Kaotikus meccsen, az utolsó pillanatban fejelt öngóllal jutott ki egyenesen az Európa-bajnokságra a magyar futballválogatott

Pontosan úgy kezdett a magyar válogatott Szófiában, ahogy azt Marco Rossi szövetségi kapitány ígérte („Győzni szeretnénk, de ezúttal akkor sem bánkódunk, ha csak egy pontot szerzünk…”), Szoboszlai Dominik már az első percben lövéssel próbálkozott (majd 40 méterről, a labda jócskán elkerülte a kaput), a másodikban Callum Styles jóval közelebb volt a gólszerzéshez (bal oldalról megejtett kíséretéről nehéz volna megmondani, hogy beadásnak vagy a bal alsóba szánta), úgyhogy ilyen antré után egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy 10 perc se kellett, hogy a magyarok valóban előnybe kerüljenek. Szoboszlai végzett el szabadrúgást a hazai 16-os mellől, de ahelyett hogy tessék-lássék centerezett volna, úgy lőtt középre, hogy kész csoda, hogy a labda nem pukkadt ki; a viking harcosokat idéző Ádám Martin se az „ágyúgolyótól”, se Daniel Naumov kapustól nem rettent meg, két méterről a kapuba stukkolt (0-1).

Így kell kezdeni egy meccset, amelyen a pontszerzés egyenes ági Eb-részvételt ér, és amelyet a vendéglátó a káosz minden jellemzőjével rendezett meg.

A bolgár együttes zavartan játszott 23 percen át. A magyarok a vérszagot érezve már a helyiek 16-osánál keményen presszionáltak, s ebből ki is alakultak veszélyes lehetőségek, ám ekkor a letámadás kudarcot vallott, a kiüresedett középpályán átsüvítettek a fehér-zöld mezesek, Deszpodov adott középre jobbról, Delev finom mozdulattal játszotta át a visszafutó Szoboszlait, majd 14-ről a kapuba lőtt: Dibusz tehetetlen volt, miután a lövés Langon irányt változtatott (1-1).

Maradjunk annyiban, ez nem volt benne a pakliban.

Meg is lett a böjtje: bő 10 percen át úgy játszottak Nagy Ádámék, mintha a bolgár szövetség égisze alatt készültek volna, a 36. percben azonban Antov volt kedves sárga lapot érően megtaposni Ádámot, s mivel neki már volt egy figyelmeztetése, kénytelen-kelletlen az öltözőbe baktatott. Kisvártatva megint villant a piros, mert a kispadon most debütáló Ilian Iliev tanítványai visszatértek az alapállapotukhoz, jelesül ahhoz, hogy azt se tudták, hol vannak. Ketten elengedték a kapu felé iramodó Botkát, a harmadik elkaszálta, amiért Daniel Stefanski lengyel sporttárs nyomban lezavarta a tettes Ilia Gruevet. Aztán kihívták elemezni a videót, vissza isvonta az ítéletet, ellenben megrótta Botkát, meg valamiért Négót.

Az első félidő illett ahhoz, amilyen előzmények megelőzték partit…

A folytatás is. Főleg Kerkez Milos jóvoltából. Az emberelőnyben futballozó magyarok, ahogy a találkozó kezdetén, a második játékrész elején is sorban veszélyeztettek, mígnem a Bournemouth szélsője az ellenfél büntetőterületén becsúszva letalpalta védőjét. Második sárga neki, második piros a meccsen.

Stefanski ekkor még jogos ítéletet hozott, a 78. percben aztán röhejeset, de nevetni nem volt kedvünk: Szalai Attila visszahúzta a lábát Kiril Deszpodov esésénél, a visszajátszások alapján egyértelműen nem történt semmi, ám ez a színészkedőt hidegen hagyta, s értékesítette a 11-est (2-1). Botrányos előzmények, botrányos játék, botrányos játékvezetés.

És botrány kint is: a helyi drukkerek, akik a helyi szövetség ellen a stadionon kívül protestáltak, időközben összecsaptak a rendőrökkel.

Verés a szurkolóknak, győzelemmel felérő döntetlen a magyaroknak.

Mert a kilátástalanság közepette, a 6 perces hosszabbítás letelte után Szoboszlai szabadrúgását Petkov a saját kapujába csúsztatta. Öngól! Elképesztő körülmények közepette megvan az áhított pont, amivel a magyar együttes 37 év után egyenes ágon kijut egy világversenyre, és ott lesz Németországban! A bolgárok nem érdemeltek győzelmet, mondhatnánk, a sors igazságot szolgáltatott, ám rögzítsük inkább: Rossi játékosai ebben a kvalifikációs sorozatban képtelenek kikapni. 

Vasárnap 15 órakor gálameccsre érkezik a montenegrói együttes a Puskás Arénába. Forró hangulatú november ez.