;

filozófia;identitás;Biblia;istenhit;

- Hétköznapi szeretetcselekedetek - Kertai Csenger-interjú

„Amikor igazán szeretünk, újra átéljük a kereszthalált” – mondja a nemrég megjelent, B. rövid élete című kötet szerzője. A metafizikus útkeresés járt és járatlan ösvényeit színre vivő Kertai Csengerrel esztétikai és vallási dilemmákról is beszélgettünk. 

Az előző, Hogy nekem jó legyen című kötete is a megváltás témakörével foglalkozott, a B. rövid élete szintén. Hol tart a megváltás felé vezető úton?

Állandóan úton. Ezúttal mélyebb elméleti keretbe helyezve megpróbáltam a szeretet fogalma köré csoportosítani a kérdést. Ebből kiindulva a bűnbeesés keresztény mítosza is jobban foglalkoztatott, ami mind fizikai, mind időbeli távolságot jelöl ki ember és isten között: előbbit a paradicsomból való kiűzetés révén, utóbbit – a bűn következményeként – a véges és végtelen idő tapasztalatával, amelyek termékeny feszültségben állnak egymással, s amit a megváltás oldhat fel. A dogmatika szerint Jézus Krisztus keresztre feszítése által lettünk megváltva bűneinktől. Engem az ebben megjelenő áldozat, a határátlépés, a távolság szeretet általi megszüntetése érdekel a leginkább, de legfőképp a hétköznapi szeretetcselekedetek által.

A szeretet fogalma – a megváltáshoz hasonlóan – nem éppoly terhelt jelentésileg, hogy mára már kiüresedett? És miért éppen ez vált origóvá, a vágynak, a hatalom akarásának, de akár a jóságnak kevésbé volt jó a PR-osa?

Ha már a kereszténység megpróbál univerzális választ adni arra a terheltségre, amit létnek nevezünk, akkor, azt hiszem, a szeretet a leglecsupaszítottabb és legtermékenyebb fogalmunk. A teológiai és dogmatikai háttértől függetlenül, ahogy említettem, engem ennek a hétköznapi megélhetősége foglalkoztat: hogyan tudod megélni egy másik emberre való folytonos fókuszálás révén, ahogy a vele való viszonyban megismered magad és a világot. Amikor igazán szeretünk, újra átéljük a kereszthalált. Elengedünk magunkból valamit, odaadunk a másiknak valamit. Hogy neki jó legyen. A szeretet ezért megismerési elv is. Szintézis­kí­sérlet. Egyben belső munka, miután döntést hozol, hogy innentől kezdve ezen keresztül látod a világot – így akár el is választható a kereszténységtől, noha épp ők beszélnek róla a legtöbbet. Ma, ha a hiteles kereszténységet keressük, a folytonos másikra figyelés szempontját kell előtérbe helyezni.

A könyv kisregénybeli történetét alapul véve mi a kapcsolat a boldogság, az identitás (keresése) és a megváltás között?

Egy személyiségfejlődés folyamataként aposztrofálható a kapcsolódás, ahol a boldogság hagyományosabb értelmei, például a társadalmi jólét vagy a szerelmi és családi együttlét felszámolódik – sőt mindez az előfeltétele egy olyan szeretetfelfogásnak, ami áldozatot követel. A boldogság egyben önfeláldozás is, és nem a véges emberi életben elérhető állapot. Mégis, az áldozat örömteli esemény, csak olyan örömöt ad, ami eltér a megszokottól. Nem az individuum áll a fókuszában és az ő vágyainak a beteljesítése, hanem a potenciál, hogy meghaladja önmagát. Mint Jób vagy Ábrahám. Az önként vállalt szenvedés révén lesz értéke a szeretet vallomásának.

Nevelődési regényként is olvasható a B. rövid élete?

Egyértelműen, a regény egy húszas éveiben járó, elidegenedett nagyvárosi tapasztalattal rendelkező elbeszélő történetét kíséri végig, ahol a veszteségélmény, a hiány és vallásos énkeresés rajzolják meg az elbeszélő karakterét. Az íróvá válás nehézségei is egy karakterfejlődésen keresztül mutatkoznak meg. Volt, aki Az ember tragédiájával állította párhuzamba a regényt, mármint az egzisztenciális fejlődés stádiumokon keresztüli ábrázolása okán. A regény éppen azt állítja, nincs, nem létezik végső nyugvópont a boldogságeszmény, a filozófiai igazság megtalálásában; azzal játszik, hogy minduntalan felfüggeszti a rendszeralkotási szándékot. Ez olyan vallási tapasztalat, ami ugyan folyton-folyvást megkísértődik a rendszeralkotás igényétől, de mindig nemet mond rá, mert ha rendszert alkot, időben mindig elmarad a valóságostól. Az egyedi, folyton változó valósága pedig fontosabb kategória számára, mint a rendszer hideg törvényszerűsége.

