„Most is egy mitológiában élünk”

Az egyik falvédőjén két leszbikus lány bújik egymáshoz, a másikon Zeusz (Jupiter), illetve más istenek, mint Apollón és Kronosz átváltozott alakokban közösül tizenöt nővel. Ön feminista művésznek vallja magát?

Nem tartom magam annak, mert feminista művésznek lenni nagy felelősséggel jár. A feminista tudományos diskurzus pedig egy dinamikusan fejlődő terület, én pedig nem vagyok ennyire felgyorsulva. A műveimmel persze tudom képviselni a női szempontokat és értékeket, de a feminista elmélet annyira radikális és intenzív, hogy az egész embert kíván. Ezzel pedig én nem tudok lépést tartani.

Az isteneket és a tizenöt nőt ábrázoló falvédője konkrétan hogyan kapcsolódik a női szemponthoz?

Ez a munkám Ovidius Átváltozások című művéből idézi meg Pallasz Athéné és tanítványa, Arachné kárpitpárbaját, mikor is a görög isten versenyre hívta ki a lányt, amiért az visszaszólt neki. Míg a küzdelem során Athéné megszőtte az istenek csodálatos cselekedeteit, addig Arachné olyan mitológiai jeleneteket, melyeken Zeusz és több más isten hattyú, bika, kígyó, delfin, aranyeső és pásztor formájában cserkészte be női áldozatait, hogy lefeküdjön velük. A szövőlány ezzel a munkájával ki is vívta Athéné haragját, aki őt pókká változtatta. Szóval ez a mítosz számomra egy mitologikus-feminista hatalomkritikának tekinthető, hisz megjelenik benne egy olyan női attitűd, ami a mitológia metoo kampányának is tekinthető, mivel Arachné áttételesen közli Athénével, hogy a főisten apja és társai miket műveltek tizenöt nővel, amiből aztán félistenek születtek. Ez a történet nekem azért is tanulságos, mert sok kapcsolódást mutat a jelennel, hisz most is egy mitológiában élünk.

Ezt hogyan érti?

Úgy, hogy napjaink embere is abúzust szenved el, csak nem a görög istenektől, hanem a hatalomtól, ami szintén képes átváltozni. Például stadionná, lovardává vagy akkumulátorgyárrá. Az ország tele is van stadionokkal, miközben tudjuk jól, hogy milyen a helyzet az oktatásban és az egészségügyben. Ha pedig másik ókori párhuzamot keresünk, akkor elmondható, hogy a rómaiak is ugyanúgy stadionokat építettek a birodalmuk kiterjesztése és megszilárdítása érdekében. De visszatérve a jelenre, ezek a hatalmi épületek befolyásolják azt, ahogyan megéljük a valóságot és ahogy gondolkodunk.

A másik említett falvédőjén a leszbikus szerelemért áll ki, a két nő felett a következő szöveg olvasható: „Nem adlak másnak, ha kell, harcolok érted!”. Hogyan viszonyul az egynemű párok kapcsolatához?

Akárcsak Arachné, én sem ítélkezem, hogy jó-e vagy sem, amit ábrázolok, hanem egyszerűen csak megjelenítem a témát, amiről beszélni szeretnék. A szemközti falvédőre például két férfit hímeztem rá, az egyikük csokor virágot nyújt a másiknak, miközben felettük az áll, hogy: „Nem adlak másnak, nekem rendelt az élet!”. Én úgy vélem, hogy a szerelemhez mindenkinek joga van, csak sajnos itthon sokan elítélik, ha két azonos nemű együtt van. A falvédővel mint hordozóval viszont pont azt akarom kifejezni, hogy meleg kapcsolatok régen is voltak, sőt időtlenek, hiszen végigkísérték az emberiség történelmét.

A kiállításon látható tányérokon szintén aktuális témákról beszél, sőt, még konkrétabban, mint a falvédőkön.

Igen, az egyik nagyobb tányéromon például azt ábrázolom, amikor 2015-ben a Keleti pályaudvar megtelt menekültekkel. Persze, ezzel sem akartam állást foglalni, de úgy éreztem, ha pusztán dokumentálom ezt a történetet, azzal máris kérdéseket teszek fel, és gondolkodásra sarkallom a nézőt. Egy másik tányéromon Iványi Gábor látható, amint négy, éppen étkező fiatal között ül. Mint ismeretes a lelkész által vezetett egyház több óvodát, általános iskolát és középiskolát is fenntart hátrányos helyzetű gyerekek számára, de a NAV annyi pénzt vont el tőlük, hogy Iványiék kénytelenek voltak több intézményüket bezárni. Aztán megfestettem még, amint a Budapest Bike Maffia egyik munkatársa ételt oszt egy hajléktalannak, meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtti 2020-as tüntetést vagy éppen egy kilakoltatást.

Miért pont tányérokra festette meg a jeleneteket?

Mert ez a technika is időtlen, amivel jelezni akartam, hogy sajnálatos módon ezek a problémák, mint a hatalom és az egyén közti konfliktus minden korszakban velünk élnek. A művekkel egyébként a XVII. századi Hollandiában kifejlesztett Delft Blue porcelánokra utalok, melyek a hófehér és kobaltkék színükkel különböző zsánerképeket is ábrázoltak. Én ilyenekkel először a waterloo-i bolhapiacon találkoztam, ahol Napóleon csatáit ábrázoló tányérokat láttam. Vettem is egyet, és elkezdett szórakoztatni, hogy amíg eszem róla mondjuk egy tortát, egyszer csak feltűnik rajta egy hulla vagy egy öldöklő katona.

A kiállítás két falvédőjén egy hölgy befőttes üveget nyújt át egy férfinek és egy nőnek. Gondolom, ezek már kellemesebb témákról szólnak.

A képeken a lekvárt nyújtó hölgy én vagyok, egy időben ugyanis lekvárt cseréltem el képzőművészekkel a munkáikra. Ahogy a képen is olvasható, Hecker Pétertől egy képet, konkrétan az Andi nyuszival kombájnon című szitanyomatot, míg Nagy Renátától egy horgolt hermelin figurát kaptam ajándékba – nem hiába hímeztem meg magunkat Leonardo da Vinci hermelines hölgyének stílusában. Az elcserélt lekvárok amúgy a Common Jam nevű projektem előzményének tekinthetők és a 2000-es évek elején készültek. A Common Jamet pedig 2013-ban kezdtünk el Fajgerné Dudás Andrea képzőművésztársammal: közterületeken szüreteltünk le almafákat, hogy aztán dzsemet készítsünk belőle. Ennek apropóján Bíró Annával elkészítettük a Common Jam Map nevű oldalt is, melyen bárki bejelölheti, hol találhatók az országban közterületi gyümölcsfák. Ha úgy nézzük, ezek a területek a mi közös kertünk, melyek az élelmiszerválság és az emelkedő árak miatt egyre fontosabbak lesznek.

Infó: Szabó Eszter Ágnes: Budapest Blue 3. _ ARAKHNÉ. Kahán Art Space Budapest. Budapest, VII.. kerület, Nagy Diófa utca 34. Megtekinthető március 16-ig.