerint a kabinet ezt az állítást nem támasztotta alá tényleges adatokkal, annak ellenére, hogy az életvégi döntésekhez való jog számos európai országban évtizedek óta létezik. 

A rendelkezésére álló információk egyértelműen azt mutatják, hogy az ilyen döntés előtt állók az életvégi döntés szabadságával nem élnek vissza, különösen nem jelentős számban. Ez logikus, hiszen az elmúlás fájdalmas és az emberek túlnyomó többsége számára nagyon ijesztő esemény, következésképpen senki sem választja könnyelműen, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy a fent említett nyomás létezik. Lapunk kérdésére az alkotmányjogász megerősítette: nem tudnak olyan bírósági perről egyetlen olyan országban sem, ahol engedélyezett az aktív eutanázia, amit azért indítottak volna, mert valaki visszaélt ezzel a joggal. Az természetesen a jogalkotó feladata és felelőssége, hogy olyan jogszabályi környezetet teremtsen, amely a minimálisra csökkenti ezen visszaélések lehetőségét. 

A várható szenvedéssel kapcsolatban Karsai Dániel válasza szerint még a tracheosztómás lélegeztetés esetében is (amely pusztán fizikai értelemben meghosszabbíthatja a túlélést) hangsúlyozza az orvosi szakirodalom, hogy az erőforrás-igényes, és a lélegeztetőgép-függőség kockázatával jár, ami jelentős érzelmi terhet ró az ALS-ben szenvedő emberekre és gondozóikra. A légcsőszondás lélegeztetés meghosszabbíthatja az életet a növekvő fogyatékosság és függőség ellenére, így nem biztos, hogy az életminőség fenntartható, ezért Európában és Észak-Amerikában ezt nem is támogatják. Karsai viszontválaszában kiemeli: az orvosi szakirodalom arra is rámutat, hogy az invazív lélegeztetés valódi etikai problémát jelent, mivel a légcsőmetszés a betegeket a gondozóktól való teljes függőségre ítéli, akiknek állandó jelenlétet kell biztosítaniuk. Azon betegek számára, akik köré nem lehet ilyen személyzetet szervezni, a hosszú távú kórházi kezelés marad az egyetlen lehetőség.

Az EJEB november 27-28-án tárgyalja az ügyet.