A könyvében beszélőnek komoly problémát jelent a nyelv, ami tulajdonképpen akadálya a közlésnek, a megértésnek, a megváltásnak. Ám mégis ennek révén fogalmazódnak meg, ábrázolódnak a kétségek. A kommunikáció paradoxonja?

Ami, azt hiszem, annyiban feloldható, hogy valójában a regény olvasási ideje az, ami számít, amikor a szöveg épp akkor fejti ki hatását, amikor az olvasót bevonja.

Ebben a könyv vegyes műfajúsága (regény, példabeszéd, versek) is megtámogatja. Egyben az esztétikai, etikai, vallási stádiumokat is megjeleníti az eltérő nyelvezet által?

Ahogy Kierkegaard a Vagy-vagyban írta, ezek a stádiumok ugrások: az esztétikaiban a szubjektum felismeri az érzéki valóságot, az etikaiban a rajta kívül álló szerelmet és benne a végtelent, míg a vallásiban megtörténik az akár eksztatikus élmény, amikor megszűnik az én-te viszony, eltűnik az ember-Isten közti távolság, így az antropomorf istenkép is elvethető. A B. rövid életében az egyes fejezetstádiumok látszólagosan mind érvénytelenítik, megtagadják az előző részeket – szövegszinten is –, ám a könyv egész nar­ra­tív ívére valóban ráolvasható egy fejlődési vonulat.

Hol tér el a saját gondolatmenete és írásmódja a kierkegaard-itól?

A dán filozófus végig fenntart egyféle rezignált hangnemet a vallásos létállapot kapcsán, míg én inkább az öröm hangjait szólaltatom meg, azt remélve, valaminek a megvallása örömteli esemény, élmény. A keresztényi hagyományból kilépve, nem az irracionális bűntudatot kell erőltetni – ennek a megszüntetésére való törekvés kísérletei a könyvet záró versek. A bűntudat fenntartása az Isten és ember közötti távolság fenntartásának a garanciája. Én ezt a távolságot szerettem volna megszüntetni. Slavoj Žižek szerint a keresztény ateizmushoz vezető út a kereszthalálban megjelenő „Istenem, istenem, miért hagytál el engem?” mondaton keresztül vezet. Nem létezhet többé a Másikhoz viszonyított jelentés, mert a Másik és az én között többé nincs határ. Elveszett, egyedül maradtunk, de ez számomra örömteli tapasztalat.

Az öröm hangjai közül én a kétségbeesés sikolyait is kihallani vélem.

A kétségbeesés, a szorongás a vallástapasztalat legfontosabb eleme – lásd a Félelem és reszketést Kierkegaard-nál. A mulandóságból kitekintve nem tud logikus értelmet adni az életről, mégis ez a hitbeli állapot eléréséhez vezető út első lépése. A kétségbeesés aztán végig velünk marad ezen az úton, nem lehet megszüntetni – ez a hitbe kapaszkodás egyik paradoxona. Nincs megnyugtató válasz.

+1 KÉRDÉS
A könyvet teljes egészében elérhetővé tette az interneten. A kiadója mennyire örült ennek?

A virtuális platformon sokkal nagyobb olvasóbázisa lehet egy amúgy kis példányszámú könyvnek. A fiatalabb generáció tagjai előbb kattintanak egy eléjük kerülő linkre az okoseszközükön, mint hogy betérjenek egy könyvesboltba papíralapú könyvet vásárolni. Mindezt megbeszéltem a kiadómmal, és nem ágáltak ellene.

Kertai Csenger

(1995) költő, író. Kötetei: Mindig kivirágzik (versek, 2019); Hogy nekem jó legyen (versek, 2021); B. rövid élete (2023). Legutóbb „Ankét a fiatal irodalom metafizikai érdeklődéséről” címmel interjúsorozatot jelentetett meg a Nincs online folyóiraton többek között olyan alkotók megszólaltatásával, mint Izsó Zita, Kellerwessel Klaus, Katona Ágnes, Masri Mona Aicha, Vados Anna, Locker Dávid, Élő Csenge Enikő, Bödecs László.

B. rövid élete.

A könyvet november 26-án, 18 órai kezdettel mutatják be a budapesti Nyitott Műhelyben. Beszélgetőtársak: Vári György és Tóth Ramóna Mirtill.

Minél nagyobb a baj körülöttünk, annál pezsgőbb, élőbb a színház, tartja a mondás. Jelenünk társadalmi problémái a kortárs drámaszerzőink által írt színdarabokban tükröződnek talán a legközvetlenebb módon. De vajon kíváncsian néz e „tükörbe” a színházlátogató közönség? Van-e nézői érdeklődés és igény a kortárs darabokra? Egyáltalán, milyen lehetőség van színpadra, repertoárba kerülésüknek? Színházbeli bemutatásuk rizikófaktoráról színházigazgatókat, társulatvezetőket kérdeztünk. Körkép.