Csád, ahová Magyarország katonai missziót készül telepíteni, a világ legbizonytalanabb térsége

Az övezet néhány országában, Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben a francia katonai beavatkozás sem tudta megfékezni a dzsihadisták térnyerését. A nyomasztóan szegény és túlnépesedő térségben 2020 óta egymást követik a katonai puccsok. Az új vezetők kiszorították a biztonság hiányáért bűnbaknak megtett francia erőket, s helyettük a Moszkva által finanszírozott orosz Wagner-csoport zsoldosait hívták be, Franciaország pedig az utolsó sziárd szövetségesnek tűnő Csádba vonta vissza katonáit.

Megfigyelők szerint azonban a belső feszültségek és a határokat érő fenyegetések polgárháborúhoz vezethetnek a régió szívében fekvő Csádban is. "Ez egy lőporos hordó" – idézte az Economist nemrég Cameron Hudsont, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) munkatársát. Minden oldalról konfliktusok veszik körül: a már említett dzsihadista fenyegetésen túl polgárháború és népirtás Szudánban, a határokon átcsapó harcok a Közép-afrikai Köztársaságban és a kettészakadt Líbiában. Hudson szerint Csádon belül is minden késélen táncol, s az ország összeomlása utat nyithat az erőszak korlátlan áramlásának Afrika szélesebb térségeiben is.

Csád átmeneti elnöke, Mahamat Déby katonák egy csoportjával vette át a hatalmat 2021 áprilisában, miután az országot 31 éve irányító apját lázadók megölték. A katonai hatalomátvétel ellenére Párizs támogatásáról biztosította az ifjabb Débyt, aki azóta küzd uralma megszilárdításával és az őt hatalomba emelő zaghawa törzsi elit igényeinek kielégítésével. Külföldi támogatói között jó hírnevet szerzett azzal, hogy folytatta apja terrorellenes műveleteit a régióban. Ellenzékével leszámolt, s a meghirdetett 18 hónapos átmenetet jócskán meghosszabbítva, csak idén októberre írta ki az ígért választásokat.

Hatalmát azonban a családján és a hadseregen belüli viszályok fenyegetik, nem utolsósorban a Szudánban zajló polgárháború miatt. Ez utóbbi kapcsán névleg semleges álláspontra helyezkedett, mégis támogatta a lázadó Gyors Támogató Erőket (RSF), és tavaly állítólag pénzügyi ígéretek fejében megengedte az Egyesült Arab Emírségeknek, hogy Csádon keresztül fegyvert szállítson nekik. Ezzel azonban feldühítette a zaghawa tábornokokat, akik ellenezték az RSF felfegyverzését.

A sokrétű fenyegetés magyarázza, hogy a csádi junta vezetője miért keres folyton újabb támogatókat hatalma megszilárdításához. Déby a múlt héten Moszkvában járt, ahol Putyin elnök kijelentette, Oroszország kész mindenben segíteni Csádot, s a két országnak "nagyszerű lehetőségei vannak a kapcsolatok fejlesztésére". Hírek szerint a háttérben védelmi megbeszélések is zajlottak, ami növeli a valószínűségét annak, hogy a nyugati Száhel-országok után Csád is Oroszországra akarja bízni biztonságának garantálását.

A nyilvánvaló kihívások ellenére Franciaország, Oroszország és Kína is küzd régiós befolyásának erősítéséért, a térség erőforrásainak megszerzéséért, az USA pedig stratégiai fontosságú nigeri drónbázisának megőrzéséért. A Száhel-övezet gazdag olajban, földgázban, uránban és lítiumban. Az orosz Wágner csoport ismert cégbirodalma mellett, Kínai állami vállalatok jelentős beruházásokat hajtanak végre Nigerben, Csádban, Maliban és Burkina Fasóban.

Az Európai Unió a blokkba irányuló illegális migráció megfékezéséért Nigerrel, a régió fő tranzitországával folytatott biztonsági partnerséget a tavalyi puccsig, amikor Niger felmondta a megállapodásokat. Josef Borrell külügyi főképviselő szerdán a jövőre nézve azt mondta, dilemmát okoz az unió számára, hogy nem akar együttműködni a térségben bővülő orosz katonai erőkkel.

Bizonytalanság a csádi magyar misszió körül

Túlzóak és homályosnak tűnnek a tavaly augusztusi nigeri puccs után Csádra áttervezett magyar katonai misszió nyilvánosan hangoztatott céljai, s nem állnak arányban az egyre veszélyesebbnek ígérkező körülményekkel.

Az Országgyűlés november 6-i határozata szerint a 200 főben maximált misszió tavasszal indulna és 2025 végéig maradna a száhel-övezeti országban, ahol egyebek közt tanácsadási, támogatási és harctéri mentorálási feladatokat látna el. A magyar katonák – akik eddig csak nemzetközi szervezésű missziókban vettek részt – most első ízben kétoldalú alapon, a csádi elnök meghívására hajtanák végre feladataikat. Bázisuk a n'djamenai nemzetközi repülőtéren lesz, ahol igénybe tudják venni a csádi francia erők logisztikai segítségét.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter korábban a misszió jelentőségéről beszélve fontosnak nevezte az Afrikából Európába irányuló migráció megfékezését, mondván, hogy „nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget oda kell vinni, ahol arra szükség van”. Hozzátette: a magyar katonák jelenléte erősíteni fogja a terrorizmus elleni küzdelmet, és segíti majd a Hungary Helps program keretében nyújtott humanitárius segítség és helyi fejlesztések (korábbi tájékoztatás szerint egy magyar orvoscsoport és gödöllői agrárkutatók munkájának) zavartalanságát.

Csádi kollégája, Dago Yacoub budapesti látogatásán hangsúlyozta: országának számos kihívással kell megküzdenie. A szudáni válság hatására kevesebb mint fél év alatt egymillió menekült érkezett Csádba, amelyet terrorizmus is fenyeget Líbia, Nigéria, Mali és Kamerun felől. Az illegális bevándorlás kapcsán megemlítette: nagyon sok migráns megáll Csádban, hogy az ország aranybányáiban rabszolgamunkával szerezzenek annyi pénzt, amennyivel folytatni tudják útjukat Európába.

Míg decemberben olyan értesülések szivárogtak ki, hogy a honvédségnél nagy a bizonytalanság a misszió a kiszámíthatatlan kinti körülményei miatt, a 444 hírportál tegnap már azt írta, „Szolnokon folyik a felkészülés és a tervezés, s várhatóan áprilistól tényleg magyar katonák fognak szolgálni Csádban.” Az üggyel néhány napja kezdett újra foglalkozni a sajtó, miután fény derült a miniszterelnök fiának, Orbán Gáspárnak a misszió előkészítésében játszott, kínosan titkolt szerepére.

Hogy magyar érdekekkel mennyire nehezen magyarázható ez a csádi vállalkozás, arra jellemző az Economist novemberi találgatása. „Egyes elemzők azt gyanítják, hogy ez a kiküldetés valójában arra irányul, hogy segítsen (a csádi elnöknek, Mahamat) Débynek biztosítani az ország nyugtalan északi részének aranylelőhelyeit, vagy megvédje őt egy puccsal szemben” – írta a brit hetilap.