- Megerősítette az izraeli kormány, hogy megkapták az első 13 szabadon bocsátandó túsz névsorát

Péntek reggel 7 órakor kezdődik a tűzszünet Izrael és a Hamász között, a Hamász 16 órakor kezdi meg 13 túsz – gyerekek és nők – elengedését, jelentette be csütörtök délután a katari külügyminisztérium szóvivője. Hozzátette: a Hamász együtt fog működni a Nemzetközi Vöröskereszttel.

Az izraeli kormányzat ugyan hivatalosan nem erősítette meg a katari közlést, de jelezte, hogy megkapták az első 13 szabadon bocsátandó túsz névsorát, és értesítették az összes érintett családot, valamint azokat is, akik egyelőre hiába reménykednek. Ez tulajdonképpeni megerősítésnek tekinthető. A hivatal felszólította a nyilvánosságot is, hogy tartózkodjanak "a pletykák és nem hivatalos információk terjesztésétől", és arra kérte a médiát, ne tegyék közzé a névsort, amíg a túszok vissza nem térnek Izraelbe.

Egy magyar-izraeli anya bejegyzése szerint két kislánya nem szerepel a holnap szabadulók névsorában. Majan Zin, Dafna és Ela édesanyja elmondta, hogy ez "hihetetlenül nehéz".

"Megkönnyebbültem a többi család miatt, és reménykedem az összes túsz szabadon bocsátásában" - mondta a közösségi médiában közzétett bejegyzésében.

A csütörtök reggeli fegyvernyugvás és fogolycsere elsősorban azért hiúsult meg, mert a kedd esti megállapodás sok részletkérdést nem tisztázott, ezek véglegesítésére utazott Katarba szerda este David Barnea Moszad igazgató. Az egyik akadály épp az volt, hogy Izrael ragaszkodott ahhoz, hogy a fogolycsere a Vöröskereszt közreműködésével történjék, a szervezet kapjon lehetőséget a többi túsz felkeresésére, állapotának felmérésére is – amit a Hamász elutasított.

Vélhetően mindenki engedett álláspontjából, mert a csütörtöki katari bejelentés csak arra tért ki, hogy a Vöröskereszt segítségével bonyolítják le a cserét, arról viszont nincs hír, hogy a fogságban maradottakhoz hozzáférhetnek-e.

Izrael kérte az 50 szabaduló túsz névsorát is, de a Hamász azt mégsem adta át egyszerre Izraelnek, 

Egyébként a korábban már ismertetett megállapodás más részletei nem változnak. A tűzszünet négy napig fog tartani, amely során 50 túszt engednek szabadon és humanitárius segélyek mehetnek be Gázába. Izrael minden egyes túszért három palesztin elítéltet - nőket és fiatalkorúakat - enged ki a börtönből,

Izrael közzétette 300 palesztin fogoly névsorát, mivel az 50 fölött minden elengedett túszért újabb 10 palesztint hajlandó elengedni és plusz egy nap tűzszünetet biztosítani, de a Hamászhoz igazodva ugyancsak a csere előtti este nevezi meg a másnap szabadulókat közülük. A túszok a Rafah határátkelőnél lépnek be Egyiptomba,

Nyilván, semmit sem lehet biztosnak tekinteni, hiszen csütörtökön is a fegyvernyugvás helyett intenzív harcok folytak. A kedélyeket tovább hevítette, hogy a reggeli órákban az izraeli hadsereg a terroristákkal való együttműködésért letartóztatta az al-Sifa kórház igazgatóját. A libanoni Hezbollah a háború kezdete óta a legerősebb támadást hajtotta végre Izrael ellen csütörtök délelőtt, miközben Bejrútban tárgyalt az iráni külügyminiszter.

