- Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes az Orbán-kormánynak: Köszönjünk el egymástól

Minden beszélgetést azzal nyit, hogy aznap reggel mennyi pénz volt a főváros számláján. Ez már beépült a napi rutinjába: kávézás előtt egy gyors számlaellenőrzés?

Nem vagyok ennyire szorongós típus, de az kétségtelen, hogy nem szokványos a városműködtetési gyakorlat. Folyamatosan sakkozni kell, hogy fizetőképes maradjon az önkormányzat. A normális az lenne, ha az éves bevétel meghaladná az éves kiadást és a maradványt felújításokra beruházásokra fordíthatnánk. De ettől messze vagyunk, így marad a napi menedzselés.

Ma mennyivel indították a napot?

Szerda reggel mínusz 5,4 milliárd forint volt az önkormányzat számláján, vagyis ismét folyószámlahitelből finanszírozzuk a fővárost. Decemberben a kerületek pénzével együtt legfeljebb 10-12 milliárd adóbevételre számíthatunk, de továbbra is vannak kintlevőségeink, mint például a trolibeszerzéshez ígért uniós források. A járművek már itt vannak, a pénz még nincs. Ebből kell összematekozni, hogy az év végén nullán álljon a számláló.

Beleférhet ebbe a szolidaritási hozzájárulás idén még hátralévő kétszer 3,9 milliárdos tétele?

Az egyiket már le is emelte az államkincstár december elsején a fővárosi számláról. December végén van a másik inkasszós pont. A főváros azonnali jogvédelmet kért a szolidaritási hozzájárulás miatt indított perben. A Fővárosi Ítélőtábla hozott is egy határozatot erről, ám ezt a Magyar Államkincstár (MÁK) megfellebbezte. A Kúria másodfokú döntését még nem ismerjük. Megvan az az esély arra, hogy a gazdasági stabilitási törvényt megsértve folyószámlahitellel zárjuk ezt az évet.

Egy törvénytervezet szerint a kormány költségvetési biztost nevezhet ki az eladósodott önkormányzatok fölé. A szolidaritási adó miatti tartozás okán előállhat ez a helyzet Budapesten?

A kormányoldal részéről lehet, hogy néhányan abban reménykednek, hogy adósságrendezési eljárás indulhat a főváros ellen. De ki kell őket ábrándítanom, a folyószámlahitel nem tartozik ebbe a körbe, kifizetetlen számláink pedig nincsenek.

A MÁK inkasszón felül a BKK-nak járó ötvenmillárd forint közlekedési támogatás kifizetését is áttolnák 2024-re…

A negyedik negyedévi közlekedésszervezői díj, a fent említett 50 milliárd kifizetését két bank vállalja át az idén nyilván borsos kamat fejében, amit az önkormányzat a márciusban befolyó iparűzési adóelőlegből törleszt. Ez egyúttal azt jelenti, hogy várhatóan a 2025-ös évet is ehhez hasonló nagyságrendű faktorálással indítjuk, hiszen a bevételeink és a kiadásaink nem változnak érdemben jövőre, vagyis nem tudjuk menet közben visszafizetni ezt az 50 milliárdot. Ezzel együtt nem akarjuk hizlalni a hólabdát, ha akad szabad pénz, megpróbálunk faragni belőle év közben.

Elkészült a 2024-es fővárosi költségvetési terv. Az idei évnek Titanic-költségvetéssel indultak neki, a jövő évi a Nautilus lesz, amikor a pénzügyi hullámok elnyelik Budapestet?

Én inkább az újrarendezés költségvetésének nevezném. Túl vagyunk a járvány hatásain, az energiaválságon, az infláció elszabadulásán, a gazdaság remélhetőleg kijött a recesszióból és lassan eltűnnek a felelőtlen gazdaságpolitika miatt fenyegető valutaválság megelőzésére bevezetett brutális kamatok. A főváros 2023-ban 25 milliárd forintot fizetett ki ezen a címen, holott békeidőkben ez nem volt több 4-5 milliárdnál, miközben a jelenlegi városvezetés nem vett fel új hitelt, továbbra is a Tarlós-éra adósságait törlesztjük. Mielőtt belemegyünk a részletekbe, érdemes tenni egy összehasonlítást: 2018-ban és 2024-ben egyaránt a közösségi közlekedés működtetése és a szolidaritási hozzájárulás párosa tette ki a működési kiadás 61 százalékát. Csakhogy a két tétel közötti arány brutálisan megváltozott azóta. 2018-ban közösségi közlekedésre 57,7 százalék ment el, a szolidaritási adóra 3,3 százalék, 2024-ben a kiadások 39,6 százalékát költheti a város a közlekedésre, míg 21,4 százalékot - 75,5 milliárd forintot – visz el a hozzájárulás. Ez három és fél Lánchíd-felújításnyi összeg! Sőt lassanként metró is épülhetne néhány évnyi befizetésünkből. Miközben menedzselnünk kell ezt a helyzetet, szembe kell néznünk nagyvárosokat érintő XXI. századi kihívásokkal.

