– Ahol erdő szélén, vagy annak közelében ültetnek napraforgót, kukoricát, ott szinte elkerülhetetlen a vadkár. Ráadásul ez ellen az sem biztosíték, ha körbekerítenének egy területet, hiszen a nyulak például könnyedén megtalálják a hálók közötti réseket, ahol átbújhatnak, s a napraforgó esetében épp azt a friss hajtást rágják meg, amiből később maga a termés kifejlődne. Vagyis már tavasszal tetemes pusztítást tudnak okozni – mondta lapunknak Raskó György agrárközgazdász, aki mezőgazdasági vállalkozóként a Dunántúlon maga is több száz hektáron termeszt különböző növényeket.
Azt követően kerestünk meg több mezőgazdasági termelőt és erdészeti vállalkozást, hogy lapunkban nemrégiben megírtuk: a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) saját behajtó céget alapít, így próbálja elérni, hogy a vadásztársaságok kifizessék meg a gazdáknak a vadkárok ellenértékét. Az adatok szerint évente mintegy 21 milliárd forintos vadkár keletkezik Magyarországon, ám ennek csak a töredékét, alig 3 milliárd forint terítenek meg a vadásztársaságok a gazdálkodóknak. Az elmúlt évtizedekben annak ellenére nőtt a vadkárok mértéke, hogy napjainkban már évente tizenhétszer több nagyvadat lőnek ki átlagban, mint az 1960-as években. Igaz, ugyanezen idő alatt az öt nagyvad – gím-, dámszarvas, őz, vaddisznó, muflon – létszáma ötszörösére nőtt hazánkban.
Behajtókat küld az agrárkamara a vadásztársaságokra, jó néhányan bedőlhetnek a gazdálkodók kárai miattAz agrárszereplőktől azt kérdeztük, vajon ők maguk tehetnének-e többet azért, hogy megnehezítsék a vadak bejutását a területükre, s egyáltalán el lehet-e várni pusztán a vadászoktól, hogy „féken tartsák az állományt”, nincs-e szükség a másik oldalról is egyfajta védekezésre a kárt okozó vadak ellen? Raskó György szerint ez szinte lehetetlen küldetés, hisz az olyan magasra srófolná fel a növénytermesztés költségeit, amelyet a gazdálkodásból már nem lehetne kitermelni.
– Személyes példával tudom ezt illusztrálni – mondta. – Van egy 217 hektáros meggyes ültetvényünk, amelyet két méter magas kerítéssel vettünk körbe. Már ennek költségei is tetemesek voltak, csakhogy kiderült,
a szarvas, az őz ezt a kerítést könnyedén átugorja, a vaddisznó pedig néhány napos töprengés és területfelmérés után biztosan megtalálja azt a pontot, ahol ki tudja túrni a földet, onnantól pedig neki sem lehetetlen a bejutás.
Az őzek és a szarvasok akár a magasabb fákról is le tudják legelni a hajtást, ami az egész termést tönkreteszi – magyarázta. Szavai szerint egyetlen megoldás kínálkozna, a villanypásztor, ám ha az egész területet körbe akarnák keríteni ezzel, úgy legalább 15 kilométer hosszan kellene elektromos kerítés építeniük. Kísérletképpen most 16 hektárt bekerítettek, ami töredéke az egész területnek, de így is közel négymillió forintot kellett erre kifizetniük. A meggy eladási árából évtizedek kellenének, mire a teljes beruházás megtérülne, ezért sem jellemző, hogy hazánkban az ültetvények ilyen típusú védvonallal lennének körbekerítve.
Beszéltünk olyan agrárvállalkozóval, aki szerint Magyarországon a vadkár nem évi 21 milliárd forint, ahogyan azt a hivatalos adatok mutatják, hanem ennél jóval több.
– A nagy mezőgazdasági vállalkozók és NER-potentátok majd’ mindegyike vadászik – magam is fel tudnék sorolni jó néhány ismert nevet közülük. Ők gyakorlatilag „betudják” a vadkárokat a saját hobbijuk ellenértékeként, így nem is jelentik be azokat. Furcsa is lenne, ha egyik zsebükből a másikba tennék a pénzt, saját magukon számon kérve a vadászként okozott kárt a termelői oldalról – mondta.
Akadt olyan termelő, aki szerint az agrárkamara bejelentése arról, hogy saját behajtó céget alapít, és átvállalja a gazdák követeléseit, hogy hatékonyabban tudják beszedni a vadásztársaságoktól a vadkárt, még korántsem kiforrott. – Nem lennék meglepődve, ha az érdekképviseleti szervezet azért tette volna ezt a hangzatos bejelentést, mert tavaly drasztikusan megemelték a kamarai tagdíjakat, s ezt kompenzálandó, szerették volna jelezni a tagság felé, hogy tesznek is valamit a pluszpénzért – mondta egy alföldi gazda, akinek szavai szerint egy egyéni vállalkozó eddig jelképes évi 2000 forintos kamarai tagdíjat fizetett, 2023-tól azonban ennek tízszeresét.
Talán meglepően hangzik, de vadkár az erdőben is keletkezik, amit egyébként méltán tekinthetnénk a vadak természetes élőhelyének. Adódik a kérdés: ha már ott sem rághatnak le mindent, akkor vajon hová menjek?
– Amikor a lehullott magról nőnek újra a magoncok, vagyis természetes módon újul meg egy erdő, talán mondhatjuk, hogy ott nem keletkezik valódi kára az erdészetnek, ha megrágja a csemeték egy részét az őz, a szarvas, vagy kitúrja a hajtásokat a vaddisznó. Csakhogy vannak olyan területek, ahol az erdő önmagában nem képes erre a folyamatra, így ott facsemetéket kell ültetni. Ha ezekben történik pusztítás, az már komolyabb veszteséget okozhat az erdőgazdaságoknak - mondta lapunknak egy Észak-Magyarországon dolgozó erdészeti középvezető. Szavai szerint nem lehet mindent kerítéssel körülvenni, hiszen azzal megbolygatnák a természet rendjét, de a facsemeték mellé sem tudnak őröket állítani, így óhatatlan, hogy az erdészeteknek is lesz vadkáruk. Ezt egyfajta „ésszerű arányban” igyekeznek áthárítani a vadásztársaságokra, hiszen a kár egy részét az erdészetek is beszámítják egyfajta normál veszteségként. Egy megrágott fiatal fa akár még túl is élheti a sérüléseit, de ezzel együtt tény, hogy 20-30 év múlva, amikorra kitermelnék, nem lesz olyan minőségű, mint békén hagyott társai. A szakember elmondta: maguk is érdeklődve figyelik a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kezdeményezését arról, hogy az eddiginél hatékonyabban próbálják majd bevasalni a vadkárokat a vadászoktól, s kíváncsian várják, sikerül-e tettekre váltani az elhatározást. A NAK korábban érdemben nem válaszolt a létrehozandó behajtó cégükkel kapcsolatos konkrét kérdéseinkre, így most újból megpróbálkoztunk adatokhoz jutni a leendő szervezet működéséről, de megkeresésünkre nem reagáltak.