Két képregényben ismerhetjük meg a magyar rock történetét, melynek nemrég kijött, első kötete a hatvanas-hetvenes évekbe repíti vissza az olvasót. A történet az 1966-os első televíziós Táncdalfesztivállal indít, majd sorra veszi a korszak meghatározó helyszíneit és eseményeit, illetve a hozzájuk kapcsolódó együtteseket és előadókat. Eközben pedig egy fiktív történetet is elmond Pallaghy Karcsiról, aki egy zenei stábnál, majd a tévénél dolgozik, és azért küzd, hogy megszerezze Jolit, a tanárnak készülő főiskolás lányt, illetve hogy együttest gründoljon és beindítsa a zenei karrierjét.
A sztoriban a fókuszt azonban a korszak meghatározó előadói kapják, akik sorra tűnnek fel – mint Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta –, illetve olyan ikonikus együttesek, mint az Omega, az Illés, a Metro, a Hungária, a Scampolo, a Liversing és az Atlantisz, melyek történetéről egy-egy rövid leírást is kapunk. A főhős másrészt számos helyszínre ellátogat, így megelevenedik többek közt a Várkert Bazárban rendezett Ifipark, a pesterzsébeti Csili Művelődési Központ és a Fővárosi Művelődési Ház (közismertebb nevén: FMH), ahol a Magnós Klubban a külföldről magánúton behozott lemezeket és szalagos másolatokat lehetett megvásárolni.
A második, hetvenes években játszódó fejezetben már a fiktív szál is nagyobb hangsúlyt kap, mivel Karcsi és zenésztársai is azon dolgoznak, hogy együttesük befusson, miközben sorra látogatják és hallgatják a korszakban elstartoló együtteseket, melyek tagjai olykor más, korábban alakult zenekarokból érkeztek. Ezekre a kapcsolatokra a könyv is kitér – például hogy Presser Gábor először a Scampolo, majd az Omega, aztán az LGT tagja volt. Az egyik kockában még azt is láthatjuk, hogy az egyes előadók honnan hová „vándoroltak át” többek közt az Illés, a KITT Egylet, a Fonográf, a Bergendy Együttes, a V’Moto-Rock, a Generál, a Piramis, a Hungária, a Generál és a Skorpió csapataiból – utóbbi képkocka azonban eléggé kicsi, így nyugodtan lehetett volna akár egy oldalas is.
– A képregény ötlete Demeter Szilárdtól, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójától, valamint a nemzetközileg is ismert képregényrajzolótól, Futaki Attilától származik, akivel korábban már dolgoztunk együtt egy francia képregényen, így amikor a projekt művészeti vezetője lett, megkeresett azzal, hogy megírnám-e a forgatókönyvet – mondta lapunknak Kántor Mihály. Az író készített is egy vázlatot, mely a magyar rocktörténetet mondta el az említett Táncdalfesztiváltól a 2001-es Illés-Metró-Omega szuperkoncertig négy fejezetben, összesen két kötetben.
A rajzolókat Futaki Attila választotta ki, és kérte fel a munkára. Fontos szempont volt, hogy a stílusuk képileg is tükrözze az adott évtized hangulatát. – Szabó Csaba vonalrajzai és visszafogott színei a hatvanas évek szigorát adják vissza, mely elől az akkori fiatalok a zene nyújtotta szabadságba menekültek. Ami pedig Amerikában a zenei lázadás szempontjából a hatvanas évek volt, az nálunk a hetvenes, így Fritz Zoltán harsány színű, rajzfilmes képi világa kiválóan illeszkedik ehhez a korszakhoz. A nyolcvanas éveket illusztráló Haragos Péter és a kilencvenes éveket rajzoló Felvidéki Miklós hasonlóan izgalmas párosítás lesz – véli Kántor.
A szerző elmondta, hogy a második kötet az 1981-es híres-hírhedt Fekete bárányok-koncerttel kezdődik, majd érinteni fogja az István, a király rockopera ősbemutatóját, ahogy az első VOLT fesztivált, és az első Diákszigetet is. A kötet második fele a rendszerváltás utáni felszabadult légkörben megjelenő új előadókról, illetve a régi nagy visszatérőkről fog mesélni egészen a 2001-es szuperkoncertig. – Harmadik kötet egyelőre nincs tervben – mondta Kántor –, az utóbbi két évtized rockzenei történetét még javában írja az élet.
Infó: Magyar Rocktörténet ’60-’70. Szerző: Kántor Mihály. Rajzoló: Szabó Csaba, Fritz Zoltán. Képes Krónikák Kiadó, 108 oldal