Erre válaszul négy prioritást rögzítettünk a jövő évi költségvetésben. Az első az energiafüggetlenség. A távlati cél az, hogy a városi közszolgáltatók annyi energiát termeljenek, mint amennyit felhasználnak. Már el is indultunk ebbe az irányba, elkészült a terv, megkezdtük a megvalósítását, jövőre pedig folytatjuk többek között a közvilágítási lámpacsere programot. A gyorsabb ütemhez a helyreállítási alap forrásaira lenne szükség. A második a megfizethető lakhatás, amelynek érdekében jövőre elindítjuk a fővárosi lakásügynökséget, amellyel magánlakásokat is bevonnánk a bérlakás piacra. Nem csupán a nagyon nehéz helyzetben élők jelentik a célcsoportot, nyitnánk a középosztály azon része felé is, amelyben a munkajövedelem a tisztes megélhetés mellett nem elegendő a piaci lakbérre. Jövőre indul a Top plusz program a szociális szektorban dolgozók számára, amelynek keretében bér- továbbképzési és lakbértámogatást nyújtanánk. Ezenfelül közvetlen uniós forrásból egy volt újpesti iskolaépületben szociális bérlakásokat alakítunk ki. A jelenleg használaton kívüli rossz állapotú önkormányzati bérlakások felújítására 8,5 milliárd forintot költenénk, így ezek is bérbe adhatóak lesznek a lakásügynökségen keresztül. A harmadik prioritás a víziközművek: a nem lakossági vízdíj rendezésével remélhetőleg stabilizálható lesz az idén vastagon veszteséges Fővárosi Vízművek pénzügyi helyzete, illetve jövőre befejeződik a Fővárosi Csatornázási Művek visszavásárlása. A negyedik az élelmiszer-ellátás biztonság kérdése. Ebben részben a nagybani piac, részben a vásárcsarnokok üzemeltetése révén játszunk szerepet, de fontos elem a közétkeztetés, hiszen nagyon sok gyerek csak így jut napi egyszeri meleg ételhez. Tavaly elindítottunk egy közétkeztetési reform programot is, amiben jövőre remélhetőleg ütemet tudunk váltani. Ezenfelül csatlakoztunk a Milánói Élelmiszerpolitikai Paktumhoz, amelyhez uniós forrást is sikerült nyerni. Csökkentenénk az élelmiszer pazarlást a vásárcsarnokokban már elindított pilot programok kibővítésével. Az egymást követő válságok arra is rámutattak, hogy nagyon nagy szükség van egy önkormányzati, városi népkonyha hálózatra. Így ebbe az irányba is lépnénk. Első, bár nem egészen önkéntes lépésként novembertől a főváros dolgozói üzemeltetik az Iványi Gábor -féle Oltalom Egyesület népkonyháját.

Már a költségvetési előterjesztés elején idézi az önkormányzatok európai chartáját, miszerint „a megfelelő saját pénzügyi forrásokra jogosultak, amelyekkel szabadon rendelkezhetnek”. Miért?

A kormány gazdasági béklyóba verte az önkormányzatokat. Egyfelől kevesebbet oszt vissza a közösből az inflációtól elmaradó normatívával, másfelől az önkormányzatok saját bevételeit is megdézsmálja a szolidaritási adóval. A közösségi közlekedés után a második legtöbb pénzt felemésztő kötelező feladatunkká vált a kormány finanszírozása. A fővárosi önkormányzat már ott tart, hogy többet kell befizetnie a központi költségvetésbe, mint amennyit onnan kap feladatellátásra. Jövőre már 38 milliárddal támogatjuk ily módon az Orbán-kormányt, ennyivel kevesebb jut a temetőkre, szociális intézményekre, út- és vízhálózat felújításokra, könyvtárra és színházra, meg minden másra. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy köszönjünk el egymástól: a kormány ne adjon semmiféle támogatást a kötelező feladatokra, a fővárosnak pedig ne kelljen szolidaritási hozzájárulást fizetnie.

A Fidesz rendre azzal érvel, hogy a főváros főként az iparűzési adó révén egyre több bevételre tesz szert, csak elfolyik a pénz a kasszából. Az előterjesztés szerint a tavalyi 472 milliárd helyett 448,7 milliárdból gazdálkodnának jövőre. Mennyi bevételre számítanak az iparűzési adóból?