Izraelben is tapasztalható vonakodás és elutasítás is, két szervezet is a Legfelsőbb Bíróságon támadta meg a fogolycsere alkut. Az izraeli vonakodás hátterében mindenekelőtt az áll, hogy nemzetközi alapelvnek számít a „terroristákkal nem tárgyalunk”, mert ők a túszokat zsarolási potenciáljuk növelésére használják. Ennek köszönhető, hogy például a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet, a Daes, a szíriai háború idején több külföldi foglyot –nemzetközi szervezetek és segélyszervezetek munkatársait - lefejezett, kivégzésüket pedig a világhálón tette közzé. E felvételek után azonban nyilvánosan meg nem magyarázott módon, egyeseket mégis szabadon engedtek.

A leggyakrabban hivatkozott példa arra, hogy a kormányok sem tartják magukat az amúgy kőbe vésettnek tekintett alapelvhez, az a brit kormány és az ír terrorcsoport, az IRA közötti 1998-as kiegyezés. Ez sem volt zökkenőmentes - először 1972-ben született tűzszüneti megállapodás, az viszont még dugába dőlt, mert az IRA a gyengeség jeleként értelmezte London tárgyalási készségét, és egy durva merényletsorozattal vetett véget a tűzszünetnek. A 26 évvel későbbi kiegyezéshez az kellett, hogy az IRA jelentősen meggyengüljön, ez kényszerítette a tárgyalásos megoldás elfogadására.

De emlékezetes a tálibok esete is. A Trump-kormányzat kezdett dohai közvetítéssel egyeztetéseket – sikertelenül. A végeredmény ismert, a tálibok visszafoglalták Afganisztánt. Korlátozott tárgyalások máig folynak a tálib kormányzattal, mert ők maguk szorulnak rá, az éhező ország ugyanis nemzetközi humanitárius segítség nélkül összeomlik.

Izrael sem közvetlenül, hanem katari és egyiptomi közvetítéssel tárgyal jelenleg a túszok kiszabadításáról a Hamásszal. De nem először tekint el az alapelvtől. Már a Palesztin Felszabadítási Fronttal, Jasszer Arafattal való kiegyezéshez is túl kellett lépnie ezen, hiszen maga Arafat is terrorista vezetőként kezdte. A Hamásszal is tárgyaltak már többször fogoly katona kiszabadításáért vagy izraeli katona holttestének visszaszerzéséért. A legismertebb a 2011-es Gilad Salit eset, amikor a fiatal katonáért 1027 palesztin foglyot engedtek szabadon izraeli börtönökből. A Salit-alku keretében szabadon engedett terroristák azóta számos terrortámadást követtek el Izrael ellen. Köztük volt például a Hamász jelenlegi vezetője, Jahja Szinwár, aki felügyelte az október 7-i terrortámadás előkészítését és tervezését.

A mostani tárgyalásokat vélhetően Izrael kezdeményezte, mert a háború harmadik napján, október 10-én Iszmail Haníjea, a Hamász Katarban élő politikai vezetője azt nyilatkozta, hogy a háború végéig nem tárgyalnak a túszokról és ezt egyértelművé tették – mint fogalmazott - „a minket megkereső feleknek”.

A túszmegállapodást két izraeli szervezet is megtámadta, de a Legfelsőbb Bíróság elutasította a beadványokat. A terrorizmus áldozatainak szervezete arra hivatkozott, hogy a megállapodás veszélyt jelent az izraeli biztonságra, és figyelmeztetett, hogy a kormány megismétli a Salit-ügylet során elkövetett hibákat. A fellebbezők érvelése szerint az egyes túszok szabadon bocsátása sérti a fogságban maradottak egyenlőséghez való jogát; a túszok visszaadása ügyében létrehozott kormánybizottságnak nincs felhatalmazása egy ilyen megállapodás megkötésére. A bíróság szerint azonban a túszok kiszabadítása erkölcsi kötelesség, a „nehéz” döntés teljes mértékben a háború és béke, valamint a külpolitikai megfontolások körébe tartozik, amely kormányzati hatáskör. Az ilyen megállapodások megkötésére csakis a kormánynak van hatásköre, a bíróság nem avatkozhat bele, érvelt a testület.