Jövőre több milliárddal karcsúbb lesz a büdzsé az ideinél. A működési kiadásra 407 milliárdot terveztünk, felhalmozásra 35,4 milliárdot, erre jön a hiteltörlesztés 6 milliárdja. Az állami normatíva nélküli - hiszen azt amúgy is elviszi a kormány – bevétel 83 százalékát az iparűzési adó jelenti, a többiből - közterület foglalás, parkolási díj – tételenként alig néhány milliárd folyik be. Az iparűzési adóból az ideinél 11,5 százalékkal több bevételt, 303 milliárdot remélünk. Bár ez nehezen prognosztizálható az infláció, a recesszió és az áfa bevétel idei bezuhanása okán. Ahhoz, hogy tisztán lássunk iparűzési adó ügyben, a bevételt ki kell korrigálni az állami támogatást és szolidaritási hozzájárulással. Ha így nézzük, akkor a 2018-ban az iparűzési adó reál értéken több volt, mint a jövő évi. Nem számolunk jövőre hitelfelvétellel, azt is mondhatnám, hogy elment a kedvünk a bohóckodástól: tárgyalunk a bankokkal, megszavazza a közgyűlés, a kormány pedig hónapok múltán közli, hogy nem járul hozzá. Nem számolunk normatíván felüli állami támogatással, hiszen idén sem kapott a főváros energiakompenzációt, holott mindenki más igen. A Lánchíd felújítására ígért 6 milliárdról viszont nem mondunk le, hiszen erről kormányhatározat van. Várjuk Lázár János válaszát.

Lázár János hétfőn azt mondta, hogy gyakorta egyeztet a fővárossal, sőt, Karácsony Gergely sem mondott mást. Nem jött szóra se ez, se Rákosrendező?

Emlékeim szerint kétszer találkozott eddig Lázár János és Karácsony Gergely, így ezt nem nevezném intenzív munkakapcsolatnak. Igaz, én kicsit többször egyeztetek államtitkári szinten. A mini-Dubaj ügye mindenesetre egyiken se merült fel.

Várható-e jövőre BKK-jegyáremelés, az intézményi, étkezési, temetési térítési díjak, adók emelése?

Nem számolunk díjemeléssel jövőre.

Jelentős ingatlanvagyon értékesítését tervezték 2023-ban, maradt valami jövőre?

Alig 200 millió folyt be ebből idén, így szinte a teljes értékesítésre szánt ingatlanportfólió megmaradt összesen 13 milliárd forint értékben. Jövőre is nekifutunk az eladásnak. Ez kétségtelenül rejt némi kockázatot a költségvetés szempontjából, de reméljük, hogy a csökkenő kamatok nyomán felpezsdül az ingatlanpiac.

Ilyen peremfeltételek között indíthat-e bármilyen – mondjuk az önkormányzati választások idején jól hangzó - új beruházást a főváros?

Saját forrásból egyetlen új beruházás indítására sincs pénz jelenleg.

Az idén sikerült határidőre, pénzügyi kereten belül befejezni a Lánchíd felújítását, mikor láthatnak hozzá az egyre rosszabb állapotban lévő Petőfi, majd az Árpád híd rekonstrukciójának?

Nagyon fontos lenne, ha jövőre legalább a Petőfi híd felújításának előkészítéséhez hozzákezdhetnénk, de ehhez is forrást kellene találni. És ezen a ponton elértünk egy furcsa kettősséghez: Budapest uniós forrásokból vehet ugyan új trolit, villamost, de a meglévő hálózatok, járművek, épületek, műtárgyak fenntartására ebből nem költhet, a fővárosi bevételekből pedig nem marad erre. Holott évtizedes elmaradásaink vannak ezen a téren. Éppen ezért furcsállom, hogy a kormány új turistacsalogató negyedet építene a Budapesten, miközben az ide látogatók toldozott-foldozott felüljárón és utakon át juthatnak csak be a városba. Az M1-es metró meghosszabbításáért is évek óta küzdünk, így örülünk, ha ez megvalósul, ahogy a sok zöldnek is. Az viszont kérdéseket vet fel, hogy miből vízionál a miniszter milliónyi turistát, ha még azt sem tudni, hogy mit építene a befektető. Ezért lett volna helyesebb még az államközi szerződés aláírása előtt egyeztetni a fővárossal és a budapestiekkel.

Az idei költségvetés vitájában a DK-frakció csak Karácsony Gergely kifejezett kérésére szavazta meg az előterjesztést, mert nem tartották tarthatónak, a Fidesz meg nemmel voksolt. Előfordulhat, hogy nem megy át az előterjesztés a Fővárosi Közgyűlésen?

Ilyen kockázatot nem látok. A koalíció pártjai, a DK, az MSZP és a Momentum frakciója is támogatta a tervet. Emellett folyamatosan egyeztetünk a társadalmi partnerekkel.

2022-ben a választás egyik tétjének azt tartotta, hogy a pártpolitika által vezérelt önkormányzatiságból a függetlenség felé vagy a helyhatóságok felé mozdul-e a rendszer. Jövőre önkormányzati választás lesz: ön szerint a fővárosiak kin verik el a port a kormány és a városvezetés közötti háború miatt?

Azt remélem, hogy a választók látják: tűzön-vízen át harcolunk azért, hogy a főváros megőrizhesse a függetlenségét és működőképes maradjon. A fővárost okolni a kialakult helyzetért áldozathibáztatás lenne, miközben az erőszaktevőt kellene megbüntetni. Ennek az országnak az lenne az érdeke, hogy fejlessze Budapest közszolgáltatásait, hogy ezáltal lendületbe hozza a gazdaságot, aminek lecsorgó hatásaként a hátrányos helyzetű régiókban is megindulhatna a gazdasági növekedés. A következő évszázadban esély sincs fordított irányú fejlődésre.